A regényírás legfontosabb döntése: karakter- vagy cselekmény-vezérelt történetet írjak?
Amikor megszületik egy történet – vagy inkább: „a” történet – az író fejében, az alkotás és tervezgetés mámorában sokszor nem is gondol arra, milyen formában szeretné majd kidolgozni a művet. Pedig a legelső döntések közé kell, hogy tartozzon, vajon a sztori karakter- avagy cselekmény-vezérelt lesz-e (angolszász terminológiával: character-driven, plot-driven). Mivel nem mindenki számára világos, mit is jelentenek ezek a kifejezések, hogyan lehet eldönteni, melyik kategóriába tartozik egy regény, és egyáltalán, van-e értelme annak a kérdésnek, hogy melyik a „jobb”, Könyv Guru mostani posztjában ebben a témában igyekszik mélyebbre ásni.
* * *
Milyen a karakter-vezérelt történet?
Az ebbe a kategóriába tartozó regényeknek a fő jellemzője, hogy a mű a szerző által teremtett hősök belső konfliktusára fókuszál. Ha ezt a formát választjuk, akkor tudni kell, hogy az olvasók elsősorban a hőseinkre, a viselkedésükre, belső fejlődésükre és a döntéseikre fognak figyelni, valamint arra, hogy a felsoroltak miként befolyásolják a történetet, és hogyan változtatják meg annak menetét.
A könnyebb érthetőség kedvéért egy egyszerű példa. A 101 kiskutya sztorija fenekestül felfordulna, ha az alapvetően gonosz Szörnyella De Frász hirtelen megváltozna, és pozitív jellemvonásokat mutatna. Ilyesmi mozgathatja például a karakter-vezérelt történeteket.
Miről ismerhetjük meg a cselekmény-vezérelt történeteket?
Az előzővel ellentétben a cselekmény-vezérelt történetekben, ahogy azt az elnevezés is mutatja, a hangsúly a történéseken van. Egy-egy jó csavar, akció, külső konfliktus viszi előre a sztorit, és ezekre fókuszál az olvasó és szerző egyaránt. Ezekben a regényekben a hősök többnyire kénytelenek gyors döntéseket hozni, miközben a jellemfejlődésük a háttérbe szorul. Ilyen formán épülnek fel a hollywoodi nagy kasszasikerek történetei, de a fantasy, misztikus, horror, detektív, western stb. műfajokba tartozó sztorik is.
A szerző úgy is elképzelheti a cselekmény-vezérelt történeteket, mint egy hullámvasutat. A cselekmény a sínpálya, és annak a kanyarulatait, magasságait és mélységeit követik a könyvbe belekezdő olvasók. Ha nincs jól megírva a történet, nincsenek benne elég izgalmas fordulatok, meglepetések, meghökkentő pillanatok, akkor bizony az olvasó csalódottan fog leszállni – talán már menet közben – erről a képzeletbeli hullámvasútról. Ha viszont ügyesen bonyolítja a szerző a cselekményt, az olvasók lerágják a körmüket, és le sem teszik a könyvet az utolsó mondatig.
A karakter-vezérelt történetek előnyei
- Az eredeti, összetett hősök érzelmileg is „behúzzák” az olvasót
- Nincs szükség különösebben bonyolult (vagy éppen túlbonyolított) cselekményre, mert többnyire elég az, hogy bemutatjuk, miként fejlődik a hős jelleme és / vagy hogyan küzd meg a az előtte tornyosuló akadályokkal
- Mély kötődés alakulhat ki az olvasók részéről a főhős iránt, ami hosszú távra garantálja a lelkes közönséget.
A cselekmény-vezérelt sztorik előnyei
- Az izgalmas, fordulatos történet nagyon lekötheti az olvasót
- A jó szerkezet és ritmus elégedettséggel tölti el az olvasót, aki fel is van készítve az újabb csavarokra, ugyanakkor meg is lepik azok őt
- Az ilyen történetek alkalmasabbak az egyénnél és az őt érintő kapcsolatoknál mélyebb, összetettebb gondolatok kifejtésére – például a társadalommal, a technológiával stb. kapcsolatosan.
5 tipp, hogy ezek ismeretében gazdagabbá és érdekesebbé tegyük a történetünket
1. Hagyjuk, hogy a hősök jelleme, belső világa és döntései alakítsák a cselekményt!
A kezdő íróknak gyakran csak a történet lebeg a szemük előtt, és a szereplőket egyszerűen csak belerakják a sztoriba. Hiába az a cél, hogy a főhős és a szerelme egymásra leljen, attól még a románcuk nem nélkülözheti a kihívásokat, mélységeket és magasságokat. Vagy ha igen, akkor unalmas, egydimenziós lesz a történet. A való életben az embereknek élettörténetük van, előítéletekkel küzdenek, sebezhetőek. Figyeljünk arra, hogy ezek is benne legyenek a történetben. Ha a főhősünk éppen menekül egy romboló kapcsolatból, az bizony rá fogja nyomni a bélyegét az új próbálkozásaira is.
Azért, hogy a hősünk belső világa tükröződjön a cselekményben, minden egyes történésnek, sőt akár párbeszéd-szituációnak is tervezzünk különböző, lehetséges és főleg valószerű kimeneteket.
2. Készítsünk jegyzeteket arról, hogyan befolyásolják a cselekmény változásai a hőseink életét!
Ha főhősöd például valamilyen nagy veszteséget él át, mutasd meg, hogyan érinti ez őt (még akkor is, ha az egyik fő jellemvonása az, hogy kemény, nem mutat sebezhetőséget). De ahhoz, hogy a történet koherenciáját megőrizzük, fontos, hogy jegyzeteket készítsünk arról, mely fordulatnak milyen hatásai lehetnek a hőseinkre. És ezt nem csak a körülményekre vonatkozóan tegyük meg, hanem a jövőjük kilátásaira, az értékeikre, a szándékaikra és szükségleteikre vonatkozóan is!
3. Ne gyengítsd el a történetedet csak azért, hogy szeretetre méltóvá tedd a hősödet!
A kezdő szerzők hősei gyakran túl kiszámíthatóak, túl szerethetőek, túlságosan mindenhatóak. Történet és karakter összevetésekor sosem szabad engedni a minőségből az egyik kárára. Minden alkalommal, amikor valamilyen sorsfordító esemény történik, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy a szereplők reakciója mennyire felel meg a róluk kialakított képnek, illetve hogyan változnának ezek hatására. Ha így teszünk, képesek leszünk hiteles, igazán szerethető hősöket alkotni.
4. Sose hagyjuk, hogy a cselekmény bonyolítása közben papírmasé figurákká váljanak a hőseink!
A cselekmény-vezérelt történetek szerzői sokszor annyira koncentrálnak a történetre, hogy nem látják egészben a sztorit, hanem csak fordulattól-fordulatig koncentrálnak. Ez a részletekre irányuló látásmód azonban a gátjává válhat annak, hogy lássuk a szereplők fejlődését, a köztük lévő kapcsolatot. Még ha az izgalmas történeten is van a hangsúly, akkor is fontos, hogy élő, valós képet alkossunk a szereplőkről. Ehhez jól jöhet például, hogy apró jegyzeteket készítünk róluk, egy-egy jellemző szófordulatukról, jellemvonásukról, és ezekhez rendszeresen visszanyúlunk, beleszőjük a szövegben.
5. Engedjük, hogy a választott műfaj irányítsa a döntésünket a karakter- vs. cselekmény-vezérelt történet alakításában!
A választott műfaj nagy hatással van a döntésünkre. A romantikus történetek például (még ha lehetnek nagyon is komplexen és fordulatosan megírva, mint Gabriel García Marquez Szerelem kolera idején című regénye) alapvetően a hősök érzelmeire, vágyaira koncentrálnak. És fordítva: egy thrillerben fontos ugyan, hogy milyen érzelmi kapcsolat van a szereplők között, mégis az egymásra ható események dominó-effektusa, a váratlan fordulatok lendülete fogja meghatározni a történetet. Ugyanakkor mindkét esetben fontos, hogy figyeljünk a karakterekre, illetve a cselekményre – vagyis ne mechanikusan építgessük a karakter-, illetve a cselekmény-vezérelt sztorinkat.
* * *
Összefoglalásképp ki kell emelni, hogy mindezek fényében nem igazán van értelme arról sem beszélni, hogy melyik fajta történetépítés a magasabb rendű, noha vannak, akik kiemelik, hogy a karakter-vezérelt történetek „irodalmibbak”, míg a cselekmény-vezéreltek inkább a populárisabb műfajokban gyakoribbak. A helyzet az, hogy egyik sem magasabb rendű a másiknál, a lényeg, hogy jól legyen megírva a történet – érzékenyen, valódi, hiteles, emberi figurákkal, és az ő személyiségükkel harmóniában lévő, izgalmas cselekménnyel. Az igazán jó regényekben amúgy is árnyaltak a karakterek és izgalmas a cselekmény, inkább csak az arányokban mutatkozik különbség a kétféle történetvezetés között.
Borítókép: Mark Asthoff / Unsplash.com