Ízelítő / Teremtő erő
Tiziana Montelloni Smith írónő nem vágyik másra, mint kiszámítható életre és szerető családra. Mivel társa, a briliáns elméjű ügyvéd egyik nyomozása során fenyegetések célpontjává válik, Tiziana is belekeveredik a veszélyes kalandokba. Közben felbukkan egykori szerelme, a katonai múlttal rendelkező, elismert pszichológus, Anthony Wilson is. Egy nő, két férfi és egy szenzációs felfedezés, ami forradalmasíthatná az egészségügyet.
Miközben a sorsfordító találmány körüli események izgalmas fordulatot vesznek, Tiziana saját életében is döntésre kényszerül.
Cornelie C. G. Érzelmi vírusveszély című kötetének életre kelt hősei ezúttal is bebizonyítják, hogy ha valaki az álmait követi, nagyot nem tévedhet. Egy valami biztos csak: a változás.
Washington
A fiatal nő óvatosan, macskamód mászott ki a méretes franciaágyból. A finom és hűvös selyem marasztalta volna még, de munkához kellett látnia, ha már ezért jött. Nem is gondolta, hogy a nyomozás ilyen kellemes körülményekkel járhat. Mosolyogva nézett vissza a hátrahagyott, szuszogó férfira, aki a kimerítő és elégséges szex után valami nagyon szépről álmodhatott. Elnézte a vonásait. Sima, kozmetikázott bőrén megjelentek már a ráncok, ám a korosztályához képest sokkal jobban festett, kicsattanó formában volt. Egy tízest minimum letagadhatna – osztályozta a férfit. Mindössze a szeme sarkában sokasodó vonalak és a ritkuló haja figyelmeztették az idő múlására. Arra, hogy megkezdte a hatvanas éveit. A lány, visszagondolva, már nem is csodálkozott, amiért ennyire könnyű volt meghívatnia magát a kiszemelt férfi birtokára. Majd pont a szenátor tartóztatná meg magát, amikor ő, Pritty Melrose megjelenik szőke göndör fürtjeivel, babakék szemeivel, és rebegteti a pilláit. A férfi elérte a „bizonyítok, tehát vagyok” korszakát, amikor egy magára valamit adó férfiember lépten-nyomon kapcsolatokba bonyolódik, hogy legalább saját tükörképe előtt fényezze a fogyóban lévő férfi erejét, és imponáljon egy nőnek. Jelen esetben neki. Mintha csak ez számítana! Az apjára gondolt, aki soha nem foglalkozott a múló idővel. Mégis, ha igazak a pletykák, a mai napig aktív maradt minden területen. Mindenféle bizonyítási kényszer nélkül. Szerencsére nem vagyunk egyformák – gondolta, megvonta a vállát, és néma csendben belebújt a papucsába.
Elhatározta, hogy a legnagyobb körültekintéssel fog eljárni. Megkapta élete első igazán komoly feladatát az újságnál. Végre nem a női egyenjogúságról és a legújabb frizuratrendekről kell cikket fogalmaznia. Azokkal sem volt baja, de azért ez a mostani téma több misét is megérne bárkinek. És pontosan ő kapta meg. A főszerkesztő megérezhetett valamit az elszántságából, és neki adta meg a lehetőséget.
Tessék, te is bizonyítani akarsz, mint az előbb a férfi, aki a karjában tartott. Miben is különböztök egymástól? Ebben az elszántságban semmiképp!
Összehúzta magán a köntösét, és útnak indult. Lámpát nem gyújthatott, mert azonnal leleplezné magát, és annál még az is jobb lenne az egészségére nézve, ha munkavégezetlen kitennék a szűrét a rovattól. Valaki, egy óvatlan tudós már találkozott ezzel a problémával, és az életét vesztette. Jelen helyzetben nem lehet pontosan tudni, mi történt vele, de nem baleset, az egyszer biztos. Hiába a média megnyugtatásra törekvő magyarázata a véletlen gázolásról, a szakemberek, mint például a szerkesztője is, szagot fogtak. Sokkal nagyobb horderejű a téma annál, mint hogy így, egyszerűen, pontos magyarázat nélkül lezárják a kérdést. A legnagyobb újságok rendszeresen dolgoznak együtt informátorokkal. Az ő lapjuk is ennek szellemében ügyködött. Nekik is súgtak, voltak kapcsolataik. Nem is akárkik. Most mégis egyedül kell megszereznie a bizonyítékot, és átadni azt egy – ahogy mondani szokták – lapjuk szellemiségéhez közel álló ügyvédnek. A férfi már másnap várni fogja a megbeszélt helyen, hogy elmélyedjen az adatokban.
Milyen kár, hogy csak ebben akar elmélyedni – gondolta az ajtó felé osonva. Őt nem tudná ennyire könnyen levenni a lábáról egy forró pillantással. Elkötelezett a figura. Van otthon egy barátnője, ezt már első találkozásukkor kiderítette róla. Így a behabzsolás még neki sem menne.
Ám először a feladat. Vett egy hatalmas levegőt, hogy lecsillapodjon a hevesen és talán hangosan is doboló szíve. Nem tartotta magát – bármennyire is törékenynek látszott első pillantásra – félősnek. Jóval inkább a vagányak táborát gyarapította egész eddigi harminc éve alatt. Számtalan sportban jeleskedett, különösen a harcművészetekben. Magabiztossága innen eredt. És… minden eddigi akcióját megúszta. Nem szerette volna ezt a mostanit sem elkiabálni. Még csak az kellene! Nem. Szépen kifújja magát, megkeresi azokat az árulkodó iratokat, és szedi a sátorfáját. Elhúz innen jó messzire.
A szenátor, aki az apja lehetne, jól bánt vele, ha nem is egy Adonisz. Kellemes vacsora majdnem kettesben. A közelben ólálkodó testőr volt csak láb alatt. Igyekezett a háttérből figyelni. Hát, volt mit! Újra elmosolyodott, felidézve az estéjüket. Milton Dreedown, a rendíthetetlen szenátor teljesen elvesztette a valóságérzékét, amikor a minden tekintetben luxusnak számító, és helyfoglalás nélkül igénybevehetetlen étterem egy csendes zugában a fülébe suttogott. Ismerte a varázsszavakat. És a hatóidejüket is. Ha tartja az ütemezést, akkor az első kulcsmondatok kiejtése után fél órán belül ágyba kerül. Ha úgy dönt. És most akart. Nagyon is akart. A saját örömére. Izgatta a felettébb karizmatikus férfi, kíváncsi lett a személyére is, nem csak a munkássága érdekelte már. Ez grátisz, nem tartozott szorosan a feladatához. Ám jelentősen megnövelte a siker esélyeit. Viszont most már észnél kell lennie. A testőr valamerre az épületben kószálhat. Ha éppen nem a könnyeit nyeldesi fejét a párnájába fúrva, nehogy hangosan felzokogjon az esti, számára eléggé problémás önmegtartóztatás miatt. Végig kellett asszisztálnia ugyanis a kettejük látványos előjátékát. Nagyon remélte, hogy nem fognak összefutni. Halkan csukta be maga mögött a hálószoba ajtaját.
Idáig jó! Nyugi! Menni fog. A célra összpontosíts, és akkor minden simán összejön!
A kötet megvásárolható ITT.