A feszültségteremtés 7 bevált módja

Minden írót foglalkoztat az a kérdés, hogy mi fogja igazán lebilincselni az olvasót. Természetesen a regényben rejlő feszültség az egyik ilyen legfontosabb tényező. De vajon milyen módszerei vannak a feszültségteremtésnek. Ezúttal lássunk 7 bevált eszközt arra, hogy az olvasó le se tudja tenni a könyvünket.

* * *

1. Legyenek emlékezetes és erőteljes szereplőink

Az olvasónak szüksége van arra, hogy kapcsolódjon valahogy a szereplőkhöz, különben nem érzi magáénak a történetüket. Unalmas, kétdimenziós, kiszámítható figurák sorsa aligha fogja érdekelni. Éppen ezért azt biztosan nem spórolhatjuk meg, hogy jól kidoglozott, izgalmas karakterekkel népesítsük be a történetünket. (Ebben a posztunkban írtunk a karakterteremtés fő kérdéseiről.) Az is bizonyos, hogy az aktív szereplőkkel konnyebb azonosulni, mint azokkal, akiknek kevés feladatuk van a sztoriban.

2. Növeljük a téteket

A tét ebben az esetben az, amiért (vagy ami ellen) a főszereplő küzd, és amit elveszít, ha elbukik (az ellenségével szemben). A legjobb tétet úgy tudjuk kiválasztani, ha megnézzük, mitől fél a főszereplőnk. A tétek manipulálásával nagyon jól lehet a feszültséget fokozni. A következő módszerek alkalmasak erre:

  • Ketyegjen az óra: Az az egyik legelterjettebb és legegyszerűbb módja a tét növelésének, ha beemelünk egy határidőt. Mondjuk közeledik egy hadsereg vagy a szalagavató időpontja, valaki ultimátumot adott, vagy egyszerűen tényleg egy valódi óra ketyeg egy időzített bombán.
  • Változás vagy bizonytalanság: Bármi megváltozik, kívül vagy belül, a múltban vagy a jelenben, a főszereplő máris kizökken az egyensúlyából. Érdemes itt is a félelmeit megvizsgálni: ha az bekövetkezik, vagy nagyon közel van hozzá, az különösen jól felpörgeti az eseményeket, és persze a feszültséget is. Ha pedig változik valami, cselekedni kell a szereplőnek is, ami bizonytalanságot csempész a történetbe, mert nem tudjuk, hogy a rendelkezésére álló lehetőségek közül mit választ, esetleg valami olyasmit, amire az olvasó nem is gondol.
  • Váratlan fordulatok, felfedezések: Egy előre nem látható, hirtelen bekövetkező (de azért reálisan elképzelhető) esemény is szépen felbolygatja a sztorit, ami kifejezetten jót tesz a cselekmény menetének. Ilyenkor hirtelen kell reagálni rá, és ez kiszámíthatatlan fordulatokat hozhat. Egy nem ismert, de fontos tény felfedezése is jótékony hatással van a történetvezetésre, bár az ilyesmit nem muszáj hirtelen felfedni, lehet csepegtetni (például egy családi titkot), hogy az olvasó szép lassan döbbenjen rá.
3. Kreáljunk konfliktusokat a szereplők között

Ez az egyik leghatékonyabb módja a feszültség fokozásának. A jól  felépített szereplővel érzelmileg is azonosul az olvasó, így minden vele kapcsolatos konfliktus is mélyen érinti, és fokozottan izgul a megoldásáért. Ennek fő formái:

  • Kapcsolati konfliktus: Ilyesmi mindenkivel előfordulhat, nem feltétlenül kell a főszereplő és a fő ellenfele között kibontakoznia. De azért nem árt, ha a főszereplő érintett benne (még ha csak áttételesen is), és a másik fél is egy jól felépített figura. A konfliktusok fő terep lehet a párbeszéd, amikre érdemes nagyobb figyelmet szentelni ilyenkor. (Ebben a posztunkban arról írtunk, hogy mitől nem lesznek mesterkéltek a párbeszédeink.)
  • Belső konfliktus: A szereplőben támadó kételyek, ellentmondások szintén jó feszültségnövelők. Például, ha választania kell barátság, becsület, szerelem, hűség, vagy egyéb fontos érték közül.
4. Játsszunk a szavak ritmusával

A szavak, mondatok, bekezdések ritmusa is nayon jól használható arra, hogy növeljük a feszültséget. A felgyorsult eseményeknél a rövid, pattogós szavakkal, mondatokkal, erős jelzőkkel lehet fokozni a helyzet drámaiságát. Ezzel is jelezzük, hogy gyorsan kell cselekedni, nincs idő a mélyebb elmélkedésre. De vannak helyzetek, amikor a szavak ritmusával előkészítjük a terepet egy nagyobb, hirtelen változásnak. Ilyenkor sejtetni kell, vészjósló hangulatot felépíteni, a falevelek suhogásával, a nyirkos levegővel, a fények sejtelmességével. Ezek a meghatározó ritmusok vonatkozhatnak egyetlen jelenetre, vagy egy nagyobb részre is. Olykor, ha nem vagyunk biztosak abban, a megfelelő ritmust használtuk-e, érdemes akár többféleképpen is megírni egy szituációt.

5. Fokozatosan növeljük a feszültséget

Az olvasó könnyen elveszítheti az érdeklődését, ha a szereplőnek ugyanazzal, vagy hasonló nagyságú veszéllyel, problémával kell kétszer is szembenéznie a könyv során. Tehát, ha robbanás történt az első fejezetben, egy későbbi detonációnak alighanem nagyobbnak kell majd lennie. Ezért is érdemes fokozatosan adagolni a feszültségnövelő tényezőket, illetve, ha ugyanolyanokat alkalmazunk többször is, akkor mindenképpen növekedjen a tétjük, nagyságuk, veszélyességük, stb. (még nagyobb bomba, még nagyobb meredély, még veszélyesebb ellenfél). A regény műfajától függően a veszély lehet fizikai, pszichés, lelki, kapcsolati. Elképzelhető, hogy a veszély csak egy szereplőt érint, de az is, hogy a mindekit egyszerre (például egy természeti katasztrófa).

6. Hagyjunk függőben egyes kérdéseket

Jó játék az is, hogy kérdéseket, kételyeket, megválaszolatlan bizonytalanságokat hagyunk az olvasóban. Mi történt a főhőssel? Sikerült-e megmenekülnie? Halálos lövés érte-e? Az ilyesmik rettenetesen frusztrálók lehetnek a regény végén, de egy-egy fejezetet hatásos lehet így befejezni. Ez fenntartja az érdeklődést, olvastatja a regényt. Nem is kell nagyon bonyolult, vagy teljesen új kérdésekre gondolni, mivel sokszor elég egy kínzó apróság, ami miatt muszáj tovább falni a sztorit. És nem is kell sokáig feszíteni a húrt a kérdéssel, akár már a következő fejezet első lapjain meg lehet válaszolni, hiszen a lényeg úgyis az, hogy érdeklődéssel folytassa az olvasó a történetet.

7. Időzítsük gondosan a titkok felfedését

Minden történetben vannak olyan részletek, fontos információk, amelyek meghatározóak lehetnek, ám nem feltétlenül kell rögtön ismerni azokat. Érdekesebbé teszik a sztorit, ha később derülnek ki. De vajon mikor?

Minden regény esetében érdemes megvizsgálni ezeket, és feltenni a kérdést: mi pörgeti jobban a cselekéményt? Ha a főszereplő (vagy az olvasó) már az elején ismeri ezt a momentumot, ha a közepén vagy csak a végén jön rá? Mindegyik esetben másképp befolyásolhatja a történet menetét, és így a feszültségfaktorát. De néha erősebb feszültséget kelt, ha felfedjük azt a bizonyos fontos információt, mint ha elhallgatnánk. Erre örök példa a Star Wars-sagában, amikor Luke Skywalker megtudja, hogy Darth Vader az apja. Ettől rögtön számtalan kérdés is felvetődik benne, önmagával, az apjával és persze Obi-Wan Kenobival kapcsolatban, aki ezt nem mondta el (hazudott) neki.

 

Borítókép: Lubo Minar / Unsplash.com