Hogyan teremtsünk hús-vér hősöket, avagy a karakterépítés alapjai

A legcsavarosabb történet sem ér fabatkát sem kétdimenziós, érdektelen karakterekkel. Nem véletlen, hogy a sztori kidolgozásán túl legalább akkora hangsúlyt kell helyeznünk a megfelelő szereplők felépítésére. Olyanokra, akik életszerűek, fajsúlyosak, megjegyezhetők, szerethetők vagy gyűlölhetők, és eléggé jellegzetesek ahhoz, hogy egymást kiegészítve végig hihetően életben tartsák a történetet. Egy korábbi írásunkban Nádasi Krisz ahhoz adott ötleteket, hogy miként kerülhetjük el, hogy kétdimenziósak legyenek a hőseink. Könyv Guru ezúttal a karakterépítés rejtelmeiben vezet tovább minket, abban segítve, hogy kidolgozhassuk a saját kérdőívünket, amely alapján élettel telnek meg a szereplőink, saját történetük és súlyuk lesz.

* * *

Mire idáig jutunk, vagyis a szereplők jellemének árnyalásához, már bizonyára van egy jó történetünk, és a karakterekkel kapcsolatban is sok minden kérdést megválaszoltunk. Például kitaláltuk a nevüket (jó esetben, de persze ezen lehet még változtatni), az életkorukat, a nemüket, a motivációjukat, a sztoriban betöltött szerepüket (ez is többnyire csak vázlatos, hiszen a cselekmény kidolgozása közben sokat változhat).

Ez azonban csak a kezdet. Ahhoz, hogy a főbb szereplőink életre keljenek, rengeteg dolgot kell még velük kapcsolatban tisztáznunk. Ezért szoktak az írók – akár kezdőként, akár profiként – egy-egy kérdőívet kitölteni velük kapcsolatban, hogy minden lényeges, és számos lényegtelen, de az életszerűség miatt fontos részletet végiggondoljanak. Egyebek mellett például azt, hogy milyen cipőt hordanak, hogy bánnak az ellenségeikkel és mi az életfilozófiájuk.

Dolgozzunk kérdőívvel!

Egy ilyen kérdőív aprólékos kitöltése akkor is fontos, ha a válaszoknak látszólag nincs is szorosan közük a történetünkhöz. Amikor ugyanis feltűnik a regényünk lapjain az illető szereplő, attól lesz számunkra is hiteles, komplex ember, attól fogjuk tudni életszerű helyzetekbe sodorni, és attól fog tudni azokkal valószerűen megbirkózni (vagy azokban elbukni), hogy egyszer alaposan végigpörgettük a személyiségét a lelki szemeink előtt.

Ezt a bizonyos kérdőívet a legjobb, ha minden szereplőre külön-külön töltjük ki, vagyis nem egy nap alatt többet. A sietség megbosszulhatja magát, mert összekeveredhet a fejünkben a sokféle tulajdonság, jellemző, részlet, meg persze elég nyomasztó is olyan sok kérdésen átrágni magunkat egyetlen nap alatt.

Másrészt azért is jó kicsit eltávolítani az egyes karakterek megteremtésének folyamatát, mert így van időnk nyugodtan elelmélkedni egy-egy szereplőn. Ne sajnáljuk az időt tőlük, hiszen sok hónapig velük kell majd élnünk! Miközben pedig a fejünkben forgatunk egy-egy szereplőt, figyeljünk egy kicsit magunk köré is. Figyeljük meg a családunk tagjait, barátainkat, ismerőseinket, az utcán látott embereket, és nyugodtan merítsünk belőlük a szereplőink jelleméhez, tulajdonságaihoz, külsejéhez. Sokszor segít, ha egy kicsit hasonló figurát máshonnan ismert tulajdonságokkal gazdagítunk.

Szűrjük ki a hasonlóságokat!

További előnye a részletes kérdőívnek, hogy segít kiszűrni a redundanciákat, a hasonlatosságokat a szereplők között. Előfordulhat ugyanis, hogy buzgalmunkban egymáshoz zavaróan hasonlító hősöket (is) teremtünk. A kész válaszokat fussuk majd át ebből a szempontból is. Ha akad két (vagy akár több) feltűnően hasonlító szereplő (mondjuk két szeplős, kék szemű, cserfes lány), tegyük fel magunknak a kérdést: vajon mindkettőre szükségünk van? Esetleg össze lehet dolgozni azokat a történetszálakat, amelyekben feltűnnek, vagy azokat a fordulatokat, amelyek rajtuk múlnak? Ilyen egyezéseket azért se hagyjunk benn a kész regényben, mert az olvasók is összezavarodhatnak a túlságosan hasonló hősök láttán, akár a neveikben, akár a külsejükben, akár a jellemükben mutatkozik is ez meg.

A kérdőívben igen sokféle kérdés van, de ez természetesen csak útmutató, segítség a minél komplexebb hősök alkotásához. Éppen ezért nem kell szigorúan venni mindent, végül is nem szemináriumi tesztről van szó, úgyhogy ami nagyon mellékesnek, erőltetettnek tűnik – nyugodtan hagyjuk ki, és ugorjunk a következőre.

Fedezzük fel a történeti ívet!

A “száraz” kérdéseken túl pedig számos további lehetőség van még erősíteni a karaktereink életszerűségét, mélységét. Elgondolkodhatunk azon például, vajon milyen gyerekkoruk lehetett, hogyan totyogtak babaként, mit ettek, milyen kapcsolatuk volt a szüleikkel, testvéreikkel, hogyan cseperedtek, milyenek voltak kamasznak. Aztán így tovább, hogy miként lettek felnőttek, mivel töltötték a húszas éveiket, egészen a mostani életkorukig. Milyen közegben élnek, mit hoznak onnan, mik voltak életük meghatározó eseményei, milyen rossz és jó benyomások érték őket? Keressük a kulcsélményeket és a gyerekkori örökséget!

***

És akkor a sokat emlegetett kérdőív! Ezt hossza miatt egy hamarosan következő posztunkban külön közöljük, de a vállalkozó szellemű szerzők – ha még nem készítették el a sajátjukat – megpróbálkozhatnak máris ezek alapján összeállítani azokat a kérdéseket, amelyek segítségével minél árnyaltabb hősökkel népesíthetik be a történetüket.

Borítókép: Mike Wilson / Unsplash.com