Íróképző műhelyek – Petőcz András az alapszabályokról
Aki írásra adja a fejét, soha ne mutassa meg családtagnak az írásait – hangsúlyozza Petőcz András, mire kell egyebek mellett ügyelnie a kezdő írónak. Íróképző műhelyek sorozatunkban múlt héten a Szépírói kurzuson jártunk. A Kodolányi János Főiskola égisze alatt működő képzés különlegessége, hogy a résztvevők rendszeresen megmérethetik írásaikat egy kreatív, gyakorlati központú alkotókörben, illetve, hogy a prózaíráson kívül a verselés és a dramaturgia alapfogásaival is megismerkedhetnek – külön modulokon.
Ezúttal a tanfolyam alapító-vezetője, Petőcz András József Attila-, Márai- és UNESCO-díjas író három pontban foglalta össze azokat a tanácsait, amelyekre szerinte minden kezdő tollforgatónak különösen ügyelnie kell:
1. Ne mutassa meg a családtagjainak az írásait!
2. Folyamatosan dolgozzon!
(A rendszeres munka egyébként minden komoly íróra jellemző, bár ezen belül a napirend beosztása vagy épp a munka mennyisége igencsak személyiségfüggő. Korábbi cikkeinkben írtunk már arról, hogy néhány klasszikus mennyit dolgozott naponta, ki hogyan osztotta be az idejét, illetve, hogy miért fontos a rendszeres, folyamatos alkotás.)
3. Nagyon sokat olvassa a kortárs irodalmat!
Regényt, novellát, verset írt? Olvassa el, hogyan adhatja ki!
A múlt heti alkotókör során a résztvevők által felolvasott két novella értékelése, elemzése alkalmával aztán a kurzus vezetője további szempontokat adott, amelyeket szintén nem árt minden írónak megszívlelnie.
- Bánjunk csínján a szereplőkkel!
A túl sok névbe ugyanis (különösen az olyan rövidebb írásokban, mint a novella vagy elbeszélés) könnyen belezavarodhat az olvasó, nem fogja tudni követni a történetet. - Adjunk arcot a karaktereknek!
A megtartott szereplőket viszont fontos (lehetőleg minél izgalmasabb) egyéniséggel felruházni, akár csak néhány vonással felrajzolva a hátterüket. A sematikus, kidolgozatlan, arctalan figurák nemcsak hogy nem keltik fel a figyelmet, de az is a baj velük, hogy nem lesznek érthetők a motivációik, reakcióik, így – velük együtt – a történet is súlytalanná válik. - Minden szónak súlya van!
Érdemes nagyon meggondolni, amikor egy kicsit is szokatlanabb, súlyosabb szót vagy kifejezést helyezünk el az írásunkban, mert ezeknek különös akusztikája támadhat: a szavak „elkezdenek dolgozni”, jelentésük megváltozhat, váratlan asszociációkat hozhatnak be, ez pedig félreértésekhez vezethet. Az olvasó ugyanis, beléjük kapaszkodva, olyan értelmezésekre juthat, ami esze ágában sem volt a szerzőnek. Olyan ez, mint a chatelés vagy elektronikus levelezés, amelyben egy-egy odavetett szó váratlanul nagy, akár (pozitív vagy negatív értelemben) túlzott jelentőségre tehet szert.
Gyakorlati példaként, amint arra előző cikkünkben is utaltunk, egy felolvasott novellából hozott konkrét kifejezést Petőcz András. Helyesen tette-e Csaba, vetette fel, hogy A negyedik alma című elbeszélését ezzel a mondattal kezdte: “Nóra férje a munkásnadrágjába tűrte vastag pulóverét, ennek tetején feszült a nadrágtartója”. Vajon nem orientálja tévesen az olvasót a “munkásnadrág” kifejezés (hiszen az említett főszereplő korántsem volt munkás)?
Regényt, novellát, verset írt? Olvassa el, hogyan adhatja ki!
Készségfejlesztő feladatokat is adott ötletként Petőcz András Könyv Guru olvasói számára.
1. Próbáljunk úgy írni egyes szám első személyben verset vagy prózát, hogy megváltoztatjuk saját nemünket (ha férfiak vagyunk, próbáljunk nőként, ha nők, akkor férfiszemszögből írni)!
2. „Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan.” Albert Camus világhírű regénye, az 1942-ben kiadott Közöny kezdődik ezekkel a mondatokkal. Írjunk egy kis történetet, amely ugyanezzel a két mondattal kezdődik, és ebből bomlik ki a cselekménye!
Ha máskor is szívesen olvasna hasonló témájú cikkeket, iratkozzon fel Könyv Guru hírlevelére!