Fotó vagy képzelet? – Sajter Gizella írása

Szeretek fotózni, festői tájakat, érdekes jeleneteket, jelenségeket, tárgyakat. Embereket is, de azt valamivel macerásabb, hisz ha nem a veled együtt bandukoló családtag vagy barát a célpont, sem a már millió fotón és videófelvételen megjelent énekes a színpadon, akkor bizony komoly következményekkel is járhat idegenek fotózása az előzetes beleegyezésük nélkül. Persze a megszállott fotós sok mindenre hajlandó egy jó felvétel érdekében. És a megszállott fotós nyakában mindig ott lóg a kamera, mert ugye sosem lehet tudni. És a megszállott fotós meglátja azt, amit nem fotós emberi szem nem lát, nem érzékel.

Read more

Diagnózis: Tudatelégtelenség – Sajter Gizella írása

Verseimet ennek az útnak egy szakasza és a vele járó millió kérdés írta, és, bár korántsem ért véget, nagyon hálás vagyok minden olyan érzésért, eseményért, amelyet nem tudásommal és nem tudatosságommal teremtettem, okoztam, hisz nélkülük sem kérdések, sem ezek a versek nem lennének.

Read more

Amikor diktálnak – Sajter Gizella írása

Hogyan írok? Viccesen azt szoktam mondani, hogy akkor írok, amikor diktálnak. De talán ez közelíti meg a legpontosabban az írási szokásaimat.

Read more

Kritika és önkifejezés – Sajter Gizella írása

Hogy viselem a kritikát? Hát rosszul. Jót és rosszat egyaránt. A jót, mert nem teljesen hiszem el, a rosszat, mert elhiszem. Körülbelül 10-15 percig vagy néhány napig. Általában ennyi idő kell ahhoz, hogy elemezzem, lebontsam és elraktározzam a megfelelő helyekre. Természetesen van némi különbség a pozitív és negatív kritika okozta első reakcióérzések között, de a végső következtetés már általában mindkét, valamint az összes többi köztes esetben is ugyanaz: Háááát, azért biztosan lehetett volna jobb is. Vagy nem?

Read more