Decens Recenzens / Családi kényszerválasztások

Zak Ebrahim: A terrorista fia – Történet a választás szabadságáról

Udvari Judit*

Különös és megrázó könyv ez, amelynek szerzője egy harmincas éveiben járó fiatalember, Zak Ebrahim, akinek az apja volt az első ismert iszlám dzsihádista, aki Amerikában gyilkolt. Lelőtte a Zsidó Védelmi Liga vezető rabbiját, és részt vett a World Trade Center elleni bombatámadás megtervezésében még 1993-ban. Az apa, El-Sayyid Nosair ezekkel a bűncselekményekkel szerzett kétes hírnevet magának és családjának, nem mellékesen pedig az al Kaida támogatását élvezve személyében is hozzájárult a nyugati és a muszlim világ közötti ellentét kiélezéséhez.

A mozgatórugók megértéséhez vissza kell ugranunk időben a szerző szüleinek a találkozásához. Az anya egy kiábrándult katolikus hívő, de a vallási közösségekhez erősen ragaszkodó személyiség, aki számára ez adott biztos talajt. Az apa Egyiptomból Amerikába bevándorolt értelmiségi, de az Ígéret Földjén nem találta meg a számításait, ezért sikertelen és frusztrált lett ebben a számára idegen és ellenséges közegben. Vallásos elköteleződése is azzal párhuzamosan erősödött, minél több kudarcot szenvedett el a polgári életben férfiként és családfenntartóként. A helyi iszlám közösség egyre szilárdabb kapaszkodót jelentett számára, és az identitását, végső soron pedig a legnagyobb elismerést a gyilkosságon keresztül „nyerte el”.

A merénylet elkövetésekor a könyv szerzője 7 éves volt, az apát letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték, az addigi családi életük összeomlott, megbélyegezetten kellett vándorolnia édesanyjával egyik városból a másikba, egyik városrészből a másikba, menekülve az emberek megvetésétől és rettegve a kiközösítéstől. De az erőszak továbbra is ott volt a nyomában, amikor nevelőapja személyében egy agresszív és uralkodó férfi jelent meg a családban.

A következő

nagy fordulópont akkor következett be, amikor középiskolás korában bizonyosságot szerzett arról, hogy a gyilkos maga az apja volt.

Innentől az élete ennek a traumának a feldolgozásáról és az erre adandó releváns válaszokról szól, ami számára az erőszakmentességben öltött és ölt testet a mai napig is.

A szerző leíró jelleggel foglalja össze ezt a történetet, ok-okozati összefüggéseket keresve. Kronológiailag jól nyomon követhetőek a fordulópontok, látjuk, ahogy a kisfiú felnőtt, ahogy ezek a külső erők megjelennek az életében és hatnak rá, de az ezekre reagáló lelki folyamatok elemzését, leírását – érzésem szerint – kissé elnagyolta. Szívesen olvastam volna többet a szembenézés lelki gyötrelmeiről, mert akkor talán érthetőbbé vált volna, hogy hogyan vált az erőszakmentesség egyik fő kampányalakjává, aki színes előadásaival és hiteles történeteivel manapság is érdeklődők sokaságát vonzza.

Nem tudom azonban nem szakmai szemmel olvasni ezt a könyvet és így alkotni véleményt erről az izgalmas és lebilincselő folyamatról, ami valószínűleg nem nevezhető végső állomásnak – sem Zak, sem az apa belső útjában. A szerző sok traumán és borzalmon ment át, és mára, úgy tűnik, megtalálta a helyét a világban, nemzetközi hírnevet szerzett. Az apjával gyökeresen szakított: az életfogytiglani börtönbüntetését töltő apa leveleire és megkereséseire nem válaszol. Ez segíti abban, hogy hiánya ne legyen többé fájdalmas, és saját magát jónak élhesse meg annak ellenére, hogy ilyen szörnyű tettet követett el. Teljesen függetlenedni mégsem képes mindettől, hiszen mindezek ellenpólusaként hirdeti az erőszakmentességet és a békét. Így a könyve címében szereplő “választás szabadsága” valójában illúzió, hiszen a mai napig apjához viszonyítva határozza meg identitását.

HVG Könyvek

Udvari Judit, klinikai szakpszichológus; elérhetősége a Pszichofészekben.


Írt egy könyvet? Olvassa el, hogyan adhatja ki!