A sikeres sorozat megtervezésének négy lépése

Még akkor se kezdjük rögtön írni az első fejezetet, ha már minden előzetes kérdésre igennel válaszoltunk. Egy sorozat felépítése ugyanis jóval gondosabb tervezést igényel, mint egy egykötetes műé. Legalább a következő 4 nagy területet végig kell gondolni, mielőtt elkezdjük a tényleges alkotómunkát. Lássuk, melyek azok a fő szempontok, amelyek tisztázása nélkül aligha készülhet sikeres sorozat.

* * *

1. Tervezzük meg a történet ívét!

Mindenekelőtt állítsuk össze a sorozatunk történetének fő eseményeit, már amennyire az alkotásnak ebben a fázisában képesek vagyunk rá. Nem fontos, hogy az egyes főbb események sorrendje a végső legyen, a lényeg csak az, hogy kialakuljon nagyjából egy váz. Az viszont nagyon is fontos, hogy legalább két dolgot tudjunk biztosan: az egész cselekménysor elejét és a végét. Vagyis, mi az, ami kiváltja a sorozattá váló történet cselekményét, illetve hová tart az egész sztori. Ez utóbbi esetében persze nem kell nagyon aggódnunk, ha nem látjuk még teljes részletességében a befejező eseményeket (sok szerző szereti, ha a történet magát alakítja, menet közben), de azért határozott elképzelésünknek kell lenni arról, mi a megoldása a fő konfliktusnak.

Ha ezzel megvagyunk, jöhet ismét pár kérdés:

  • Elég kérdést vet fel a történet? És meg is válaszolja mindet? Ha nem, miért? Elfogadják-e ezt majd az olvasók, vagy inkább dolgozni kellene a további válaszokon?
  • Van-e elég potenciál a történetben, hogy megfelelő feszültséget keltsen? (A feszültség viszi a legjobban előre a sztorit, anélkül egy sorozat aligha köti le az olvasóit.)
  • A történetet valóban a szereplők cselekedeti viszik előre? Ha nem, akkor micsoda?

Mindezek végiggondolása segít elkerülni néhány olyan problémát, amikkel a végén már nagyon kellemetlen lenne szembesülni.

2. Vizsgáljuk meg a szerkezetet!

A történeti ív után lássuk, hogyan élül majd fel a sorozat. És tegyünk fel magunknak ismét néhány kérdést:

  • Hány kötetre tervezzük szétbontani a történetet? A fantasy vagy sci-fi műfajban nagyon fontos előre tudni, hány kötetet írunk. Azért is, mert mindegyiknek meg kell tudni állni a maga lábán, önálló történetként. A korábbi vázlatot átnézve bizonyosan fogunk találni “természetes” fordulópontokat, ahol el lehet vágni egy-egy részt a folytatástól. Néha segít a szimmetrikus tervezés, mint például a Harry Potterben, ahol az 1-3. kötetek adnak ki egy folyamatot, majd a 4. egyfajta fordulatként (Voldemort visszatérésével) némileg önállóan áll, és aztán az utolsó három kötet elvezet a végső lezáráshoz.
    A krimikben és egyéb fikciós műfajokban kicsit másképp néz ki a tervezés, merthogy ott a legtöbbször kevésbé kötődnek egymáshoz a történetszálak. Inkább epizodikus jellegűek az egyes kötetek, amelyek önálló történetet mesélnek el, és a főbb szereplőkben, esetleg helyszínekben kapcsolódnak csak. Mint a Sherlock Holmes történetek, amelyeket bármilyen sorrendben lehet olvasni. A tervezés azonban itt is fontos, de a cselekmény helyett fontosabb lehet például a főhős karakterfejlődésére koncentrálni a sorozat alatt.
  • Mikor és hol vannak a csúcspontok? Az egész történetnek van egy végső csúcspontja, de minden egyes kötetnek is kell, hogy legyen egy, ha nem is olyan nagy csúcspontja. Ez segíthet egyébként annak eldöntésében is, hogy hol érdemes új kötetet kezdeni. A csúcspontokra egyébként általában az egyes történetek vége felé kerül sor.
  • Mik az egyes részek fő motívumai? Egy sorozatot  sokszor nem a cselekményszálak tartanak össze, hanem a fő témák, motívumok. Lehet az egész sorozatnak egyetlen témája, de lehet minden kötetnek más és más van. Ahogyan a Harry Potteren is végighúzódik a jó és rossz közti örök küzdelem motívuma, de az egyes kötetekben több nagyobb témát is feldolgoz a szerző, mint az előítélet, a hatalom, az áldozat, a döntés, az élet és a halál. Ezeknek a nagy emberi kérdéseknek a beleszövése különösen segíti, hogy az olvasók rákapjanak a sorozatra. Erőltetni sem jó azonban minden áron ezek megjelenését, mert izzadságszagú lesz a szöveg. Sokszor maguk az írók is az első változatot végigolvasva döbbennek rá, mi is az a fő motívum, ami megjelenik a regényben, és amire érdemes még ráerősíteni.

3. Ismerjük meg a szereplőinket!

A szereplők legalább olyan fontosak, mint a történet. Az olvasók őértük fognak lelkesedni, őket fogják utálni, az ő életükre, küzdelmeikre kíváncsiak. El kell tehát mélyülni, még a regényírás kezdete előtt, a szereplők történeteiben, a karakterfejlődésükben.

  • Készítsünk minden főbb karakternek egy kis profilt, amiben minél részletesebben leírjuk, ki is ő. (A karakterépítésről korábban itt írtunk bővebben.)
  • Tervezzük meg a főbb szereplők fejlődési ívét. Ezek a kérdések segíthetnek:
    Mit akar ez a szereplő? Mik a vágyai, céljai, motivációi?
    Milyen változásokon (belső és külső) megy át a sorozat során?
    Mik a kulcsesemények, a fordulópontok az ő fejlődési ívében?
    Van bármi olyan információ, amit visszatarthatunk róla, hogy a későbbiekben fedjük fel, fokozva ezzel a feszültséget?
    Hogyan változik a kapcsolata a többi szereplővel?
  • Fontos a változás, de legalább ennyire fontos, hogy a szereplők önazonosak is maradjanak a történet során. Vagyis figyeljünk arra, hogy ne alakuljanak át a nagy igyekezetben valaki egészen mássá. Legyünk reálisak, és olyan jellemfejlődéseket várjunk csak el tőlük, ami a való életben is előfordulhat. Figyeljünk arra is, hogy bevezetünk-e és mikor új szereplőket. Az olvasók érdeklődését segíthet fenntartani, ha egy-két főbb karaktert nem rögtön az elején mutatunk be, hanem csak később kapcsolódnak be.

4. Dolgozzuk ki a világunkat!

A regényfolyam helyszíne és körülményei legalább olyan fontosak, mint a történet vagy a szereplők, hiszen az olvasóknak ebbe a világba kell beleélniük magukat. Néhány tanács a két legalapvetőbb műfaj világépítéséhez:

  • Fantasy vagy sci-fi világok építése: itt valóban világépítésről van szó, hiszen ez az egyik legfontosabb része az ilyen történeteknek, akár valamiféle misztikus, varázslatos, akár futurisztikus, technológiai. Érdemes végiggondolni, hogy:
    milyen mágikus vagy technológiai újdonságok lesznek a világunkban
    milyen lesz a hatalami struktúrája, kormányzati formája
    milyen a társadalom és a kultúra
    milyen az éghajlata és földrajzi jellemzői.
    Ezekről pedig bőséges jegyzeteket is készíteni, hogy minél jobban beleéljük magunkat mi is, és minél életszerűbb lehessen a működtetése a történet során.
  • Krimi vagy egyéb fikciós regény kulisszái: itt sokkal inkább hangulatot és atmoszférát kell teremteni. Egy-egy helyszín leírását legalább úgy kell részletezni, mint egy szereplő jellemét. Ha például egy sivár, komor detektívtörténetet akarunk írni, képzeljük el az időjárástól a házak homlokzatán át a szobabelsőkig a helyszíneket a legnagyobb részletességgel, és erről készítsünk jegyzeteket, hogy vissza tudjunk nyúlni ehhez az újabb részeknél. Sokat segíthet, ha a Pinteresten csinálunk egy oldalt a sorozatunk világának, és olyan fotókat gyűjtünk oda, amelyek jól jellemzik a hangulatot. Ezeket nézegetve biztosan új ihleteket is kapunk majd.

* * *

Az alapos előkészülete után pedig már tényleg nem marad más hátra, mint nekilátni az elő kötetnek!