6 módszer, amivel legyőzhetjük a halogatást
Ma egy picit lement a vérnyomásom, olyan bizonytalanul érzem magam. Annyira kiborított a gyerek. Rengeteg elintéznivalóm van, azt sem tudom, hol áll a fejem. A feje tetején áll a lakás. Egyszerűen semmi nem jut eszembe. Reggel szeretek írni, és már dél is elmúlt. Mindjárt hazajön a család, addig már úgysem érdemes belekezdeni. Nem is vagyok (jó) író…
Mindannyian ismerhetjük ezeket a kifogásokat, amelyek közül bizonyára van olyan, amit mi magunk is gyakrabban szoktunk mondogatni, hogy kibúvót találjunk az írás alól. Tagadhatatlanul mindenki arra vágyik, hogy a körülmények „tökéletesek” legyenek az alkotáshoz. De ha jól belegondolunk, szinte sosincs olyan pillanat az életünkben, amikor a körülmények tényleg tökéletesek lennének. Mindig bezavar valami, mindig közbejöhet valami. Ha erre várunk, akkor jobb, ha elbúcsúzunk szép írói terveinktől.
Sokkal gyümölcsözőbb, ha megpróbálunk túllépni ezeken a halogató „technikákon”, és a munkára koncentrálni. Igen, még nehezített körülmények között is! Mert ugyan nem szabad elhanyagolni egy kezdődő fejfájást, és a lakást is rendbe kell tenni, de ha valóban le akarjuk tenni a következő regényünket az asztalra (vagy a könyvheti stand pultjára), akkor jobb, ha megtaláljuk azokat a módszereket, amelyek segítenek legyőzni önmagunkat, a lustaságunkat, vagy egyszerűen csak a nagy munkától való (egyébként teljesen természetes) félelmeinket. Íme 6 technika, amelyek – együtt vagy külön-külön – sokat jelenthetnek ebben az állandó harcban.
1. Ismerjük fel a negatív gondolatokat!
Ha sikerül felismerni, mikor és milyen kifogásokat „gyártunk” önmagunk eltántorítására, máris könnyebb a helyzetünk. Az ismert lelki-szellemi mechanizmusokkal sokkal egyszerűbb megküzdeni.
Vegyük például a „feje tetején áll a ház” jellegű kifogást. Gondoljunk csak bele: vajon tényleg azért nem tudunk írni, mert rendetlenség van? Olyankor tényleg lehetetlen dolgozni? Vagy pusztán a tisztaság iránti vágyunkkal leplezzük, hogy nincs kedvünk írni, esetleg könnyebb porszívózni, és a konyhát rendbe rakni, mint 2 órát koncentrálni a szövegünkre? Ha ezt őszintén tisztáztuk, könnyebb lesz belevágni.
2. Ne a hangulatunk alapján dolgozzunk!
A „ma nehezen keltem fel”, „jaj, de rossz idő van”, „tegnap csúnyán beszólt a főnököm”, „ilyen melegben a kutya se tud figyelni” típusú kifogások mind arról szólnak, hogy hagyjuk a hangulatunkat eluralkodni önmagunkon. Pedig higgyük el, nem szabad, hogy az aktuális érzelmeink vezéreljenek a munkánkban – ahogyan azt a munkahelyünkön sem tehetjük meg.
Elég az önsajnálatból és a lelkizésből: vegyük elő a papírt vagy kapcsoljuk be a számítógépet! Az írásnak jobb, ha még ma nekikezdünk!
3. Tekintsük munkának az írást!
Az érzelmek és a kósza kifogások legyőzésének egyik kulcsa, hogy az írást annak tekintsük, ami: munkának. Márpedig, ahogy az előző pontban is említettük, a munkát meg kell csinálni akkor is, ha rossz az idő, nem volt reggeli kávé vagy morcos a főnökünk. Ha munkának tekintjük az alkotást, nem pedig kellemes, kreatív időtöltésnek, máris könnyebben rászánjuk magunkat, hogy látszólag alkalmatlan időpontokban is megfogjuk a végét. És, ahogy a munkahelyeken is előfordul, valami haladást akkor is elérünk (merthogy el kell érnünk), amikor kedvetlenül dolgozunk. Márpedig egy könyvnél minden leírt mondat előrébb visz bennünket a célunkhoz. Aztán az esetleges gyengébb részeket ráérünk akkor is kijavítani, amikor nagyobb lelkesedéssel ülünk le (már csak azért is, mert sokkal szívesebben javítgatunk egy már félig kész szöveget, mint ahogy nekikezdünk alkotni az üres papíron).
4. Tervezzünk!
A lustaság és halogatás kiváló ellenszere a tervezés. Írjuk be a naptárunkra azokat az idősávokat, amikor a könyvünkön akarunk dolgozni. Természetesen nem kell (és nem is reális) egész napokat kijelölni. De ha sikerül minden nap egy-egy fix időpontot találni erre, vagy hetente 4-5 alkalommal, az – már a rendszeressége okán is – óriásit fog lendíteni a kéziratunk állapotán. Érdemes kicsiben kezdeni, például 15 percekkel, de a kutatások szerint a leghatékonyabb a napi másfél óra koncentrált munka. Erre a szintre pedig nem is olyan reménytelen eljutni néhány hónapnyi szigorúan követett menetrenddel.
5. Jutalmazzuk magunkat – az elvégzett munka után!
Apró, de hatásos trükk a kis jutalmak beiktatása. Szívesebben dolgozik mindenki, ha tudja, lesz valami „jutalomfalatka” a végén. No, nem feltétlenül kell ételre gondolni. De valamilyen olyan szórakoztató tevékenységre, ami jó érzéssel tölt el. Sőt, ha belegondolunk, ez a szórakoztató tevékenység lehet olyasmi, amivel éppen a munka kezdetét halogattuk volna – mint a közösség média oldalak felkeresése, videók nézegetése, esetleg egy kis traccsolás a szomszéddal a kertben. Egyszerű időzítésen is múlhat tehát, hogy az alkotómunka megvalósul-e: ha elismerésként, a munka végeztével iktatjuk be a szórakoztató tevékenységet, máris könnyebb lesz dolgozni, és nem maradunk le semmi jóról. A lényeg, hogy legyünk következetesek, és tényleg az írás legyen a fő célunk!
6. Rendezzük át a környezetünket!
A gyakorlat azt mutatja, számtalan felesleges, a figyelmet elvonó apróság lehet az íróasztalunkon, a dolgozó szobánkban. Érdemes ebből a szempontból megfigyelni a közvetlen környezetünket, és kitenni mindent onnan, amiről tudjuk, hogy úgyis csak zavarni fogja a koncentrációnkat. Az okostelefon tipikusan ilyen tárgy, de lehet, hogy valamilyen rágcsa szokott kísérteni minket, esetleg a bekapcsolva „felejtett” levelezés/.internet. Ilyen szempontból minél ingerszegényebb a környezet, annál jobban fog menni a munka. (Az írók íróasztalának elrendezésének buktatóiról ebben a korábbi posztunkban írtunk részletesen.)
Borítókép: Ellyot 588064 / Unsplash.com