Decens Recenzens / Milyen erotikus ponyvaregényt írt Kosztolányiné?
(Kosztolányi Dezsőné) Harmos Ilona: Mme Chaglon üzletei – Egy divatszalon rejtelmei
Ferenczi Borbála *
A 20. század elején, amikor a középosztálybeli lányokat még illemtankönyvek és anyai intelmek nyomán nevelték ártatlanságuk házasságig tartó megőrzésére, a kifejezetten női közönségnek szánt újságok és nevelő célzatú regények megjelenésével párhuzamosan virágzott a ponyvairodalom is. Az elsősorban női olvasótábor igényeit kielégítő könnyed műfajban a romantika mellett fokozatosan került előtérbe az erotika, a testi szenvedély. Hogy érzékeltethessük a korabeli nők számára elérhető olvasmánykínálat kettősségét, szerepeljen itt – a mindenki által jól ismert Tutsek Anna- féle Cilike sorozat (1904-14) megjelenésének idejéből – néhány ponyva címe is: Fekete misék. Papok és apáczák bűnei (1908); Életem, szerelmeim, szenvedéseim (1908); Sötét bűnök. Egy úri leány vallomásai (1908), Mme Chaglon üzletei. Egy divatszalon rejtelmei (1909).
A pikáns sorozat szerzői között tűnt fel a 24 éves Harmos Ilonka, aki ebben az időszakban elsősorban színjátszással foglalkozott. A fiatal nő emellett drámákat is fordított, majd 1909-ben napvilágot látott első kisregénye, a Mme Chaglon üzletei. Annak ellenére, hogy a századforduló dinamikusan fejlődő és változó Budapestje kulturális téren az egyik leginkább elfogadó és befogadó városa az Osztrák-Magyar Monarchiának, nem kis merészségre vallott, hogy egy hajadon „saját” [1] néven jelentetett meg erotikus írást. A fenti sorozat szerzői között volt olyan, aki névtelenül („Egy kiugrott szerzetes”) és olyan is, aki álnéven publikált (a Sötét bűnöket jegyző Nagy Irma, valójában Nagy Imre újságírót takarta). A Mme Chaglon üzleteinek 2016-os újrakiadását gondozó Arany Zsuzsanna a szerzői szándék esetében kiemeli a tudatosan vállalt normaszegő szerep lehetőségét, illetve azt, hogy az írást Harmos Ilona ponyvának szánta.
A szöveg újbóli megjelentetése Arany Zsuzsanna Kosztolányi életrajzát kutató több éves munkájának egyik[2] eredménye, ami „egy szenvedélyes lélek első próbálkozása az írással. Abból a szempontból is érdekes, hogy kiderül belőle: Harmos Ilona nem Kosztolányi hatására kezdett el írni, hanem még azelőtt, hogy megismerte.” A szerkesztő erotikus ponyvaként definiálta az írást, a szerzőt Kosztolányi Dezsőné-ként (is) megjelölte, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az irodalmi csemege felkeltse az olvasók érdeklődését. A könyv önálló közösségi oldalán közzétett hír szerint, a vékonyka kötet első készlete már június végére elfogyott az Írók Boltjából. Sőt, van olyan online forrás, ami „szoftpornóként”, „a szürke néhány magyar árnyalataként” ajánlja Harmos írását.
Ez utóbbi megjelölések aligha illenek a regényre. Nincs részletesen megírt ágyjelenet, maguk az aktusok sem kerülnek papírra.
A férfi és női szexuális vágyak kimondása, megrendelése majd a vágy tárgyának megszerzése jóval markánsabban van jelen, mint maga a testi érintkezés.
A szereplőket azonosíthatjuk az erotikus irodalom egy-egy jellemző karaktereként: megrontásra váró szűzlány (Vilma), femme fatale (Emma), kikapós szépasszony (Grellerné), fiatal lányokért epedő öregúr (Wippler báró), romlott kéjúr (Cseley gróf), imádságos asszonyokért rajongó milliomos (Greller), mellékszereplőkként huncut varró- és szolgálatkész szobalányok.
A karakterek mögött jól érezhető a századforduló minden társadalmi feszültsége: a szegénységből való szabadulás lehetősége és esélyei, a pénz hatalma mindenekfelett, előítélet és az úri, polgári erkölcs nevében való ítélkezés problémája. A szereplők jelleme a felsorolt kérdésekre adott válaszok és választások alapján bontakozik ki, már amennyire a jellemrajz a ponyva műfajában lehetséges. A prostitúció, a test áruba bocsátása, ha nem is az egyetlen, de az egyik leggyakoribb kitörési lehetőség volt a szegénysorból származó lányok számára, annak ellenére, hogy az önálló és önmagát eltartó nőtípus éppen a századfordulón kezdi szárnyait bontogatni. „Nekünk, hozomány nélküli szegény lányoknak igen nehéz a helyzetünk, s ha sikerül is férjhez mennünk, a legideálisabb esetben valami kishivatalnokhoz, mi vár reánk? Örökös gondok, küszködés a nyomorral s a gyerekekkel. (…) Ez őrültség, szegénynek lenni nagyobb szégyen. Egy pesti lánynak esze legyen!” (58. o.) – mondja Emma, a regény főszereplője, hogy rávegye a nála dolgozó varrólányt becsülete eladására.
Emmának pedig volt esze. Cseley gróf ajánlatára otthagyta egy Karpfenstein utcai (mai Karácsony Sándor utca, Józsefváros) földszinti házban kétes múltját és a gróf támogatásával beindíttotta a kor úri ízlésének megfelelően berendezett divatüzletét, ami „csak takarója egy másiknak, amelyiknek emberhús a tárgya, s ahol minden megkötött üzletet, csókok és könnyek pecsételtek meg és utánuk véresre sírt szemek maradtak”. (21. o.) Az üzlet szerződtetett „directrice-je” Mme Chaglon, akinek „jóhangzású neve alatt” – rájátszás Juliette Récamier szalondáma nevére illetve a sezlon szóra – indul meg a szalon. A férfiak vágya mellett a női kívánságok is értő fülekre találnak a ruhapróbákon. Grellerné, a szerelmet kedvelő szépasszony például határozottan rendel: „Pedig én azt az embert akarom, önnek megmondom leplezetlenül, én vágyom arra az emberre és önnek segédkezet kell nyújtania.” (31. o.)
A női nemi vágy, a kielégítettségre való törekvés megfogalmazása még akkor is ritkaságnak számított, ha a ponyvairodalom mellett versekben (pl.: Erdős Renée: Leányálmok (1899)), regényekben (Molnár Ferenc: Egy pesti lány története (1905), Ritoók Emma: Egyenes úton egyedül (1905)) vagy felvilágosító írásokban már találkoztak vele az olvasók. A bulvár- és napilapok éppen ebben az időben számoltak be a Nemzeti Színház művészeinek laza erkölcséről és szabados életéről. A Nemzeti Színház üdvöskéjére Márkus Emíliára támadó kellékesnőt, Gergus Jankát, leszbikus vonzalmakkal vádolták! A Harmos könyvét megelőző Sötét Bűnök. Egy úri leány vallomásai-ban is megjelent a nők egymás iránti vonzódása. A Mme Chaglon üzleteiben sokat sejtető látványként van jelen ez fajta gyengédség. Itt „ügyes kötőcskékben, fehér gallérral és kézelővel nagyon csinosan” felöltözött szobalányok forgolódnak Grellerné körül: „A gróf azt kezdte hinni, hogy elvesztette eszméletét, vagy hogy érzékei valami délibábjátékot játszanak vele. Grellerné lustán engedte át magát komornája fürge kezeinek, mintha a gróf ott se lett volna, ami sértette is kissé a bámuló embert hiúságában.” (43. o.)
A regény legfelkavaróbb jelenete a „deresedő fejű” Greller úr kielégítése, akit Emma apáca ruhába öltözve juttat gyönyörhöz. A milliomos szenvedélye hatás szempontjából a regény legjobban szerkesztett fejezete. Greller úr vágya fokozatosan reménnyé érik, majd egy epileptikus rohamhoz hasonló orgazmusban teljesül be. Az orgazmust követően – ami a ponyva leghosszabb ilyen jellegű leírása – felragyognak a villanylámpák, a templomi dekorációt kiviszi a szolga és felmossák az ájult milliomost a földről.
A szentség utáni perverz vágy a legközönségesebben ér véget.
A pénzes ügyfél kielégítésének megszervezése árnyaltabban engedi látnunk Emma számító, tudatos viselkedését. Romlottságát mi sem bizonyíthatja jobban, minthogy a játékba „démoni erejével” bevonja Dr. Kleinnét, Grellerrné egyik barátnőjét is. Az író sejteti, részben azért, hogy bosszút állhasson azokon, „akikkel rajta keresztül, az ő közbenjárásával szeretkezni kívánt ura, parancsolója, szerelmes istene!” (24.o.) A fejezet erejéből ugyan elvesz valamit a logikai baki, miszerint Emma három apáca ruhát kér, ennek ellenére mégis csak kettő és egy szerzetesi csuha kerül felhasználásra, de a nagyvonalú szerkesztés, az elnagyolt leírások a szövegen végig érezhetők.
„Az írásban pszichológiai hajlamomat élem ki” – mondja Harmos Ilona. A szerzőnek valóban jó érzéke van egy-egy jellemző emberi tulajdonság, gesztus, lelki rebbenés kiemeléséhez. A Mme Chaglon üzleteinek Emmája is összetett személyiség. Nemcsak számító, romlott, de kapcsolatfüggő működése is érezhető Cseley gróffal való viszonyában. Az írónő emberismeretét, humorát dicséri az a rövid leírás, amivel a Grellerné szerelmi vágyait kielégíteni igyekvő, felsült katonatisztet, mint férfitípust azonosítja: „Kessler Ottónak hívták és egyike volt azoknak a daliás, szép germánoknak, akik mintha belenőttek volna csinos uniformisukba, s akiknek erőteljes, sokat ígérő boltozatú koponyájuk rendesen tyúkeszet takar. Akik egész nap unalmas dolgokat tudnak elmondani egyhangú foglalkozásukról, s akik még az asszonyt is fantázia nélkül szeretik, mint a kompakt ételekből álló ebédet vagy müncheni sört.” (34. o.)
Harmos Ilona későbbi írásaiban egyre otthonosabban mozgott a portrék, jellemrajzok világában, amit a nyugatos írófeleségekről és kortársairól közzé tett arcképsorozatában érezhető leginkább. (Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Burokban születtem. Memoár, novellák, portrék, jegyz., szöveggond. Borgos Anna, Bp, Noran, 2003.) A pszichologizáló hajlam, az írásnak, mint egyfajta szublimálási lehetőségnek az alkalmazása munkásságának egészét jellemezte. A Mme Chaglon megjelenése a szerző életében kétségkívül az önálló nővé válás, a saját női szerep és életlehetőségek keresésének időszakára esett. A Burokban születtem című memoárból ismert életesemények és tapasztalatok – tanárnőjéhez való vonzódása, édesanyja kielégítetlensége, a hovatartozás kérdései, színházi élmények – át- és beleíródtok első regényébe és későbbi munkáiba is.
Hogy egy fiatal nő az 1900-as években ki meri próbálni magát az erotikus ponyva műfajában, a bátorságon és tudatosan vállalt normaszegő magatartáson túl jelzi azt is, hogy a nagyvárosi tömegkultúra terjedése milyen dinamikusan írta felül és rendezte át a hagyományos nemi szerepeket. Egyre szélesebb körben és
egyre több fórumon nyílott lehetőség a nők helyzetéről, szerepéről és testiségéről beszélni.
Ilyen társadalmi légkörben született meg Harmos Ilona írása. Ezekre a változásokra éreznek rá és reflektálnak a korszak nőírói: Ritoók Emma, Lux Terka, Erdős Renée, Kaffka Margit, Bródy Lili, Tutsek Anna stb. A Mme Chaglon kapcsán kiemelném Harmos Ilona játékhoz való viszonyát. A szerző tudatosan épít a beöltözés és levetkőzés performatív aktusaira, maga a megírás gesztusa is értelmezhető szerepjátékként: Ez is én vagyok! A játék és a játékosság, az „Ez is én vagyok! Ez is lehetek!” szemléletmód Harmos Ilona személyiségéből fakad. A játék része volt házaséletének, társas kapcsolatainak, segítette abban, hogy mindvégig megőrizze eredeti látásmódját és egyéniségét.
A Mme Chaglon üzleteit sem irodalmi értéke, vagy eredetisége miatt érdemes kezébe venni az olvasónak. Egyfelől izgalmas kordokumentum, Harmos Ilona „felől” olvasva pedig egy tudatos, önmagára és a világra reflektáló nő első próbálkozás az írással.
* A szerző szociológus
[1] Harmos Ilona születési neve Schlesinger Ilona. Névváltoztatásával, névválasztásával és használatával kapcsolatban Borgos Anna vonatkozó munkái adnak tájékoztatást. Vö.: Borgos Anna: Portrék a Másikról, Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn, Bp, Noran, 2007.
[2] Szintén a könyvhétre jelent meg Arany Zsuzsanna Kosztolányi Dezső életeseményeit feldolgozó regénye, a Desiré kalandjai. Nicolas Sztavrogin életrajza.