Hogyan (ne) írjunk könyvet politikusként?

A könyv kitűnő marketing-eszköz a politikusoknak, amely lehetővé teszi számukra, hogy könnyedén bekerüljenek a médiába. Ez a belépő a televíziós beszélgetős műsorokba, de nagyszerűen lehet irányítani vele az újságírókat, hogy a valódi történésektől függetlenül is beszéljenek a szerzőről – fejtegette a minap Philippe Moreau-Chevrolet, a politikusoknak kommunikációs tanácsokat adó párizsi MCBG Conseil elnöke a Huffington Post francia kiadásában. Legutóbbi példa erre a korábbi köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy új könyve, a La France pour la vie (Franciaország örökké), amely néhány napja izgalomban tartja a francia sajtót.

A figyelemnek nemcsak az az oka, hogy a magát 2014 végén a jobboldali UMP (tavaly májusban “Les Républicains”-ra átkeresztelt) párt elnökeként reaktiváló politikus több ténybeli tévedést is benne “felejtett” a műben, hanem az is, hogy Sarkozy könyvei korábban mindig bestsellerek lettek. A magyarul Vallomások címen kiadott (Témoignage) kötete például több mint 230 ezer példányban fogyott el még 2006-ban. Ezzel toronymagasan kiemelkedett a politikusok mezőnyéből (is), mivel Franciaországban az efféle könyvek már 10 ezer eladott példány fölött bestsellernek számítanak (más műfajokban ugyanehhez a címkéhez a dupláját kell értékesíteni). És erre azért arrafelé is csak a legismertebb 8-10 személyiség képes, köztük a jelenlegi köztársasági elnök, Francois Hollande, vagy a korábbi miniszterelnök, Francois Fillon. Hiába próbálkozik könyvírással egyre több francia politikus, a többség jóval alacsonyabb példányszámokkal kalkulálhat csupán, jó páran még az ezer, vagy akár az 500 példányt sem érik el.

A sikeres könyvhöz korántsem elegendő, ha egy politikus kizárólag a sajtóban való szereplés miatt írja, esetleg azt a látszatot akarja kelteni magáról általa, hogy ő is komolyan dolgozott, hogy valamibe alaposan beleásta magát. Az ilyesmi hamar lelepleződik, főleg, ha a könyv amúgy sem több egy vázlatnál – állítja Arash Derambarsh, a Le Cherche Midi kiadó egyik prominense, mellesleg maga is jobboldali képviselő. Szerinte kétféle módon tudja egy politikus meghódítani az olvasókat. Egyrészt  az őszinteséggel, a személyességgel, valamint egy határozott jövőkép felvázolásával. (Erre játszott rá Sarkozy a Vallomások esetében, amikor a sajtóban 2006-ban úton-útfélen azt hangoztatta, hogy nem hamar “polcra kerülő”, vagyis sosem olvasott könyvet írt, hanem “levelet” a franciáknak.)

A másik bevált módszer, ha a politikus ír egy ellenkönyvet,

 

vagyis egy olyan munkát, amiben egyik riválisának téziseit, munkásságát támadja meg.

Hogy az exelnök új könyve pontosan melyik kategóriába tartozik, még nem lehet tudni, azt viszont igen, hogy a kiadója, a Plon sikert remél ettől a kiadványtól is: máris 120 ezer példányt nyomott ki belőle.