Könyvírás és könyvkiadás
Egy idős házaspár a kirepülő gyermekeket egy jól megpakolt háncsszatyorral engedi útjára, azzal a jó kívánsággal, hogy „a szatyrokból sose fogyjon ki a sok jó”. Egy szatyor vissza is érkezik a szülői házba, ekkor azonban új értelmet nyer a szülői kívánság. Mester Györgyi novellája.
Read more
Mese egy engedetlen kisfiúról, megbánásról, megbocsátásról és szeretetről. Karácsonyi novella Mester Györgyi tollából.
Read more
Miklós napi hajnal, vastag hótakaró borítja a várost. Ennél meseszerűbben nem is indulhatna a december. Vagy mégsem ennyire idilli ez a kora téli reggel? Mester Györgyi novellája.
Read more
A távolról sem zökkenőmentes, zűrökkel teli tanév után, igazán jól jött volna egy kis nyári lazulás, lustálkodás, pihenés…
Muszáj gondolnia azonban a jövőre is, hiszen szeptembertől végzős lesz a középiskolában, és kell majd a pénz az őszi kirándulásokra, a karácsonyi ajándékvásárlásra, a szilveszteri és egyéb bulikra, nem beszélve a szalagavatóról, a februári farsangról, és így tovább.
Az elhatározást, mármint a pénzkeresési szándékot, tett követte: munkát vállalt a helyi postahivatalban, ahol kézbesítőnek alkalmazták. Tengerparti település volt az övék, néhányszáz fős lélekszámmal, kis területen, nem kellett attól félni, hogy megszakad a nagy cipekedésben, vagy, hogy nem tudja gyalogosan bejárni a körzetét.
Közeledett a téli iskolai szünet, és Kata minden reggel azzal ugrott ki az ágyból, hogy azonnal az ablakhoz szaladt megnézni, esett-e hó az éjjel? Mert ha igen, akkor a szünetben lehet majd szánkózni, hógolyózni, és nem utolsósorban hóembert építeni.
Már el is telt a szünetből két nap, amikor a harmadik reggelen
szokatlan cipőkoppanásokra ébredt. Valaki a lábát csapkodta az előszobában, csak úgy döngött tőle a kövezet.
A dimbes-dombos tájat véget nem érő, örökzöld mohatakaróként borította a fenyves. Betakarta, elfedte a föld testén sebként csúfoskodó hasadékokat, éles peremű sziklakinövéseket. Ha valaki belehallgatott az erdő csendjébe, a madárfüttyön kívül a fák lélegzését is hallhatta. Béke és nyugalom honolt a tájon.
A hatalmas, délceg fenyőóriások évszázadok óta népesítették be a lankákat, s ha egy-egy fa öregség miatt kidőlt, közéjük szorgos kezek új, fiatal csemetéket telepítettek.
Read more
Részlet Józsa István: Múltmerengő című novelláskötetéből.
Read more
Minden szakmának van gyakorlóterepe: ha csak keveset végzünk belőle, ha csak egy részét gyakoroljuk be. Nincs másképp az írással sem.
De miért is jó novellát írni?
Read more
Egy budapesti egyetem előadótermének ablaka tárva nyitva, párkányán a tanár ül, dohányzik. A szálat úgy tartja kezében, mint katonák az éjszakai lövészárokban, a parazsat takarva az ellenség szeme elől. De most reggel van, napsütés, ellenség sehol. Csak a portással találkozott befelé jövet, ő nem fogja rárúgni az ajtót.
Egy diáklányra vár, aki harmadszor fut neki a vizsgának. Másoknak elsőre sikerült. Vagy rettentő buta, vagy a tételek közelébe sem került.
Mindkettő. Buta, szarik az egészre, de gyönyörű.
Read more