Ízelítő / Fülöp lovag, az orvosölő

Varga Béla alternatív világában a sértett emberi méltóság küzd az orvosokkal. Részlet a Fülöp lovag, az orvosölő című regényből.

Az iroda majdnem elkészült. A fiúk a gipszkarton álmennyezetet szerelték, ketten a létra tetején dolgoztak, Jácint, a harmadik, egy görbe hátú, vékony, szemüveges fiú, alulról segített nekik. Ő vágta méretre a kartonokat, amiket a két szőke hajú testvér, Auguszt és Maxim fent előzőleg kimért, majd a munka későbbi fázisában a helyére illesztett.

– Fülöp és Jenő hol késnek? – kérdezte Auguszt. – Ők miért nem dolgoznak soha rendesen? Azért, mert ti túlképzett óvodások vagytok, és főiskolára jártok, azért lehetnétek még pontosak.

– Igen – toldotta meg az öccse, Maxim –, nekünk ez pluszmunka, mi egész nap dolgozunk, nem úgy, mint ti.

– A tanulás is munka –vetette ellen Jácint.

– Nyáron is tágítják a fejeteket? – gúnyolódott Auguszt.

– Igazad van – törődött bele Jácint. – Nem tudom, hol lehetnek, jöhetnének már.

Auguszt nem hagyta abba, tovább zsörtölődött.

– Mindig csak dolgoztattok minket, mint az állatokat.

– Mert nem vagytok jók másra! –mondta hangosan Jácint. Látszott, hogy dühös lett. – Általános iskolában mind az öten együtt jártunk, már ott is buták voltatok. Így születtetek, nincs mit tenni. Viszont kaptatok a sorstól elég testi ügyességet.

– És erőt is – egészítette ki büszkén Maxim.

– Azt nem annyira. Inkább csak ügyességet. Egyébiránt fogjátok fel ezt a munkát afféle osztálytalálkozónak. A későn érkezőket nem illik megszólni.

– Igen, mi dolgozunk, ti találkoztok – nevetett Auguszt.

– Hozd már azt a kartont, Jácint, nem győzök rá várni! – türelmetlenkedett Maxim.

Jácint odament hozzá, felnyújtotta a kartonlemezt. Maxim a helyére illesztette, és nekilátott új méreteket felmérni.

Fülöp és Jenő beállítottak hozzájuk. Átléptek néhány szerszámon, körülnéztek.

– Na, szólaljatok meg már! – nógatta őket Auguszt rövid várakozás után. – Beszéltetek Cefizillel? Mondtátok neki, hogy mi csináljuk az irodája álmennyezetét?

Fülöp a fejét rázta.

– Be sem engedték őket hozzá – nevetett Maxim.

Úgy látszik, igaza lehetett, mert Fülöp csípőre tett kézzel, lehajtott fejjel álldogált. Aztán beismerte:

– Nem sikerült beszélni vele.

– A titkárnője azt mondta, jöjjünk vissza később – egészítette ki Jenő.

– Na, akkor álljatok be legalább dolgozni! – szólította föl őket Auguszt.

Fülöp elővette a harmadik létrát, annak tetején kezdett dolgozni, Jenő lent darabolta a gipszkartont.

– Nesze neked, nagy tervek! – folytatta Auguszt.– Hogyan is vehettük komolyan ezt a tervet? Még hogy Cefizil szervezete támogatást ad majd nekünk! Persze, körbebiciklizzük Európát, tiltakozásul az orvosok meg a boncolás ellen, és mindezt Cefizilék pénzén. Világot látunk, jó ügyet szolgálunk, összekötve a kellemest a hasznossal. Nem lehetünk ennyire hülyék, hogy mindezt elhisszük!

– Már föladtad, Auguszt? – kérdezte Fülöp. – Ezek kezdeti nehézségek, amik kitartással leküzdhetőek. Cefizil vagy valamelyik helyettese előbb-utóbb fogad minket. Meglátod, kapunk pénzt a propagandaszervezettől. Megijedsz egy kis nehézségtől, gondolj arra, hogy milyen csodálatos lesz végig kerekezni Itálián, Franciaországon, Németországon! Végre tehetünk valamit, nyilvánosan elítélhetjük az orvosokat.

– Feltéve, hogy nem gázolnak el minket az út szélén – sziporkázott Maxim.

Jácint is beleszólt:

– Ha lenne elég pénzünk meg valutánk, nem szorulnánk Cefizilék támogatására.

Auguszt meggyőzhetetlen maradt.

– Tudjátok, hány ilyen alak, mint mi, ostromolja nap mint nap Cefizilt? Miért pont minket segítene?

Felvetésére fivére válaszolt.

– Mert mi okosak, szépek és kedvesek vagyunk.

Tett néhány lépést a létrával a mennyezet további munkaterülete felé, megfordult vele kilencven fokot a tengelye körül, aztán önelégülten hozzátette előbbi kijelentéséhez:

– És jól tudunk létrával lépkedni.

– Micsoda akrobata! – gúnyolódott Jácint. – Elmehetnél a cirkuszba fellépni. Ott láttam majmokat ezzel a produkcióval.

– Ezt azért mondod, mert te nem tudsz ilyet.

– Ugyan, gyakorlás kérdése az egész.

– Nézd csak, Fülöp is igyekszik!

Valóban. Fülöp is tett néhány lépést a létrával. Maxim nem állhatta meg, hogy ki ne hívja versenyre.

– Fülöp, ki ér hamarabb a szemközti falhoz?

Rohamtempóval iramodott neki. Fülöp utánaszólt.

– Hova sietsz? Egyszerre induljunk és azonos célvonalról! Mondjuk innen.

Maxim visszalépkedett, létrájával beállt Fülöp létrája mellé, ugyanabba a síkba.

– Egy, kettő, három! – vezényelt Jácint.

A verseny elkezdődött. Auguszt Fülöpöt biztatta testvére ellenében.

– Hajrá, Fülöp, vedd el a kedvét a kérkedéstől!

Hevesen csapkodtak a létrák lábai a padlózaton, a két versenyző teljes erejét beleadta.

– Mint a cirkuszi mutatványosok! – dohogott Jácint. – Félő, hogy összecsuklik alattuk a létra.

Fülöp lemaradt egy lépéshosszal, így a versenyt Maxim nyerte.

– Kár, hogy nem fogadtunk egy rekesz sörben, akkor most ihatnánk.

– Na, lihegjétek ki magatokat, elég a játékból! Elmaradtunk a munkával.

Jácint helyeslően bólogatott Auguszt véleményére.

– Igaza van Augusztnak. Hasznosabb dologra kellene a lábizmaitokat használni.

– Hú, nekem tényleg megfájdult a lábam! – lépkedett vissza Fülöp a munkaterületre.

– Így jár az, aki két lánnyal jár egyszerre, és a kölcsönkért könyvemet nem akarja visszaadni.

– Erről én is hallottam. Tényleg két lánnyal jár?

– Jácint, ne legyél inkorrekt! Ez pletykálkodás.

– Kérdezzétek Jenőt, ő jobban tudja!

Jenő sejtelmesen mosolygott.

– Én nem mondok semmit.

Jácint viszont tovább pletykálkodott.

– Az egyik pincérnő, a másik egyetemista, méghozzá Cefizil unokahúga. Aliznak, a cukrászlánynak ráadásul már van egy gyereke, ki tudja, ki az apja.

– Nohát, Fülöp, szégyelld magad! – nevetett Auguszt. – Te bigámista.

– A nagyobb baj az, hogy nem hajlandó visszaadni a könyvet, amit másfél éve adtam kölcsön neki – terelte a témát Jácint.

– Nem csodálom, hogy nem akarja visszaadni. Két lánnyal egyszerre csinálni! Ehhez fel kell készülni elméletben is. Vannak benne szemléltető ábrák?

Fülöp Auguszthoz vágott egy kartondarabot, de az nevetve, könnyedén elhajolt.

– Szóval Cefizil unokahúga – folytatta nevetve, nem törődve a dobálózással. – Fülöp, te mindenáron emberjogi aktivista szeretnél lenni? Tanulmányozd azt a könyvet, nézegesd az ábrákat, fejleszd a technikádat, szükséged lesz rá!

– Ugyan – elégelte meg dühösen Jácint –, neked mindenről rossz jut az eszedbe, Auguszt. Ha tudni akarod, Cerin királyról szóló könyvet adtam neki kölcsön.

– Én is arra gondoltam.

Mert Cerin királlyal kezdődött minden B. ország történelmében, amiről egy idegennek fontos tudnia. B. ország persze előtte is fejlődött, épült, szépült, gyarapodott, az ő uralkodása mégis mérföldkő az ország történelmében. Lehetne mesélni róla, miként viaskodtak elődei a zékkel Új-B. ország birtoklásáért, mily intrikák, csaták zajlottak, de nem érdemes, hiszen a történelmi küldetés beteljesítéséhez még Cerin királynak sem volt köze. (B. ország két részből áll:a hatalmas Ó-B. Országból, valamint a zé néppel megosztva lakott, jóval kisebb, ún. Új-B. országból. A két részt nagyon keskeny, a két parttal hosszan érintkező tengerszoros választja el egymástól.) A gerincbeteg, alacsony és csúnya arcú király modernizálta a hadsereget, külföldről hadmérnököket, erődépítőket, ágyúmestereket, tűzmestereket hívott, székhelyét, udvarát az ó-b. országi Varhidanból Új-B. ország legnagyobb városába tette át azért, hogy megszabaduljon a bárók befolyásától, sem haditanácsot sem országgyűlést nem hívott össze; az ország történelmében eddig példátlan módon csak maga kormányzott és döntött mindenben. Ügyes házassági szerződéssel megszerezte saját és dinasztiája számára a távoli Fotel hercegséget (mely később annyi bonyodalmat okoz majd B. ország történetében), diadalmas hadjáratot folytatott a zék ellen; időlegesen még a fővárosukat is elfoglalta. Uralkodása egyszerre változás és csúcspont; a nagyhatalmiság kezdete, de a régi B. ország vége: a következő korszakban ébredő mozgalmak izgalmasabb irányt szabnak a történetnek, igazán egyedivé és megismerésre méltóvá téve azt.