Így írnak ők – klasszikusok napirendje
Bár sok a legenda (és persze az igazság is) a bohém művészek, írók extravagáns életstílusával kapcsolatban, közelebbről megvizsgálva mégiscsak kiderül, hogy a minőségi, kreatív munka egyik feltétele az ésszerűen kialakított és komolyan is vett napirend. Elsősorban ezt lehet leszűrni tanulságképpen abból az összeállításából, amelyben Könyv Guru utánajárt néhány híres író napi menetrendjének. Másra nem is igen lehet következtetni, hiszen ahány író, annyi munkarend: ki korán kelt, ki éjjel alkotott, volt, aki agyondolgozta magát, más napi 2-3 óra munkával is világhírre tudott szert tenni.
Korán kelők:
Honoré de Balzac (1799-1850): Nehéz eldönteni, hogy a korán kelők vagy a későn fekvők táborába tartozik a francia realista regény egyik megteremtője. Annyi bizonyos, hogy hajnali 1-kor már az íróasztalánál ült és reggel 8-ig rótta a sorokat, majd másfél órára lepihent. Utána azonban, fél 10 tájban ismét belevetette magát a munkába és délután 4-ig megállás nélkül írta aktuális művét. Csak ekkor végzett némi testmozgást, fürdött meg és fogadott vendégeket. A lazítás azonban szigorúan csak este 6-ig tartott, akkor ugyanis lefeküdt, hogy az éjjeli nyugalomban ismét kelhessen, és folytathassa a munkát. A napi több mint 13 órányi alkotást állítólag csak 50 csésze feketekávé elfogyasztása mellett bírta.
Murakami Haruki (1949): „Amikor regényírási üzemmódban vagyok, (…) minden nap ugyanaz a menetrend” – nyilatkozta 2004-ben az évek óta az irodalmi Nobel-díj ügyeletes esélyeseként emlegetett japán író. Hajnali 4-kor kel, és 5-6 órát dolgozik egyben. Aztán délután fut 10 kilométert vagy úszik 1500 métert (esetleg mindkettőt), utána pedig olvas és zenét hallgat. Este 9-kor pedig már ágyba is bújik.
Kurt Vonnegut (1922-2007): Egy feleségének írt leveléből ismerjük az amerikai regényíró és esszéista napirendjét. A hajnali fél 6-os ébredést követően reggel 8-ig dolgozott. Aztán otthon megreggelizett és még folytatta a munkát 10-ig. Aztán sétált néhány háztömbnyit, úszott egyet és 3/4 12-re újra hazament. Akkor nézte át a leveleit és ebédelt. Délután oktatási kötelezettségeinek tett eleget, majd este otthon vacsorázott és 10-re került ágyba.
Nappal alkotók:
Simone de Beauvoir (1908-1986): Híres volt a kemény és rendszeres munkáról a feminista, egzisztencialista francia író és filozófus: sosem hagyott volna ki egyetlen napot sem. De hiába buzgott benne a munkakedv, egy interjúban bevallotta, milyen nehéz volt mégis nap mint nap elkezdenie a munkát. Ezért felkelés után bemelegítésképpen előbb teázgatott, aztán 10 óra tájban kezdett írni, egészen délután egyig. Kora délután találkozott a barátaival, délután 5-kor viszont visszatért az íróasztalhoz. Mint mondta, egyáltalán nem okozott nehézséget számára újra felvenni a fonalat, ahogy az sem, hogy még további négy órán át dolgozzon, egészen este 9-ig.
Charles Dickens (1812-1870): Igazi viktoriánus fegyelmezettséggel élte mindennapjait Copperfield Dávid „szülőatyja”. Reggel 7-kor kelt, majd nyugodt készülődés, reggelizés után 9-kor kezdett dolgozni, és teljes nyugalomban egészen délután 2-ig írt. Utána 3 órán keresztül sétált, majd lazított, vacsorázott, az estét pedig családja körében töltötte. Rendszerint éjféltájban tért nyugovóra.
Victor Hugo (1802-1885): Aligha lehet a munka hősének nevezni a romantika irodalmának francia mesterét, legalábbis az 1850-es években kialakított napirendje alapján. Reggel 6-kor ugyan felkelt, de a délelőttöt bőséges reggelijének elfogyasztásával, levélírással és a fürdő meglátogatásával töltötte, majd testgyakorlatokat végzett, délután pedig órákat kocsikázott színésznő szeretőjével. Csak azután veselkedett neki a munkának, este 6 tájban, ám lelkesedése mindössze két órán át tartott, utána vacsorázott, társasági életet élt, kártyázott, majd este 10-kor lefeküdt aludni. Mégis nem sokkal ezután született meg A nyomorultak című, monumentális regénye.
Thomas Mann (1875-1955) (nyitóképünkön 1929-ben): Reggel 8 óra tájban kelt, 9-kor pedig már íróasztalhoz is ült a Nobel-díjas német író, ám többnyire délben letette a tollat. Rövid ebédet követően aztán olvasással töltötte a délutánt, délután 4 után még sziesztázott egyet, majd vacsora előtt picit olvasott, az estét pedig hol más emberek, hol hanglemezei társaságában töltötte – egészen éjfélig, amikor nyugovóra tért.
Éjszakai baglyok:
Gustave Flaubert (1821-1880): Reggel 10 óra tájban tért magához éjszakai pihenéséből a lélektani regény francia mestere, és délután 2 előtt nem is foglalkozott munkával. Akkor is csak olvasni kezdett, egészen este 7-ig, majd két és fél órás vacsorát és társasági életet követően, fél 10-kor „csapott a lovak közé”. Alkotómunkája egészen hajnali 3-ig tartott, nem csoda, hogy másnap megint csak a délelőtt második felében ébredt fel.
Franz Kafka (1883-1924): Becsületes hivatalnoki élete mellett csak az éjszakán tudott alkotni. Hatórás állásából hazatérve, megebédelt, majd 3-4 órát aludt délutánonként. Fél 8 tájban Kafka felkelt, összeszedte magát, megvacsorázott családi közben, és csak éjjel 11 óra tájban kezdett dolgozni: előbb leveleket és naplót írt, és csak azután jöhetett az igazi alkotómunka. „Az erőmtől, a kedvemtől és a szerencsémtől függően éjjel egyig, kettőig, háromig, egy ízben egészen hajnali hat óráig”. És reggel fél 9-re már a hivatalban is kellett lennie.