9 tanács, hogy ne csak elkezdjük, de be is fejezzük az első regényünket

Amennyire izgalmas, legalább annyira frusztráló is tud lenni az első regényünk megírása. Hiszen végre elszántuk magunkat, megvan a nagy ötlet, a csavaros sztori vagy a megrázó történet, nagy vonalakban összeállt a fejünkben a könyv íve, de most jön csak a neheze. Napról napra neki kell állni, és meg kell küzdeni az egyes jelenetekért, fejezetekért. Újra kell írni, ami laposra sikerült, vissza kell találni a vezérfonálhoz, ha az egyik szálon túl messzire mentünk volna. És minden egyes alkalommal ki kell tudni hasítani a napunkból a megfelelő mennyiségű időt, nyugalmat kell teremteni, le kell győzni a kísértéseket, hogy munka helyett valami mást csináljunk. És akkor még a legrosszabb pillanatban bekövetkező írói válságról nem is beszéltünk…

A regényírás fáradságos munkája nagyon sok kitartást, odafigyelést és következetességet kíván, nem csoda, hogy sokan belebuknak, amikor néhány hét alatt elszáll a kezdeti lelkesedésük. Azért, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő, Könyv Guru összeszedte, mik azok a szokások, módszerek, ötletek, amelyeket betartva jóval nagyobb eséllyel fejezzük be az elkezdett alkotást.

* * *

1. Válaszd a legjobb regényötletedet!

Ha már egyszer belevágtunk, olyan ötletet válasszunk, ami elég érdekes és inspiratív, hogy mindvégig fenntartsa az érdeklődésünket. (Lehet valakinek több jó ötlete is, de először azt válasszuk ki, amelyik a legbiztosabbnak, legérdekesebbnek tűnik.) A jó sztori a könyv végéig táplálja a kreativitásunkat.

A legfőbb ismérvei a következők:

• A történetnek van „iránya” (vagyis tudjuk, mik a főhős céljai, és hogyan akarja azokat elérni),
• van feszültség és konfliktus (nem feltétlenül fizikai konfliktus, hiszen egy romantikus történetben ezek lehetnek a szerelmesek elé tornyosuló akadályok),
• vannak bonyodalmat keltő kérdések,
• vannak figyelemre méltó hősök, szereplők, párbeszédek, jelenetek.

Azért is fontos végiggondolni mindezt, mert az alapötlet részletes elemzése segíthet elvetni a mégsem elég konzekvens, nem elég erős történeteket. Ha viszont biztosak vagyunk abban, hogy jól választottunk, foglaljuk össze a lényeget maximum 2-3 mondatban, nyomtassuk ki egy papírra, és tegyük olyan helyre, ahol munka közben is mindig láthatjuk. Erőteljes sorvezetőként mindvégig figyelmeztetni fog minket arra, ha elkezdenénk eltérni a fő iránytól.

2. Tervezzük meg az alkotómunkát és osszuk fel észszerű, teljesíthető napi adagokra!

Ha komolyan vesszük magunkat és a tervünket, osszuk be a rendelkezésünkre álló időt. Nem könnyű persze – különösen nem kezdőként – megtippelni, hány napra is lesz szükségünk álmaink regényének megírásához. Ezért sokkal jobb, ha „alulról” gondolkodunk: például mennyi munkát tudunk egy nap alatt elvégezni? Ha kitűzünk egy napi penzumot, még ha nem is olyan nagy adagról van szó, meg fogunk lepődni, hogy kis következetességgel milyen gyorsan növekszik majd a könyvünk terjedelme. (Amennyiben érdekli, mekkora napi adagokkal dolgoztak a híres írók, olvassa el korábbi posztunkat.) Ha például 1000-1500 szó megírását vállaljuk egy nap (ez nagyjából 2-3 A4-es gépelt oldal), akkor könnyű belátni, hogy – feltéve, hogy nem jön közbe valami előre nem látható akadály, akár külső, akár belső – akár két hónap alatt elkészülhetünk egy regénnyel. (Ebben a posztunkban írról írtunk, mekkora legyen a könyvünk ideális hossza.) Szóval nem is olyan beláthatatlan munka a könyvünk megírása, csak vegyük komolyan a magunknak tett ígéreteinket!

Ja, és többet mindig lehet írni…

3. Legyünk rendszeresek és szervezettek a munkánkban!

Ne csak arra figyeljünk, mennyi a napi penzum, hanem segítsük is e cél elérésében magunkat azzal, hogy megtervezzük az alkotást. Főleg akkor van erre szükségünk, ha korábban nem írtunk még hosszabb lélegzetvételű szöveget. Készítsünk vázlatot a történetünkből, ha lehet, minél részletesebbet. Ez a szellemi munka egyrészt segít, hogy már előre kizárjuk a vakvágányra tévedés lehetőségét, másrészt nagyban megóv attól, hogy azért blokkoljunk le, mert nem tudjuk, mi következik. Az elkészült vázlat akár napokra is bontható. De akárhogyan is használjuk, strukturálja a gondolkodásunkat, segít a bonyolultabb összefüggések áttekintésében, és abban is, hogy ne keveredjenek össze jelenetek, történések.

Ha ennek ellenére valahol mégis elakadnánk és nem tudjuk, mi jöjjön ezután, készítsünk fejezetenként egy-egy rövid, egy bekezdés hosszúságú összefoglalókat. Ez többnyire be szokott válni.

4. Keressünk egy partnert, aki támogat (és számon kér) az írásban!

Divatos kifejezés manapság a coach, vagyis tréner, és egyre többször emlegetik írókkal kapcsolatban is. Régen ez leginkább egy levakarhatatlan szerkesztőnek felelt meg, aki rendszeresen piszkálta a szerzőt, hogy mikor adja már a következő fejezetet. Tény, hogy a motivációt semmi sem tartja fenn jobban, mint egy számonkérő fél, aki állandóan szembesít minket a saját magunknak tett ígéretekkel. Ő biztosítja azt a rálátást, ami egy nagyszabású munka közben bizony elhomályosulhat.

Nem kell persze azonnal valamilyen fizetős szolgáltatásra gondolni! Egy jó partner lehet egy barátunk is, akivel vagyunk annyira jóban, hogy rá merjük bízni a számonkérés nem mindig hálás feladatát. Sokszor nincs is többre szükség, mint hogy adott időközönként elküldjük neki az elkészült részeket, illetve, hogy ő erre figyelmeztessen, ha esetleg csúsznánk.

Meg fogjuk látni mennyit számít csak az a tény, hogy valakinek ígéretet tettünk (önmagunkon kívül) arra, hogy következetesen dolgozunk.

Ha valaki ennél komolyabb kontrollt szeretne, akkor olyan személyt keressen, aki ért is (legalább egy kicsit) az íráshoz. Egy ilyen kívülálló ugyanis időről-időre reflektálni tud majd arra, hogy mennyire jól haladunk, hogy tényleg azt a tervet és vázlatot követjük-e, amit kitűztünk, és hogy hol bicsaklott meg esetlegesen a szöveg.

5. Tartsuk rendben a forrásainkat, jegyzeteinket!

Ne feledjük rendszerezni mindazt a háttérinformációt, amire szükségünk van az íráshoz. Előre gondoljuk végig a karaktereket, jeleneteket, a megjelenő eszközöket. Érdemes minden fontosabb témának külön mappát nyitni valahol. Erre akár a számtalan rendszerező vagy regényírást segítő program is kínál lehetőségeket (utóbbiakról ebben a posztunkban írtunk). Ha orvos vagy ügyvéd a főhősünk, akkor szedjük össze mindazokat az információkat, amiket a személyével és a szakmájával kapcsolatban fontos tudnunk. Ezek az összeállítások sokat fognak segíteni, ha a 150. oldal táján már kezdenek kicsit összetetté válni a dolgok. De ugyanígy, nem árt a szereplők közti kapcsolatokat sem vázlatszerűen felépíteni, nehogy következetelenségek kerüljenek be a szövegbe.

6. Törődjünk bele, hogy az első változatok általában csak piszkozatok!

Nem könnyű, de fontos tudatosítani, hogy az első verzió ritkán lesz a végleges is. A legjobb első változat tehát az, amelyiket be is fejeztük! Ne ragadjunk le írás közben azon, hogy állandóan elkezdjük javítgatni a szövegünket, mert így sosem végzünk.

• Legyünk nagyon szigorúak magunkhoz, ha a javítgatás kísértésébe esnénk, és próbáljunk meg még egy vesszőhibáért sem visszafordulni. Az alkotásnak sem tesz rosszat, ha hagyjuk „áradni” a gondolatainkat.
• Ha ennél radikálisabb módszerre van szükségünk, állítsuk be a szövegszerkesztőn fehérre a betűszínt. Így nem fogjuk látni, mit írtunk, csak akkor, amikor egy adag végeztével visszaállítjuk feketére. Nem könnyű, de nagyon hatásos metódus!

7. Készítsünk írói bevásárlólistát: tisztázzuk minden munkamenet elején az aktuális céljainkat!

A hosszabb távú tervek segítenek kitartónak lenni, de minden alkotói napnak megvannak a maga kis céljai is. Ha ezeket világosan és tömören megfogalmazzuk, jóval hatékonyabban tudunk dolgozni is. Érdemes kialakítani azt a szokást, hogy mielőtt nekifekszünk a napi penzumunknak, 2-3 mondatban összefoglaljuk, mi is fog történni „aznap” a hősünkkel, mi a megírandó fejezet témája. Akárcsak a regény egészének rövid összefoglalása, a napi célok tisztázása (mint egy írói bevásárlólista) segíteni fog minket a munkánk elvégzésében. Akár abban is, hogy a könyv fő ívétől eltérjünk egy általunk fontosnak tartott új irányba…

8. Tervezzük be a szüneteket, pihenőket is!

Ahhoz, hogy a kreativitásunk ne apadjon ki, elengedhetetlen, hogy beiktassunk szüneteket is az írás közben (mint egyébként minden szellemi munka közben).

Igyekezzünk azonban ne csak puszta pihenésül szolgáló szüneteket beszúrni, hanem keressünk olyan elfoglaltságot, ami aktívan igénybe vesz minket

– lehetőleg a fizikumunkat -, például futást, mozgást, valamilyen vidám kültéri tevékenységet. Ezen alkalmak során ugyanis szellemileg is feltöltődünk, és ezek sokszorosan megtérülnek majd a munkánk során. Mindenki maga tudja, mennyi időnként van szüksége efféle kikapcsolódásra, de a lényeg, hogy ne spóroljunk rajtuk, mert megérik a fáradtságot.

9. Találjunk kreatív megoldásokat a sűrű napokra!

Mindenkinek az életében vannak olyan sűrű napok, amikor képtelen leülni írni. Aki nem hivatásszerűen ír, annál ez természetes. A lényeg azonban, hogy ezeket a napokat se hagyjuk veszni. Sokféle módszerrel lehet mégiscsak dolgozni az elfoglalt napokon:

• Diktáljuk például le a következő fejezetet (vagy annak egy részét) a telefonunk diktafonjába. Ez a módszer arra is jó, hogy ha nincs kész a fejünkben a fejezet, akkor csak ötleteket rögzítsünk így, akár az utcán gyalogolva, a villamosra várva, az autóban araszolva.
• Tudatosan használjuk ki a „hulladék” időket – orvosi rendelőben várakozás, sorbanállás, unalmas előadás vagy meeting közben. Tartsunk magunknál mindig jegyzetfüzetet, amibe ilyenkor fel tudunk skiccelni gondolatokat. De a az okostelefon is alkalmas lehet rövidebb gondolatok rögzítéséhez, amiket akár elküldhetünk magunknak levélben, és utána csak be kell másolni a szövegbe.
• A kihagyott napok megírandó szövegmennyiségéről ne mondjunk le, hanem osszuk fel a következő egy hét napjai között, így hamar utolérhetjük magunkat. Ez különösen akkor fontos, ha tényleg határidőre írunk.

 

Borítókép: Tim Gouw / Unsplash.com