“Kiírtam magamból minden bánatot és haragot”

“Amikor a [kettős állampolgárságról való] népszavazás érvénytelenül zárult, egyszerre éreztem dühöt, fájdalmat és lelki megaláztatást, olyan mélyen, hogy tudtam, mindezt ki kell írnom magamból” – mesél a költői indíttatás születéséről László Ibolya első verseskötetének megjelenése alkalmából. A sors keze Kárpátalján című gyűjtemény a Könyv Guru kiadónál jelent meg, a szerző pedig egyebek mellett beszél arról, miben segíthetnek versei a határon túli magyaroknak, miért a versformát választotta önkifejezési módként, és hogy miért tud a legjobban utazás közben alkotni.

“Ez a könyv kötelező olvasmány minden magyar ember számára, akiben a hazaszeretet lángja ég” – így szól kötetének az ajánlása. Kiknek szánja a verseket: a határon túl élő (vagy onnan származó) sorstársainak, vagy inkább azoknak a magyaroknak, akik vajmi keveset tudnak a határon túliak életéről, szenvedéseiről?

Verseimet elsősorban a határon túl élő és az onnan származó sorstársaimnak ajánlom, mert tudom, hogy verseimben önmagukra találnak. E versek olvasása közben nemcsak az én lelkem talál megnyugvásra, hanem az egész Kárpátaljáé. Mindaz, amit átéltek és most is átélnek, fel kell dolgozni. A sors úgy akarta, hogy a magyarság egy nagy próbatételen menjen keresztül. A Magyarországon élő magyarok sem tehetnek a külhoniak sorsáról. De igenis keveset tudnak a határon túliak szenvedéseiröl. Tudniuk kell, hogy a magyar szív akkor is magyar, ha szögesdrót választja el egymától mai napig a magyar falvakat.

A honvágyát, a hazaszeretetét öntötte versekbe – írja az előszóban. Hogy érzi, sikerült könnyíteni magán ezekkel a költeményekkel?

Életem egy olyan korszakában kezdtem el írni a verseket, amikor a felmerült kérdésekre nem találtam választ. Nem akartam senkinek panaszkodni, ezért ösztönzésképpen, vagy talán egy isteni sugallatra írni kezdtem. Éreztem a megkönnyebbülést és a lelkem teljes megnyugvását. Mondhatom, hogy kiírtam magamból minden bánatot és haragot.

A kötet címadó verséből kiderül, hogy a kettős állampolgárságról szóló, sikertelen 2004-es népszavazás után kezdett verselni. Pontosan milyen érzelmek és késztetések indították erre?

Akkor már Magyarországon éltem és szentül hittem, hogy 2004. december 5-én megkapjuk a kettős állampolgárságot. Ezzel könnyebbé téve a helyzetünket végre annyi év után. De amikor a népszavazás érvénytelenül zárult, olyan érzelmeket keltett bennem, amelyekre nincs bocsánat. Csak elviselni lehet. Egyszerre éreztem dühöt, fájdalmat és lelki megaláztatást, olyan mélyen, hogy tudtam, mindezt ki kell írnom magamból.

Ha egy verset kellene kiemelnie a kötetből, amely a leginkább összefoglalja a mondanivalóját, vagy amely legközelebb áll a szívéhez, akkor melyiket ajánlaná?

Mindem versem szivemből fakad, az egész életemet tükrözi. Mégis van valóban egy vers, amelyik legközelebb áll a szívemhez, és amelynek címe: Az édes otthon. Ebben ábrándjaim szárnyán visszaemlékezem a nyugodt családi házunkban a családommal együtt eltöltött boldog évekre. Azokra az időkre, amikor még volt munkánk, és a reményteli boldog jövőbe tekintve teltek el a napjaink.

Miért választotta a versformát és nem a prózát? Voltak esetleg korábbi próbálkozásai is?

Ennak két oka van. Először azért, mert utazás közben kezdtem el az első verseimet írni. A vers írását bármikor abbahagyhattam vagy folytathattam. Aztán, annyi mondanivaló és érzelem zúdult ki egyszerre belőlem, hogy minden szót, ahogy jött, úgy akartam leírni, amilyen az adott lelki állapotom volt. Korábbi is volt már egyszer ilyen próbálkozásom, az első évben, amikor a családommal Budapestre költöztem.

A versek több helyszínen, országban, olykor utazás közben születtek. Mikor, milyen körülmények között tud a legjobban alkotni? Rögtön leírja a gondolatait vagy később fogalmazza meg?

Legjobban akkor tudok alkotni, amikor úgymond egyedül utazok, vonaton, buszon, a repülőn ülve, vagy ha visszavonulhatok egy nyugodt helyre, és teljesen átadhatom magam az érzelmeimnek. Van olyan, hogy versírás közben egyszerre több mondanivalóm is lenne egy témával kapcsolatban. Ilyenkor rögtön leírom mindegyiket és valamelyiket később fogalmazom meg.

Mennyi idő alatt született ez a közel 70 vers? Milyen nehézségekkel szembesült a versek írása vagy a kötet összeállítása során? Hogyan lendült át ezeken?

Ezek a versek 3-4 hónap alatt születettek meg. Írásuk közben semmilyen nehézséggel nem szembesültem, viszont a kötet összeállítása során több olyan vers került előtérbe, amelyek még frissek. Összesen több mint 350 verset írtam le ezeken kívül papírra, noteszeimbe. Eddig csak 70 vers leírására került sor elektronikus úton. Ezért a versek kiválasztása egyáltalán nem volt egyszerű. Ezért is tervezek egy második kötetet.

Hogyan talált kiadóra, és milyen tapasztalatokat tudna megosztani ezzel kapcsolatban a hasonló kötet kiadásán gondolkodó szerzőkkel?

Kiadót a lányom kereste az interneten. 40 versből küldött részleteket az Ad Librum kiadónak azzal a kéréssel, hogy szeretnénk a verseket könyv formájában megjelentetni. Másoknak azt javaslom, hogy kezdjék el, merjenek az Ad Librum jelentkezési papírjait kitölteni. Menet közben alakult A sors keze Kárpátalján című kötet, szakemberek állnak a háttérben, jó a szervezés és mindenben segítenek.