Ízelítő / Világfa
Csüllög Ferenc az Ad Librum Kiadó gondozásában megjelent Világfa című könyve öt kisregényt foglal magában. Az e heti Ízelítőben A zöld gyermekek című történet első fejezete olvasható. A szerzővel nemrégiben Könyv Guru készített interjút.
1. fejezet
„NEM HELYES DOLOG
ELFELEJTENI EGY CSODÁT.”
Nem helyes dolog elfelejteni egy csodát.
Egy csodát, melyet éveken át elhallgattak,
amelyről úgy tudják, Angliában történt,
István király idejében.
Sokat gondolkoztam azon, hogy leírjam-e,
bár sok ember beszél róla így is.
Számomra először nevetségesnek hatott,
hogy higgyek egy olyan történetnek,
melynek nincsen valóságalapja,
vagy ha van is, nagyon bizonytalan.
Végül meggyőzött a sok szemtanú súlyos bizonyítéka,
így kénytelen voltam elhinni,
és lelkem minden erejével gyönyörködni abban,
amit nem tudok megfogni vagy kifürkészni.
William of Newburgh
Historia Rerum Anglicarum
1198
A hatalmas, ezeréves bükkfák ágai védelmezőn borultak az erdei útra. Olyan sűrű volt a sötétzöld falevelek sátra, hogy a lenyugvó nap sugarai alig tudtak utat törni közöttük.
Egy szerzetes lépkedett a félhomályban. Vastag, göcsörtös botra támaszkodott, oldalán tintafoltos tarisznya, hosszú, ősz szakálla a mellkasára omlott. Lábai az utat keresték az avarban, szája pedig imádságra nyílt, mert messze volt még a coggeshall-i apátság kapuja és az erdő sem volt veszélytelen ezen a kései órán.
Uram, mily sok ellenségem van,
mily sokan támadnak rám!
Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten!
De te, Uram, pajzsom vagy nekem,
dicsőségem, aki fölemeled fejem.
Hangosan kiáltok az Úrhoz,
és ő meghallgat szent hegyén.
Az utolsó szavakat már hangosan kiáltva imádkozta, hátha a sűrűben rejtőző gonosz szellemek meghátrálnak a zsoltár szavaitól.
De nem hátráltak meg. Zördült az avar, suhanó léptek zaja hallatszott mindenfelől, és mire a szerzetes feltekintett, minden irányból élesre köszörült hegyű nyílvesszőket látott. A sötét posztóruhákba bújt alakok az arcára és a szívére céloztak.
− Ha gyorsan átadod, amid van, csuhás, akkor tovább engedünk! − harsant a gúnyos kiáltás a háta mögül.
− Vagy az utadra, vagy a mennybe! − röhögött fel egy másik.
− Nincs semmim egy régi könyvön kívül, de az nektek nem jelent semmit, nem tudjátok eladni senkinek. Van még nálam egy fél cipó és egy darab száraz sajt. A sarum is érhet valamit. Más egyebem nincs, de ha nem hisztek nekem…
− Ne szaporítsd a szót, te pap, ez nem a szószék! − szakította félbe egy harmadik hang a jobb keze felől. − Inkább hadd lássam, ki rejtőzik a csuklya alatt!
Valaki lerántotta az öreg fejéről a kámzsát. A hideg szél megcsapta kopasz fejét.
− Ralph atya, apát uram! Légy üdvözölve! − hajolt meg mélyen az idegen, aki láthatóan a szedett-vedett csapat vezére volt, hisz a szavára most mindenki leengedte az íját és ugyanúgy meghajolt, mint ő.
− Bárcsak tudtam volna, hogy te vagy az! Bocsáss meg ezért a kis kellemetlenségért, természetesen az út szabad előtted, távozhatsz!
− Bárcsak én is tudnám, kivel beszélek! − válaszolt halkan Ralph of Coggeshall, Coggeshall hatodik apátja. − Vajon kinek köszönhetem a szabadságomat?
A haramiák vezetője néma maradt. Az apát kihasználva a pillanatnyi csöndet, elindult a szabaddá vált ösvényen. Néhány lépést tett csak, amikor meghallotta a választ.
− Barre. John Barre vagyok.
Ralph megfordult és apró szemeivel fürkészve próbálta megvizsgálni a vezér arcvonásait.
− Ha meg nem sértelek, apád és anyád nem lenne büszke rád, John Barre.
Atyád nevét ismerte a fél világ, a fia meg útonálló a coggeshall-i erdőben?
− Atyám tizenöt éve halott már, anyámat pedig sohasem ismertem. Mit tudhatnak ők már rólam?
− Én jól ismertem atyádat és hidd el, szomorú lenne miattad − válaszolt a kérdésre az apát. − Többet tudok rólad, semmint gondolnád. S ha elkísérsz egy darabon, talán el is beszélgethetnénk a világ dolgairól.
John Barre két ujját a szájába véve füttyentett, mire sötét katonái szétrebbentek.
− Most már egyedül vagyunk, atyám. Kezdheted a mondókádat.
A következő tíz mérföldet együtt tették meg. A haramia a karját nyújtotta a papnak, és közben itta a szavait. Már hajnalodott, amikor a fák ritkulni kezdtek, és kisvártatva felbukkant a coggeshall-i apátság tornya. Az erdő szélén Ralph elengedte útitársa karját.
− Innen már egyedül is boldogulok. Ha el tudod fogadni a feltételeimet, mához egy évre várlak a kapucsengő alatt. Ha az Úr éltet, addig mindent kideríthetek. Próbálj szent életet élni, amíg eljön az a nap.
− Így lesz, atyám! Köszönöm a jóságodat! − csókolt kezet az útonálló és sietve eltűnt a fák között.
Ralph of Coggeshall megrántotta a csengő zsinórját és belépett a kapus barát mellett az udvarra. Cellájába sietett és tintafoltos tarisznyájából biztonságba helyezte a kopott kódexet a polcon.
− Sir William Newburgh, itt biztonságban lesz a műved. Bár meglehet, itt-ott javításra szorul. Ha az Úr erőt ad, talán lesz még elég időm, hogy megtudjam, és leírjam az igazságot. Most már van kinek.
A könyv megrendelhető a kiadó webboltjában.