“A mozgatórugókat kerestem mindig”

“Nem az a hittétel, hogy mindenáron együtt maradjunk egy mérgező légkörű, pusztító kapcsolatban, hanem az, ha gyerekeink vannak, akkor tegyünk erőfeszítéseket azért, hogy kilábaljunk egy válságból” – állítja Sándor Beáta, a Kelepce című regény szerzője. A Home & Soul kiadásában megjelent kötete négy, a rendszerváltás után Erdélyből Magyarországra szakadt fiatal sorsát, karrierjét, vergődését követi végig. Az írónő a Könyv Gurunak adott interjújában beszél arról, hogy miért a ’90-es évek vadkapitalista világába helyezte a regény cselekményét, hogyan tudja bevonni az olvasóit a kötetei címével, történetével kapcsolatos döntésekbe, és hogy milyen más sztorik rejtőznek még a fiókjában.

Első kiadott kötete a Kelepce, holott gyerekkora óta ír, 8 felnőtt- és 2 gyermekregényt is alkotott már korábban. Miért a Kelepcét és miért most adta ki?

Szerkesztőnői ajánlásra együtt választottuk ki, mert a témája, a ’90-es évek, több korosztály számára is érdekes lehet. Nem beszélve arról, hogy új életkezdésről, egy másik országban történő karrierépítésről szól, ami szintén aktuális, mert sok fiatal és felnőtt néz szembe ugyanezekkel a problémákkal, amikor külföldön vállalnak munkát.

A regénye kapcsán készült korábbi interjúkban elmondta, hogy főszereplőinek, a Kolozsvárról az 1990-es évek elején áttelepült négy fiatalnak a története a fantázia szüleménye, nem valós személyek sorsát idézte fel bennük. Mégis miért választotta az erdélyi fiatalok magyarországi boldogulásának toposzát? Miért volt fontos ez a szál? Hiszen a rendszerváltás utáni évek forgatagába helyezhetett volna nyugodtan itt élő magyarokat is…

Több helyszínt szerettem volna bemutatni, ezért játszódik két országban a történet. A szálak visszanyúlnak a múltba, de a négy fiatal áttelepülésének politikai előzményei nincsenek. Ők tisztán az anyagi felemelkedés miatt költöztek át Magyarországra. Itt az újonnan megnyíló lehetőségek tárházát szerették volna kiaknázni.

A ’90-es évek forrongó, privatizáló, vadkapitalista, maffiás világa adja a regénye kulisszáit. Ezt annak idején mennyire tapasztalta meg a saját bőrén? Honnan szerezte az ezzel kapcsolatos ismereteit?

Szerencsére saját negatív tapasztalatom nem volt, de sok ismerősöm vált áldozattá, mert a hiszékenységüket kihasználták a hirtelen megjelenő és meggazdagodó vállalkozók, akik aztán nem tartották be az ígéreteiket. A TV Híradó is tele volt hasonló esetekkel abban az időben, ennek ellenére a lehetőségek megnyíltak, mert megkerestük őket. Tele voltunk reményekkel és forrongó vágyakkal, optimizmussal és tettre készséggel. Talán könnyebb is volt akkor beindítani egy vállalkozást, mint ma, mert nem kellett újra feldarabolni a piacot, csak kiszakítani egy piaci szeletet. Pont ezért indult négy hősünk is Magyarországra.

Miért döntött úgy, hogy az egyik főszereplő, a feltörekvő, gátlástalan üzletasszonnyá váló Klára szemszögéből meséli el a történetet? Miben más ő, mint a másik 3 gyerekkori barátja: Erzsi, Krisztián vagy Jancsi?

Klára nagyon erős és ellentmondásos személyiség, és pont ilyet szerettem volna. Talán csak Krisztián mérhető hozzá. Feláldozza régi életét, otthagyja beteg és idős szüleit, hogy a semmiből felemelkedjen. Még a házassága is veszélybe kerül egy olyan döntés miatt, hogy vállaljon-e gyereket? Ami minden nő életében egy sarkalatos és nagy felelősséget kívánó döntés, főleg, ha a gyerek nem akkor érkezik, amikor szeretnék.

Ha nem titok, milyen történeteket írt eddig? Mennyire hasonlítanak a Kelepce krimibe hajló, csavarosan felépített világához?

A többi regény is hasonlóan fordulatos, például egy mindenkin, még a családján is átgázoló könyvkiadó esete, vagy egy másik történet, amely egy egyetemi professzor asszony sorsát meséli el, akit beszippantott egy pénzre vágyó, „agymosást” végző szekta. A legújabb regény pedig fiatal lányokról szól, akiket az egyetemi éveik alatt kialakult nehéz anyagi helyzetük sodor bajba, ugyanis behálózza őket egy nőket külföldre csempésző banda.

Ahogy említette egy interjúban, a Kelepcében a kapcsolatokon van a fő hangsúly. Az emberi kapcsolatok szempontjából mit tart a Kelepce fő mondanivalójának, üzenetének?

A mozgatórugókat kerestem mindig, az érdekelt, hogy a szereplő, ha valamilyen konfliktus helyzetbe sodródott, akkor utána milyen választás elé került? Megmaradt-e a tisztességes úton, vagy az anyagi előnyök, a politikai karrier megszerzése miatt feladta régi elveit, esetleg elárulta-e a barátait? Mi, magunk is naponta kerülünk döntési helyzetbe, de a legfontosabb az, hogy becsületesek tudjunk maradni. A Kelepce legtöbb szereplője inkább az előnyöket választja, mások rovására.

A szerző borítón szereplő neve írói név. Milyen szempontok alapján döntött úgy, hogy nem a saját nevén adja közre a regényét?

Leánykori nevem mindkét tagja idegen eredetű, nehezen megjegyezhető. Ezért kellett egy egyszerűbben rögzíthető nevet találnom, és a Sándorra esett a választásom, mert előzménye az Alekszandrosz, amely “embereket oltalmazó” jelentésű, egyben erős üzenetet is hordoz a számomra. Nagy Sándor uralkodása után vált elterjedt személynévvé, aki az egyik kedvenc történelmi személyiségem.

A regényt Home and Soul nevű honlapján is hirdeti. Ez a weblap a párkapcsolatok ápolását, megmentését tartja küldetésének. Miért fontos ez Önnek? A Kelepce hogyan járul hozzá a honlap célkitűzéseihez?

A társadalom alapköve a család, szerintem. Mindent meg kell tenni, hogy fenntartsuk, még akkor is, hogyha sokan igyekeznek szétzilálni a párkapcsolatokat és magányossá tenni az embereket, azért, hogy anyagi előnyökhöz jussanak. Ha elválunk, akkor nem lesz elég egy lakás, egy autó, máris mindenből kétszer annyi kell. Hiteleket veszünk fel, túlmunkára kényszerülünk, és kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk. Nem az a hittétel, hogy mindenáron együtt maradjunk egy mérgező légkörű, pusztító kapcsolatban, hanem az, ha gyerekeink vannak, akkor tegyünk erőfeszítéseket azért, hogy kilábaljunk egy válságból. A Kelepce is ezt szerette volna megmutatni, amikor Erzsi és Klára nem várt időben terhesek lesznek, és mindketten másképp döntenek, akkor annak milyen következményei lesznek.

A regény mesélő főhőse, Klára egy ponton Updike-ot kezd olvasni. Önnek kik a kedvenc szerzői, kiktől tanult a legtöbbet és kiket olvas csak szórakozására?

Nagyon szeretem a klasszikusokat, Hemingwayt, Thomas Mannt, Mario Vargas LLosat, Szabó Magdát, Jókai Mórt. Agatha Christie regényeit a krimi szál elmélyítése miatt olvasom szívesen, amit azért használok a regényekben, hogy az érdeklődést még jobban fenntartsam. Szeretem a csavarokat a történetekben, amikor nem úgy alakulnak az események, ahogy elképzeltük még a regény elején. A mostani kedvenceim Margaret Atwood kanadai írónő regényei.

Milyen munkabeosztással, módszerrel dolgozik? Hogyan talál időt az írásra civil munkája mellett? Van-e “írói” napirendje, illetve milyen körülmények között megy a legjobban az alkotás?

Szerencsére könnyen írok, csak lassan és sok hibával gépelek. Amikor elkezdem az új történetet, akkor addig írom, ameddig készen nem lesz.

Nem szabad levenni a történet „ütőeréről” a kezemet, mert akkor nem lesznek olyan fondorlatosak az események, vagy esetleg kimarad egy részlet, ami fontos lehet a logikai felépítés miatt.

Eddig kétszer történt az, hogy már az elején tudtam a végét, a többi hat esetben menet közben alakult ki a végeredmény.

Előfordult már, hogy elakadt a munkában? Mit gondol az “írói görcs” oldásáról?

Szerencsére nem volt még benne részem. Amikor írok egy történetet, akkor egész nap azon gondolkodom, szövögetem magamban, így amikor a laptop elé kerülök, akkor csak gépelnem kell.

A kötetet a Home and Soul kiadásában jelentette meg. Milyen tapasztalatokat tud megosztani az olvasókkal a kiadás buktatóit illetően?

Még nagyon az elején tartunk, hiszen a Kelepce május közepén került a könyvesbolti hálózatokba. A marketinget találom a legnehezebbnek és a legköltségesebbnek, a könyv szerkesztése, a borítóterv, a betűtípus kiválasztása, mind-mind élvezetes feladatok.

A kötet végén egy mintafejezetet közöl következő írásából, az Örvényben című regényből. Mit lehet tudni erről a műről? A címét, mint említette, a Home and Soul olvasói szavazták meg. Miért tartja jó ötletnek, hogy az olvasók így is bekapcsolódjanak a regényírásba?

Rengeteg kreatív ötletet és segítséget kapunk az olvasóktól, nagy kár lenne, ha nem osztanák meg velünk. Sokan a borítóterv megszavazásakor a Kelepce című regény esetében, részletes összehasonlítást is végeztek. Rendkívül hasznos a vélemények megkérdezése, mert lehet, hogy vannak apróságok, vagy nagyobb dolgok is, amelyek felett elsiklanánk. Az Örvényben című regény egy sikeres férfi üzletember története, amely arról szól, hogy az édesanyja halálát az egészségügyi dolgozókon kéri számon, és bosszút áll a körülményekért és a bánásmódért, méghozzá nem mindennapi módon. Itt komoly igazságügyi orvos szakértői, mérgekkel és DNS-sel kapcsolatos segítségre is szükségem volt, de szerencsére sikerült szakemberrel megbeszélnem a biológiai-kémiai kérdéseket.

Egyébként mennyire tart kapcsolatot az olvasóival? Mi az, amiben még esetleg formálni tudták-tudják a regényeit?

Az olvasók visszajelzései nagyon fontosak. Sokan őszintén megírják a saját történeteiket, amelyek néha sajnos nagyon szomorúak. Mivel a regények mindig a képzelet játékai, így csak abból lehet erőt meríteni, hogy számos esetben mennyire bátran és önzetlenül élik az életüket, vállalják a sorsukat. Abban tudják formálni a regényeket, hogy konkrét és követendő példákat látok arra nézve, hogy a kitartás, a család összetartása mások számára is alapvető érték maradt.