Ízelítő / Férfiműszak

Riportkönyv sorozatunk második kötetet Domszky László Férfiműszak című könyve. Most ebből hoztunk részletet.


Bevezető

Ültem a zsúfolt buszon, klíma helyett a menetszél enyhítette napfény égette, fájó bőröm. Nyár eleje volt, csupa hozzám nyomódó, izzadt ember körülöttem. Megszólalt a telefonom. Tétován pillantottam a kijelzőre, felvegyem vagy kinyomjam. Egy barátom volt, Márk, akivel már hónapok óta nem beszéltem. Nem keresett, éppen összejött valakivel. Végül felvettem. – Beszélnünk kell – ennyit mondott. Kérdeztem, hogy beteg-e, esetleg pénz kéne? Azt mondta, ez nem telefontéma.

Napok múlva, amikor visszautaztam a fővárosba, és találkoztunk, elmondta, masszőr lett. Furcsállva néztem, hiszen nem voltak emlékeim arról, hogy bármit is kitanult volna.

– Kiket masszírozol?

Férfiakat – felelte.

Töprengve néztem magam elé. – Férfiakat? – kérdeztem, mintha nem értettem volna jól, amit mondott.

Nem értette, mit nem értek. Elmesélte, hogy idősebb urakhoz jár, megmasszírozza, simogatja őket, de ez nem szexmunka. Néma csönd lett.

– Nem szexmunka? – tettem fel a kérdést.

Hát… – kezdte bizonytalanul –, néha azért történik más is.

Mielőtt erre rákérdeztem volna, kezdett összeállni a fejemben, hogy ő bizony eszkort.

Szokták mondani, hogy a legősibb mesterség a prostitúció. Mint egy jó pszichiáter-terápia, ez is jótékony hatással van az ember közérzetére, mivel mindannyian keressük a kielégülést, vagyis az orgazmust – történjen az egy tökéletes étel elfogyasztása által, vagy az ágyban, teljesen mindegy. A végeredmény a testi felüdülés.

Ahogy teltek a napok, és Márk egyre többet mesélt a munkájáról – tette ezt bedrogozva vagy éppen részegen –, egyre inkább foglalkoztatni kezdett a kérdés, hogy vajon mennyit ér a fizetett boldogság. Vajon mit kell tenni a pillanatnyi örömért, és mit a kereslet maximalizálásáért. Mit érezhet az, aki a testét másoknak kiszolgáltatja, és vajon mit gondolhat magáról és a világról az, aki a szexért fizet. Valamint a nagy kérdés, hogy ki lehet még a környezetemben exkluzív férfiprosti, aki férfiaknak árulja magát.

Ahhoz, hogy megértsük a férfiprostitúciónak a tömegek számára ismeretlen világát, segítségül hívtam néhány embert, akik jelen vannak ezen a színtéren, vagyis a két férfi közt történő, pénzért vásárolt szex világában. Az USA-tól Dubaiig, Kanadától Magyarországig, Svájctól Ausztriáig bepillantást nyerhetünk abba az exkluzív körbe, ahová csak kevesen, mégpedig a luxusprostitúció világába. Meleg, biszex és heteró férfiak mesélnek arról, hol milyen szokások uralkodnak, ki mennyit hajlandó fizetni a pillanatnyi örömért, vagyis mennyibe kerül a fizetett boldogság. Tabuk ledöntésével beléphetünk egy olyan, a nyilvánosság előtt eddig még fel nem tárt világba, ahol az aberrációk és a perverzitások mérhető értéket képviselnek. Megtudhatjuk, sztereotípia-e a nemi betegség és a drog jelenléte, milyen formában van jelen az erőszak, félnek-e a hatóságoktól a prostituáltak, és vajon hogyan számolnak el önmagukkal testük kizsákmányolásáról azok a srácok, akik magukat áldozzák mások kielégüléséért.

Alapos válogatáson estek át leendő alanyaim, pontosan azért, hogy megfelelő körképet kaphassunk, így elkerüljük az azonos történeteket, hiszen bár mindannyian ugyanazt csinálják, mégis teljesen mások a nehézségeik, a fájdalmaik. Nevüket megváltoztattam, ezzel biztosítva azt, hogy a klienseik ne forduljanak el tőlük. Zömében ajánlás útján kerültem kapcsolatba a férfiakkal, míg volt, aki maga jelentkezett, miután megtudta, könyvet írok az exkluzív férfiprostitúció kegyetlen világáról. El akarta mondani a saját történetét, egy olyan történetet, amelyet a könyvemben mesélt el először, hiszen eddig nem volt kinek. Szégyen, félelem a kirekesztéstől, tabu – ki-ki a saját indokai miatt hallgat. Ami azonban szinte mindegyik interjú során megismétlődött: a hetekig tartó beszélgetések alatt megjelentek a félelem, a belátás, a megbánás, a kiszolgáltatottság, vagyis az elmúlt évek fájdalmainak könnyei. A dráma, amely felett amúgy elsiklanak a srácok, mert a végeredmény a fontos: a pénz, amely az erszénybe kerül.

Találkozhatunk Kristóffal, aki idejének zömét Dubaiban tölti, emellett a Magyarország–Franciaország–USA háromszögben keresi a betevőt – ő főként passzív szerepeket vállal, számtalan aberrációval találja szembe magát nap mint nap. Olivérrel, aki heteróként egy véletlen, na és persze a pénzszűke miatt keveredett az eszkortok világába – ő kizárólag aktívkodik, Amerikában és Budapesten teljesedett ki, és egészen furcsa módon reagál arra, amikor férfiak élveznek rá. Beszélgettem Marcival, aki, ha csak teheti, Zürichben van, de a magyar főváros is játszótere. Gyerekes külseje miatt látens pedofilok is rendszeresen keresik nem olcsó társaságát. Találkoztam Márkkal, aki csak Budapesten dolgozik, a párkapcsolat már lehetetlen számára, hiszen a környezete pontosan tudja, milyen mesterséget űz, és erről rendszerint értesítik aktuális társát. A drogtól már felpüffedt az arca, az alkohol számára üdítő, és leginkább a perverz mazochista vendége szórakoztatja. Akár egy pár cipőért is ágyba megy, vagy éppen zuhanyba – csak az a cipő egy drága, eredeti holmi benyomását keltse.

Eljutottam a „másik oldalhoz” is. Segítségemre a könyvben megszólaló eszkortfiúk voltak, akik hosszú beszélgetések után böktek rá azokra a klienseikre, akiket aztán felkereshettem. Sándoron, Péteren és Tamáson keresztül megismerhetjük azoknak a gondolatait, véleményét és motivációját, akik rendszeresen igénybe vesznek eszkortszolgáltatásokat. Őszintén vallottak heterókkal való, hónapokig tartó, milliókba kerülő kapcsolatokról, családról és az unokánál fiatalabb fizetett szeretőkről, valamint arról, hogy a környezetük mit gondol róluk.

Makai Gábor klinikai szakpszichológussal próbáltuk megfejteni a miérteket, és választ találni azokra a kérdésekre, amelyeket talán még maguknak se mertek feltenni beszélgetőpartnereim. A pszichológus jellemrajzot ad mind az eszkortokról, mind pedig az őket igénybe vevő ügyfelekről. Végezetül dr. Szlávik János infektológushoz fordultam, abból a célból, hogy ismertesse a jelenlegi magyarországi nemi betegség-helyzetet, és mondja el: vajon mennyire sztereotípia az a vélemény, hogy aki kurva, az AIDS-es is?

Amikor már sok történetet hallottam Márktól, arra gondoltam, miért ne ismerhetné meg a világ azt a közösséget, amellyel tulajdonképpen együtt él. Míg elsőre az alanyok megtalálása tűnt nehéznek, a könyv megírása közben, az interjúztatás fázisában döbbentem rá, hogy a történetek végighallgatása az igazán kegyetlen. Hiszen legszívesebben mindenkinek segítenék. Kristófnak, hogy ne kelljen mások előtt székletet ürítenie; Marcinak, hogy kerüljék el a kiéhezett pedofilok; Olivérnek, hogy ne legyen hiábavaló a törekvése a helyes út megtalálására; és Márknak, hogy végre összehozza a sors élete szerelmével, úgy, hogy közben már civil foglalkozással keresi kenyerét.

Pénz, drogok, alkohol és aberrációk, na meg a motiváció, miért lesz valaki eszkort, illetve hogyan válik valaki klienssé, miközben sikeres családapa, vagy éppen egy jól menő vállalat igazgatója. A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.