Amikor kiadóhoz vagy irodalmi folyóirathoz küldenénk anyagot, nem csak az fontos, hogy az írás milyen. A bemutatkozásunk, a levelünk jellege, a megjelenés is sorsdöntő lehet. Nézzük meg ezeket a formai tippeket!

1) Nem mindegy, egyáltalán kinek írunk!

Rengetegszer látom írós fórumokon, hogy a kiadatlan írók azt kérdezik: hová érdemes kéziratot küldeni? Ettől a kérdéstől mindig elszomorodom. Ne tartozzunk azok közé az amatőrök közé, akik nem olvasnak könyveket abban a stílusban, amiben írnak, nem ismerik, nagyjából milyen könyvek sikeresek, divatosak, és nem veszik a fáradságot, hogy ellátogassanak a könyvtárba, a könyvesboltba, hogy megnézzék, milyen kiadók foglalkoznak az adott zsánerű könyvekkel. Nem a többi írót, kezdő írót kell erről kérdezni, hanem utánanézni, utánaolvasni, könyvvásárra, fesztiválra, könyvhétre és egyéb könyves eseményekre járni, ismerkedni a kiadókkal. Csak így fogjuk tudni eldönteni, melyik kiadónak tartozik a profiljába az a könyv, amit írtunk.

Tévedés azt hinni, hogy bármely kiadóhoz érdemes elküldeni a kéziratot, amolyan vak tyúk alapon. Egy könyvkiadó ugyanis üzleti vállalkozás, üzleti céllal, stratégiával és marketingtervvel. Ha mindebben nem szerepel, hogy mondjuk romantikus ifjúsági könyveket adjanak ki, az ezt olvasó célközönséget célozzák meg, akkor egy szerző kedvéért bizonyosan nem fognak úgy dönteni, nahát, próbáljuk meg, mert ez a célközönség számukra ismeretlen.

Elsősorban tehát a boltokban, könyvtárban nézzünk szét, figyelve azt is, hogy az adott kiadónál jelent-e meg már kötet magyar szerzőtől. Ha novellát, verset küldenénk irodalmi folyóiratnak, szintén nézzük meg ezeket a lapokat a könyvtárban, vásároljunk néhányat az újságosnál. Döntsük el, melyikük profiljába illik jobban az adott írás, és csak őt célozzuk meg.

2) A kiválasztott kiadóknak nézzünk utána.

Azt már tudjuk, az adott kiadó milyen műfajokkal foglalkozik. Most nézzük meg, pontosan milyen könyveket adtak ki mostanában, a Molyon melyik tűnik népszerűbbnek, és gondoljuk végig, ezek közül melyikhez hasonlít leginkább a mi könyvünk – és ezt majd írjuk le nekik a könyvünk bemutatásában.

Azt is olvassuk el, mit ír a honlapján a kiadó a kéziratok fogadásával kapcsolatban. Ha például leír formai követelményeket, tehát hogy milyen betűtípussal, mekkora sorközzel, egy- vagy kétoldalas nyomtatással stb. kéri a kéziratokat, csakis e-mailen/kizárólag postán lehet leadni bármit is – akkor ezeket a kéréseket tartsuk be.

Ha nem írnak semmit a leadás követelményeiről, akkor 12 pt magas Times New Roman betűtípust ajánlok a szöveghez, balra igazítva vagy sorkizárva, az első sor behúzásával, és 1,3-szoros sortávolságot.

Ha egy kiadó kifejezetten leírja, hogy nem fogad kéziratokat, érdemes felhívni őket és megkérdezni, ez ebben a pillanatban is így van-e, és ha igen, várhatóan meddig tart.

3) Írjunk motivációs levelet!

Sokan adnak le úgy kéziratot, szöveget, hogy semmilyen kísérőszöveget nem írnak hozzá, és/vagy nem adnak meg adatokat a kapcsolattartáshoz. Ha a kiadó vagy a lap szerkesztősége ilyen levelet kap, sokkal kevésbé valószínű, hogy megnyitja, mintha írunk magunkról néhány sort: nevünk, hol születtünk, hol élünk, mit, miért, mióta írunk, jelent-e már meg írásunk, mekkora követőtáborunk van (blogon, Facebookon, Molyon stb.). Az e-mailcímünket és a telefonszámunkat semmiképpen ne felejtsük ki a levélből!

Az is fontos, hogy tisztelettel írjuk a levelet. Ha csak annyit firkantunk le, tessék, itt vannak a verseim, azzal inkább felbőszítjük a szerkesztőt, minthogy barátságos érzelmeket keltenénk benne. A küldöm novelláimat közlésre szintén nem jó üzenet. Mutassunk megértést a szerkesztő munkája iránt!

4) Írjunk szinopszist!

Ha a kiadó nem kéri a kézirat mellé, akkor is küldjük el. Ebben írjuk le a kéziratunk adatait (cím, szerző neve, műfaj, szavak/leütések száma stb.), a történet főbb szereplőinek jellemrajzát (ha van történet), illetve az egyes fejezetek rövid tartalmát. (Bővebben írtam már korábban a szinopszisról.) 

5) A lehető legjobb kéziratot küldjük!

Akár novellát, verset vagy regényt, szakkönyvet küldünk, csak olyan szöveget adjunk le, amit előtte már megnézettünk valakivel. A legjobb, ha tapasztalt író/költő/szerkesztő ismerős látta és javasolt hozzá változtatásokat. Ha ilyen ismerősünk nincsen, akkor is keressünk olyan, olvasni szerető ismerőst, aki szívesen véleményt mond a kéziratról. Érdemes rászánni a pénzt és szabadúszó szerkesztőnek is elküldeni az anyagot, néhány órányi munkát pár hasznos tanácsért a legtöbb kezdő író ki tud fizetni, aki komolyan szeretne előrébb haladni és fejlődni az írásban.

Semmiképpen ne adjunk le olyan anyagot, amiről azt érezzük, nem elég jó, nem végleges, nem volt időnk átnézni, amiről sejtjük, hogy jócskán akad benne helyesírási hiba. Ez utóbbira egyébként a szerkesztők nagyon háklisak: a szerzőnek tudnia kell helyesen írni, szóba sem jöhet, hogy a könny fojjon, az elveszett sál meg legyen.

Sikeres szövegleadást kívánok!

Nádasi Krisz