Decens Recenzens / Hogyan neveljünk coaching-szemléletben?
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek – A kiabálás vége és a kapcsolatteremtés kezdete
Czimmerman Edit*
A gyereknevelés az egyik legnehezebb feladat a világon. A hozzám forduló szülőket sokszor gyötri bűntudat, és az az érzés, hogy jobban is végezhetnék a dolgukat szülőként. Gyakran elveszettnek érzik magukat a sok-sok különböző tanács, nevelési elv kereszttüzében. Laura Markham könyve igazi áttörést hoz a gyereknevelési kérdésekkel illetve kételyekkel kapcsolatban és egy forradalmian új szemléletet közvetít az olvasó számára. A szerző három alappillérre építi elgondolását, amely a könyv minden gondolatán végighúzódik: 1) az önmagunk szabályozása, 2) a kapcsolat táplálása és a 3) kontroll helyett coaching szemlélet.
A legtöbb neveléssel foglalkozó könyv a gyermek viselkedésének megváltoztatására helyezi a hangsúlyt. Azonban ahhoz, hogy hatékonyan meg tudjuk oldani a gyermeknevelés mindennapos nehézségeit, saját magunkkal kell kezdeni a munkát – véli az író. Egy-egy nevelési helyzetben ugyanis nemcsak a gyermek „rosszasága” van benne, hanem saját gyermekkori sérülékenységeink, rossz élményeink, amelyek befolyásolják, irányítják viselkedésünket. „Ha nem gyógyítjuk be ezeket a régi sebeket, szülőként meggátolhatnak minket abban, hogy úgy neveljük a gyermekeinket, ahogyan valóban szeretnénk… A történetünkkel való megbékélés és annak átírása fájdalmas, de felszabadító folyamat lehet” (33. o.). Csak a saját magunkon végzett belső munka után helyezhetjük új alapokra a gyermekünkkel való viszonyunkat és tehetjük harmonikusabbá családi életünket. Önvizsgálattal és saját érzelmeink, elakadásaink kezelésével modellként járhatunk elől gyermekeink előtt, hiszen ők minket megfigyelve tanulnak. Nem lehet ugyanis elégszer hangsúlyozni, hogy a gyerekek nem azt teszik, amit kérünk; hanem, amit látnak tőlünk. Konfliktuskezelésünk, önuralmunk lesz a minta a gyermek számára, amely meghatározza, hogy ő maga hogyan tudja érzelmeit szabályozni. A könyv kiemelten foglalkozik az érzelmi fejlesztés módszereivel, konkrét tanácsokat kaphatunk arra vonatkozóan, hogyan tanítsuk meg gyermekünket a különböző érzelmek helyes kezelésére.
Ahhoz, hogy az általunk mutatott példát a gyermek „akarja” is követni, és hallgasson ránk,
nagyon fontos a kapcsolat táplálása
– ez a második titok. Ez azt jelenti, hogy teljesen jelen vagyunk, biztonságos légkört teremtünk gyermekünk számára mind fizikailag, mind érzelmileg. Türelemmel, együttérzéssel és megértéssel fordulunk felé, megbízhatóan reagálunk egyéni jelzéseire. Ez a bizalom alapja: a gyermek tudja, hogy bármilyen helyzetben számíthat a szüleire. A nevelési problémák mögött gyakran áll az a jelenség, hogy a gyermek „megszakadtnak” érzi a kapcsolatot szülőjével. Ez természetes, hiszen a kapcsolódás mértéke mindig változik egy kapcsolatban. Ezért közös játékkal, birkózással, nevetéssel, „különleges kölyökidővel” folyamatosan újra és újra erősíteni kell, hogy jól működjön. Ha a szeretetteljes, biztonságos kapcsolódásra fordítjuk a figyelmünket, gyermekünk nemcsak boldogabb, hanem könnyebben kezelhető is lesz.
Laura Markham részletesen ír a hagyományos fegyelmezési eljárások negatív hatásairól, és hatékony alternatívát kínál helyettük. Ezek közül az egyik a „kontroll helyett coaching” szemlélet. „A coaching szó szerint edzést, felkészítést jelent, ebben az esetben érzelmi vonatkozásban. A „coach” irányítás helyett segíti, támogatja, önálló problémamegoldásra „neveli” a kliensét” (17. o.). A szerző szerint a büntetés és az engedelmességre való kényszerítés helyett ezt az új látásmódot követve hatékonyabban valósítható meg az a cél, hogy gyermekeink fegyelmezettek és együttműködőek legyenek velünk. Ennek eredményeképp gyermekünk önként akar majd helyesen cselekedni, saját akaratából követ minket.
A három alapelv követése és gyakorlatba ültetése nem egyszerű, és mindennapos újbóli erőfeszítést igényel. Nagyon fontos szülőként elfogadni azt, hogy nem tudunk mindig tökéletesen reagálni és nem is ez a lényeg. A fontos az, hogy napról napra gyakoroljunk, lépésről lépésre fejlődjünk ezekben a készségekben. Ehhez is rengeteg segítséget nyújt a könyv, gyakorlati útmutatókkal és praktikus tanácsokkal, kiemelve a gyermekek fejlődési szakaszainak sajátosságait. Az egyes fejezetek specifikus, könnyen megvalósítható módszereket is nyújtanak ahhoz, hogy a könyvben olvasottakat a gyakorlatban is sikeresen megvalósíthassuk.
A három vezérfonál mellett a könyvnek van egy másik fő gondolata, amelyet nem lehet elégszer hangsúlyozni. „Az igazság az, hogy a gyermekünk egy emberpalánta, aki szenved valamitől, és ezt a viselkedésével fejezi ki. Emlékeztessük magunkat: azért viselkedik úgy, mint egy gyerek, mert GYEREK…A gyermekemnek akkor van a legnagyobb szüksége a szeretetemre, amikor a legkevésbé »érdemli« meg… Jogos szükségleteivel és érzéseivel segítséget kér tőlem (38. o.)”. A gyermek viselkedését mindig jelzésként kell értékelni.
A rossz magatartás valójában egy segélykiáltás, amely szorongásokat és kielégítetlen szükségleteket jelez.
Magatartásával a gyermek közölni szeretne velünk valamit, rendszerint ezzel jelzi azt, hogy mi nem megfelelő számára. Viselkedése azt jelzi, hogy segítségre van szüksége egy adott helyzet, vagy érzelem megfelelő kezelésében, amelyet nem tud feldolgozni, és amely így helytelen viselkedésben nyilvánul meg. Büntetés helyett célszerűbb tehát, ha megnyugtatjuk gyermekünket (megadva neki azt, amire szüksége van) és eközben folyamatosan tanítjuk érzelmi állapotainak kezelésére.
Nagyon fontos kiemelni a könyvből azt az üzenetet, hogy „gyermeket nevelve is fel lehet töltődni”. Munkám során sok szülőnél látom, hogy nyúzottak és kimerültnek érzik magukat. A könyv ezt az állapotot „önfeláldozás a szülői lét oltárán” betegségnek nevezi. Ilyenkor a szülő elfelejti megadni magának azt a figyelmet, amire szüksége van. Nagyon fontos felismerni azt, hogy önmagunknak is rendben kell lennünk ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk nevelni gyermekünket és sikeresen tudjunk megbirkózni a mindennapok feladataival. Hiszen egy fáradt, ideges, türelmetlen szülő semmit sem tud adni a gyermekének. Gyermekünk szükségleteinek teljesítése mellett tehát nagyon fontos önmagunk igényeinek tiszteletben tartása is.
Egy édesanya szavaival összefoglalva: a könyv „értelmes, egyszerű, hatékony és könnyen alkalmazható. Amit olvasva nem támad bűntudatom. Ami mélyen megpendíti bennem a húrokat, így a benne foglaltak eszembe jutnak akkor is, amikor a leginkább szükségem van rá. … A szeretet egyszerű üzenetét közvetíti (fülszöveg).” És zárszóként egy másik vélemény a könyvről: „Ha az éjjeli szekrényünkön tartjuk ezt a könyvet, az olyan, mintha egy angyal ülne a vállunkon, és hasznos tippeket suttogna a fülünkbe (előszó)”.
* A szerző klinikai gyermek szakpszichológus, és elérhetősége a Pszichofészekben.