“Kitűztem a konyhámba az első visszautasító levelet” – a Harry Potter szerzőjének tanácsai íróknak

Ha valaki, akkor J. K. Rowling tudja, hogyan kell megküzdenie egy írónak a sikerért. Eléggé közismert, hogy annak idején, az 1990-es évek elején a gyermekét egyedül nevelő szerző éppen egy tucat kiadónál házalt hiába a Harry Potter és a bölcsek köve című regényének kéziratával, mire a londoni Bloomsbury hajlandó volt megjelentetni azt. Mára pedig a varázslótanonc hétkötetes sorozata bőven félmilliárd eladott példánynál jár világszerte. Az elutasításokban megedződött J. K. Rowling azonban nem felejtette el a kínkeserves kezdeteket, és egyebek mellett Twitter-üzenetekben, és más fórumokon is rendszeresen ad írástechnikai, kiadással kapcsolatos tanácsokat kezdő szerzőknek. Ezúttal ezekből szemezgetünk Könyv Guru olvasói számára.

 

1. Az elutasítás ereje, avagy mindig fejezzük be, amit elkezdtünk csinálni

Legutóbb idén április elején került nyilvánosságra Rowling egyik rövid eszmecseréje egy ifjú hölggyel, aki arról kezdett vele párbeszédet, hogy milyen fontos befejezni azt, amit elkezdtünk, még akkor is, ha nagyon nehéznek (vagy teljesen értelmetlennek) tűnik.

“Milyen sokszor lett volna szükségem arra az 1990-es évek elején, hogy valaki ezt mondja nekem”

– válaszolta erre Rowling, utalva saját kezdeti nehézségeire. Merthogy “még ha nem is fogod megtalálni a közönséget az elkészült könyveddel, akkor is csomó dolgot tanulsz belőle, amit másképp nem tanulhatnál meg. Egyébként pedig, azért, mert nem figyel fel a közönség a munkádra, az még nem jelenti, hogy értéktelen lenne”.

Mit is tanulhatunk a Harry Potter szerzője szerint abból, ha befejezünk egy (esetleg rossz) könyvet? Például szerinte már önmagában az a fegyelem nagy érték, ami egy ilyen kreatív projekt végig viteléhez és befejezéséhez szükséges, már erre büszkék lehetünk. Valakiből ugyanis, aki csak “gondolkozik rajta”, nagyon “szeretné”, erősen “tervezi” olyanná válunk, aki “megcsinálta”. Márpedig, ha valamire egyszer képesek voltunk, akkor tudhatjuk, hogy alighanem máskor is képesek leszünk rá. Ennek a képességnek a tudása pedig hihetetlen erőt és érzelmi energiákat ad. Soha ne adjuk fel a kiadói visszautasítástól való félelmünk miatt – biztat Rowling. Ha az első nem, akkor majd a harmadik, negyedik vagy az ötödik regény (festmény vagy más alkotás) elismerést fog kiváltani. De idáig soha nem érkeznénk el, ha nem fejezzük be az előző munkáinkat.

Nem véletlen, hogy – mint azt egy éve tette fel rövid üzenetben Twitter-oldalára – “kitűztem a konyhámba az első visszautasító levelet, mert ez az egyik közös pont a kedvenc íróimmal.”

 

2. Írjunk bármikor, bárhol – lopott időkben

Rowling egyik leghíresebb tanácsa, hogy “néha maradék kis időkben kell írnunk, itt vagy amott.” Kulcsfontosságú ennek a tanácsnak a megfontolása, mert bizony a legtöbbeknek nem adatik meg, hogy főállású íróként az egész napját az írásnak szentelje. Valahol minden írónak el kell kezdenie, és ez többnyire azt jelenti, hogy munka mellett kell időt találni az alkotásra. Ez pedig sokszor azokat a “lopott időket”, többé-kevésbé nyugalmas negyed órákat jelenti, amiket le tudunk csípni más elfoglaltságainkból, el tudunk lopni az utazásunkból, szórakozásunkból vagy akár a családunktól, szeretetteinktől. De

ezekből fog összejönni az az első kötet, ami esetleg lehetővé teszi, hogy a későbbiek megalkotására már több időnk legyen.

És még valami – teszi hozzá: őrködjünk féltékenyen a már megszerzett és kivívott “írói idők” fölött. Ne hagyjuk, hogy találkozók, értekezletek, “halaszthatatlan” ügyek, hétköznapi intéznivalók megzavarjanak és elvegyék tőlünk a lehetőséget az alkotásra. Ez a nyugodt időszak ugyanis mindennél fontosabb.

 

3. A tervezés mindennek az alapja
A Harry Potter és a bölcsek köve egyik első angol kiadásának borítója (forrás: wikipedia)
A Harry Potter és a bölcsek köve egyik első angol kiadásának borítója (forrás: wikipedia)

Ne ugorjunk egyből neki a szövegnek, hanem szánjunk megfelelő időt a tervezésre – köti a lelkünkre Rowling. Ez is hitelesen hangzik a mára fontmilliárdossá lett írónő szájából, hiszen egykor öt évet szentelt annak, hogy kidolgozza a Harry Potter-univerzum legutolsó részletét is. Például, hogy milyen kapcsolatba kerülnek majd a varázslók és a muglik (ez utóbbi szót is ő alkotta a “varázstalan”, hétköznapi emberekre), mit tanítanak a varázslóiskolában, vagy hogy a varázslat hogyan segíti a mindennapi életet. De előre végiggondolta a hét kötet eseménysorát is, mielőtt belevágott volna a megírásba. Ez a módszer, ha nem is tervezünk hétkötetes bestsellert, azért megfontolandó, mert mutatja, hogy a tervezésre szánt idő, különösen, ha egy saját írói világot hozunk létre, milyen sokat számít a későbbi eredmény szempontjából.

 

4. Az újraírás legalább ennyire fontos

Ha valaki ezek után azt hinné, hogy az alapos tervezést követően már csak neki kell ülni a könyvnek és “potyognak” a mondatok, bekezdések, fejezetek – nagyon téved. Fontos a tervezés, anélkül nincs könyv, de

ezzel azért az alkotás “gyötrelmeit” nem spóroljuk meg.

Az első vázlatok nem feltétlenül lesznek így sem nyomdakészek vagy tökéletesek, tehát hagyni kell időt arra, hogy újra és újra javítsunk rajta, esetleg igen nagy mértékben át is írjuk az elkészült anyagot. J. K. Rowling példája – ha nem is követendő, de – megszívlelendő e tekintetben is. Saját bevallása szerint tizenötször írta át az első regény, a Harry Potter és a bölcsek köve nyitófejezetét… Könnyű azt képzelni, hogy a már kiadásig jutott szerzők a legnagyobb könnyedséggel ontják magukból az újabb könyveket, de a valóság az, hogy nekik is meg kell küzdeniük minden eredményért.

 

5. Figyeljünk a történetvezetésre és a tempóra

Még ha egy hétkötetes monstre sorozatot is tervezünk, ráadásul jól át is gondoltuk, hogyan képzeljük el a történetet, előfordulhat, hogy megbotlunk. A tervezés során ugyanis túlságosan elmerülünk a részletekbe, túl jól ismerjük már a sztorinkat, holott azt mindig szem előtt kell tartani, hogy az olvasók semmit sem tudnak előre. Sőt, nekik szükségük van arra az izgalomra, bizonytalanságra, ami a történet kibomlása közben támad bennük, ez adja a mágikus hatását, vonzerejét egy jól megírt történetnek. Rowling például az első kötet megírása után jött rá (még idejében), hogy a kötetben elárulta a hét kötet egész történetét, ezért aztán újra kellett írnia az egészet, hogy bizonyos kulcsmomentumokat megőrizhessen a sorozat következő darabjai számára.

 

6. Írjunk szenvedélyesen

“Amit írunk, azzá válik, akik vagyunk… Szóval legyünk biztosak abban, hogy szeretjük, amiről írunk!” A Harry Potter sorozat szerzőjének ez az idézete választ ad arra is, mi a varázslótanonc-történetek mágikus hatásának titka. Az, hogy a szerző valóban rajongott az általa alkotott világért, annak minden szereplőjéért. Gondolkodjunk el mi is: ha csak félszívvel akarjuk írni következő regényünket, inkább neki se kezdjünk. Előbb legyünk biztosak abban, hogy szenvedélyesen érdekel minket az, amiről írunk, és csak akkor kezdjünk írni, mert akkor magunkkal fogjuk ragadni az olvasóinkat is.

Aktív Szerző könyvkiadási program az Ad Librumnál