Ízelítő / Zavarni néha még fogok
A március 10-én lezajlott sikeres dedikálás örömére most a Zavarni néha még fogok – Viszockij 80 című könyvből hoztunk részletet. A verseket dr. Marosi Lajos fordításában olvashatják.
Vlagyimir Viszockij
(Здесь лапы у елей дрожат на весу)
* * *
Marinának
Itt összesimul remegőn a fenyő,
Itt árva, riadt a madárdal.
A völgy, ahol élsz, csupa bűvös erő,
S te foglya vagy életen átal.
Ha a zelnice szárad a szél melegén,
Ha az orgona hull az esőben,
Van egy vár, odamentelek akkor is én,
Hova sípzene leng pihenőben.
Varázslat a több ezer évnyi sötét,
Mely elfedi tőlem a lényed,
Te azt hiszed, érzed a szép örömét,
S hogy itt a vadonban a lényeg.
Ha nem ül meg a harmat a fák levelén,
Ha a Hold ki-kisütne, de nem mer,
Ama várba kimentelek akkor is én,
Susog ablakainkban a tenger.
Mi nap, melyik óra – jövőbe ki lát?–
Osonsz te elém elepedten…
E kar megölelve röpít oda át,
Hol ártani már lehetetlen.
Veled érek a várba, akard te is így –
Hiszen annyi erőt beleadtam….
Ugye jó kalyibámban az édeni frigy,
Ha a díszszoba mégse lakatlan?
1970
Fordította Marosi Lajos, 2014. október 14.
Jegyzetek
Marinának: harmadik feleségének, Marina Vladynak. Az orosz származású francia színésznő, énekesnő, írónő emigránsok gyermeke, született Marína Vlagyimírovna Poljakóva-Bajdárova (1938. május 10). – Két színdarabban hangzott el ez a dal: «Свой остров» (Saját sziget, Moszkvai Kortárs Színház, 1971) és Ott a távolban (Moszkvai Irodalmi-Drámai Színház, 1976). Az előbbi előadás játékfilmként megtekinthető a YouTube-on, a dal 1 óra 43 percnél kezdődik. (A darabban Viszockij dalaival a Hair dalai váltakoznak, a fiatal férfiak az amerikai musical ritmusára táncoltatják vendégeiket munkásszálló-beli szobájukban.)
(Я никогда не верил в миражи)
* * *
A kofferembe nem pakoltam én:
A boldog út mögött a délibáb van.
Tanáraink hazug szavak vizén
Merültek el, s ocsúdtak Magadánban.
Szemem se volt – vagy volt, de látni rest,
Sületlenül meredtem a világra –
Nem szúrt belém tüskéket Budapest,
És nem sebezte meg a szívem Prága.
Mi zajt csaptunk a téren és a színen:
Pisis csapat ma még, de megnövünk –
A csillagunk kigyúl a pályaíven.
Ki tiltja meg?
Hasába öklözünk!
De felfigyeltünk mindig a veszélyre,
Előbb, mint jő a fagy, mely nem ereszt,
Derült a fény – pimasz, mint ár a kéjre –,
S a lelkeken betolta a reteszt.
Igaz, hogy sortüzek nem kaszaboltak,
De nem emeltük ám fel a fejünk –
Anyácska, Rusz, de szörnyü évek voltak!
Csömörre vodka mosta át belünk.
1980
Fordította Marosi Lajos, 2008. július 1.
Jegyzetek
„A boldog út”: a kommunizmus felé. Az SZKP XXII. kongresszusán, 1961-ben ígérte meg Nyikíta Hruscsóv, hogy 1980-ra a Szovjetunióban felépítik a kommunizmus anyagi-technikai bázisát. – Magadán: a távoli város a szabadságvesztés szimbóluma. – Budapest: az 1956-os forradalom leverése a szovjet hadsereg által. – Prága: a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása Csehszlovákiába 1968-ban. – „Igaz, hogy sortüzek nem kaszaboltak”: Hruscsóv leváltása (1964) után a tömeges politikai represszió már nem tért vissza. Hruscsóv az egyik legnagyobb érdemének tartotta, hogy nyugdíjba mehetett. (Szabad lábon maradt, élve távozott a hatalomból.) – „… nem emeltük ám fel a fejünk”: Utalás Ószip Mandelstám (1891–1938) 1933-as versére, mely szerint „nem érezzük magunk alatt az országot, s a szavaink 10 lépésre se hangzanak el”. (Ez a vers vezetett Mandelstám méltatlan, erőszakos halálához.) – „Anyácska, Rusz, de szörnyü évek voltak”: utalás Alekszánder Blok (1880–1921) 1914-es verssorára: „Oroszország szörnyű éveinek gyermekei vagyunk”. – Rusz: Oroszország régies, bensőséges megnevezése.
Dal a barátról
(Песня о друге)
Ha derék koma volt, de rég,
S ma dumás – odalett a tett,
Fura dolgain át se látsz…
Ki barátja a srác?
Nosza hívjad a szirtre hát,
Hol az ember a szívbe lát,
S kimutatja a szál kötél,
Aki tart, mit is ér!
Ha a bércen a srác nem ász,
Alig él valahogy, s lerogy,
Nem is ült le a jégre még,
Neki máris elég –
Bemutatta magát, tehát
Marad egy köszönés: „Tünés!” –
Ilyen arc ne legyen hegyen,
Neve dalt se terem.
De ha nem könyörög, nem nyög,
Szava nyers, maga bors, de gyors,
S ha levetne a sziklapart,
Felüvöltve, de tart –
Ha kemény neki még a hegy,
Ha kicserzi a harc, de megy,
Igazán a barátod ő,
Az erőd vele nő.
1966
Fordította Marosi Lajos, 2016. május 11.
Jegyzetek
Viszockij a dalt a «Вертикаль» (Függőleges dimenzió) című sportfilmhez írta, amelyben ő a rádióst játszotta. (Ogyesszai Filmstúdió, 1967, rendezte Sztanyiszláv Govorúhin és Borísz Dúrov). Hat alpinista indul az Or-Tau meghódítására. Négyen a csúcsot támadják, ketten (a rádiós éa az orvosnő) az alsó táborban maradnak. A rádiós hírt kap egy közeledő viharról, továbbítja is az információt a fentieknek, de az, aki értesül a veszélyről, elhallgatja a társai elől. – A stáb alpinista-szakértője Leonyíd Jeliszéjev volt, ő felelt a színészek biztonságáért is. Jeliszéjev mondta el a dal keletkezésének történetét. Viszockij korábban nem vett részt hegymászásban, és filmbeli szerepe sem követelt meg ilyen tevékenységet. Viszont Jeliszéjev részletesen elbeszélte neki saját korábbi élményét, amelynek hatása alatt Viszockij megírta ezt a dalt. 22 perc 20 mp-nél kezdődik, a szerző adja elő. A Függőleges dimenzióbeli dalokkal vált Viszockij országszerte ismertté.