“Ha akar, a mű magától is megszületik”

“Bennem a zene beszél és az írás zenél. Egyik inspirálja a másikat” – fogalmazza meg alkotói attitűdjét Frideczky Katalin zongoraművész, író. Az Ünnepi Könyvhéten dedikáló ötkötetes szerző a Könyv Gurunak adott interjúban mesél arról, hogy miért foglalkoztatja szinte minden írásában a férfi-nő kapcsolat, hogyan hagyja dolgozni az ihletet, mit adott neki a Szépírók Társasága és miért szereti műveit az “arctalan olvasóra” bízni.

Viszonylag ritka párosítás a zongoraművész és a szépíró egyetlen karrierben. Mikor és miért érezte úgy, hogy írásban is ki kell fejeznie magát?

Húsz évvel ezelőtt kezdtem el írni egy bonyolult szerelem hatására. Miután nem mondhattam el senkinek, elmondtam hát mindenkinek.

Milyen kapcsolatot lát a két művészeti forma között? Megtermékenyítően hat-e a zene az írásaira, és fordítva: másképp zongorázik-e, amióta ír is?

Bennem a zene beszél és az írás zenél. Egyik inspirálja a másikat. Többen mondták, hogy az írásaim szinte a zene nyelvén szólalnak meg. Strukturálisan sok a hasonlóság a két művészeti ág között. A zene is “mondatokban” gondolkozik.

Eddig megjelent öt kötete között többségében vannak a novellák. Miért áll közel ez a műfaj Önhöz?

A novella az én igazi műfajom. Tömör, ugyanakkor íve van, mint a szivárványnak.

Honnan meríti az ihletet a novellákhoz?

Szoktam mondani, hogy “hozott anyagból” dolgozunk. Többnyire saját élményekből táplálkoznak az írásaim.

Egyetlen regényének, a 2013-ban megjelent Álomszőttesnek az alcímében, afféle műfaji meghatározásként úgy fogalmazott: törmelékregény. A látszólag egymáshoz nem, vagy csak lazán kötődő történetfoszlányokból lassan bontakozik ki egy életút. Mennyire önéletrajzi és mennyire fikciós ez a műve? És foglalkoztatta-e, hogy az érintettek magukra ismerhetnek? 

Az Álomszőttest érzem eddigi legfontosabb munkámnak. Mint a címe is mutatja, át meg át van szőve álomképekkel, víziókkal. Ugyanakkor önéletrajzi momentumokat is hordoz. Természetesen a fikció áttételén keresztül. Nem foglalkozom azzal, hogy ki ismer kire. Ez nem az én dolgom.

És milyen módszerrel írta az Álomszőttest? Mennyire volt tudatos a szerkesztése, vagy naplószerű mozaikokból állt össze? Esetleg egy-egy történeti ívet egyben megírt, és csak utána szabdalta szét?

Az Álomszőttest a múzsa diktálta. Ez elég banálisan hangzik, de valóban

csak akkor írtam, ha megrohant egy emlék, egy gondolat, egy emóció. Hagytam, hogy íródjon.

Nem utólag tördeltem szét. Így született, mozaikokban. És magától állt össze képpé, mint a színes szilánkok a kaleidoszkópban. Nehéz korszaka volt ez életemnek. Édesanyám rablótámadás áldozata lett, szinte a karjaim között halt meg. Ezzel a könyvvel próbáltam gyógyítani magam. Felfakadt a fájdalom, mint a forrás.

Írásaiban sokszor kerülnek terítékre a férfi-nő kapcsolatok – érzelmi és testi vonatkozásai is. Egyik szép hasonlata: “A nő úgy olvadt rá a férfira, mint vaníliaöntet az aranygaluskára” – Az ölelés című novellából. Mi az, ami leginkább foglalkoztatja a két nem kapcsolatában?

Szinte minden írásom a férfi-nő kapcsolatról szól. Hol mese, hol parabola, vagy az abszurd formájában, szimbólumokkal és metaforákkal körülbástyázva. Az a bizonyos bonyolult szerelmi kapcsolat inspirált mindvégig. A két nem kapcsolatában a harc foglalkoztat leginkább, persze a béke vágyával.

Kik az írói példaképei? Kiknek a műveit olvassa szívesen, szabadidejében?

Nagyon szeretem Virginia Woolfot és Salman Rushdie-t. A magyarok közül pedig Centaurit.

Milyen munkabeosztással, munkamódszerrel, rendszerességgel dolgozik? 

Vannak témák, amik sokáig érlelődnek bennem, vannak, melyek viszont maguktól íródnak, szinte nem győzöm utolérni őket. Néha egy-egy pályázat, vagy felkérés munkára ösztökél, de általában csak akkor írok, ha igazán kikívánkozik belőlem valami, amit elég fontosnak érzek ahhoz, hogy másokkal is megosszam.

Előfordul, hogy megakad munka közben? Van valamilyen módszere az “írói görcs” feloldására?

Ha megakadok, akkor elengedem a dolgot. Soha nem erőlködöm. Ha akar, a mű magától is megszületik.

Meg szokta mutatni valakinek a szövegeket kiadás előtt? Elfogad-e tanácsokat az írásaival kapcsolatban?

Handó Pétert tekintem mentoromnak, ő az első, akinek megmutatom az írásaimat. Meghallgatom a tanácsokat, de nem mindig fogadom meg.

Legszigorúbb bírája úgyis én vagyok magamnak.

Van kapcsolata az olvasóival, szokott kapni visszajelzéseket?

A koncerteken is azt szeretném, ha csupa ismeretlen ember ülne ott. Az olvasókkal ugyanígy vagyok. Jó lenne, ha csupa ismeretlen olvasóm lenne. A barátok, kortársak visszajelzése jólesik, de amikor az ember elengedi az írását, jobb, ha az arctalan olvasóra bízza.

A Szépírók Társaságának is tagja. Milyen előnyeit látja a tagságnak? Kap szakmai támogatást, kritikát is a műveire?

A Szépírók Társaságának tagsága nagyon megtisztelő, büszke is vagyok rá. Egyelőre elfogódottan mozgok az olyan nagy nevek társaságában, mint Parti Nagy Lajos, Spiró György, Závada Pál vagy Nádas Péter. Boldog vagyok, hogy kívülálló létemre befogadtak és a közösség tagja lehetek. Barátokat szereztem, és egyre több mosolyt kapok. Egyéb előnyre nem vágyom. Szakmai műhelyek itt nincsenek, hiszen, aki ide tartozik, az gyakorlatilag “készen van”.

Több kiadóval is dolgozott a kötetei kapcsán. Milyen tapasztalatokat tudna e téren megosztani az írással kacérkodókkal: milyen csapdákat kerüljenek el, mire ügyeljenek különösen?

A kezdő író nem kerülheti el, hogy a kiadást valamilyen formában ne finanszírozza.

Ha van pénze, saját forrásból, ha ügyes, pályázatiból, de állnia kell a kiadás költségeit. Az eddigi kiadóim korrektek voltak. Ez a legfontosabb kritérium.

Novellák, mesekötet és a “törmelékregény” után van-e valamilyen újabb írói terve, esetleg eddig ki nem próbált műfajban?

A rövid prózai formákban érzem igazán otthon magam. Az Álomszőttes is mozaikokból áll össze. De azért nem tettem le arról, hogy egyszer egy hagyományos értelemben vett nagyregényt írjak. Talán a körülmények most kedvezőek lesznek rá, ugyanis gyermekkorom színterére költözöm vissza hamarosan. Biztos vagyok benne, hogy az emlékek megrohannak és egymásnak adják a kilincset. Addig is a rövid próza műfajában dolgozom. Egyébként a Szerepcsere című elbeszélés, ami a Fehér árnyék című kötetben van, a terjedelme alapján akár kisregénynek is beillik.

(Frideczky Katalin eddigi kötetei: Jolán gyereket vár, 2010, Ad Librum; Salto vitale (novellák), 2011, Ad Librum; Álomszőttes (regény) 2013, Ad Librum; Minden relatív (mesék), 2013, Holnap Magazin Könyvek; Fehér árnyék (novellák), 2016, Irodalmi Jelen Könyvek. 
Az Ad Librum kiadónál megjelent kötetekről ezen az oldalon talál több információt.)

Aktív Szerző könyvkiadási program az Ad Librumnál