Krisz ötletei / A fájó kritika
Aki könyvet ír, előbb-utóbb szembe találja magát az olvasói véleményekkel. Nagyon örülünk, amikor valaki ötből öt csillagot ad a könyvünkre, a szövegben pedig az egekig dicséri.
De mi van, ha nem ilyen értékelést olvasunk?
Bármilyen negatív vélemény rosszulesik, ez természetes.
Ha valaki leszólja, amit összehoztam, úgy érzem, engem szól le. Elsősorban ettől kell elvonatkoztatni. Magunkkal kell tisztázni, mennyit is ér, amit alkottunk. Én például azt gondolom, ötből öt csillagot csupán a kedvenc könyveimnek adok, azoknak, amelyek igazán elvarázsoltak, amelyeket imádtam – és ehhez általában igen sok feltételnek kell teljesülnie. Évente olvasok úgy 200 könyvet, és ebből csak néhány, mondjuk 3 lesz egy évben kedvenc.
Ha négy csillagot kapunk a könyvünkre, az szerintem nagyon jó eredmény. Azt jelzi, az olvasónak kifejezetten tetszett. Még a háromcsillagos értékelés is azt jelzi: oké, egyszer elolvastam, jó volt (de köszönöm, ennyi elég volt belőle), ami nem feltétlenül baj, ha szórakoztató irodalmat alkottunk.
Érdemes alaposan elolvasni a vélemény szövegét.
Lehet, hogy aki öt csillagra értékelte a könyvünket, megfogalmaz néhány mozzanatot, jellemzőt, ami nem tetszett neki – ugyanis az öt csillag sem azt jelenti, hogy hibátlant alkottunk. Minden olvasó másmilyen elvek szerint osztja a csillagokat. Ami fontos, hogy az olvasó mit emel ki mint javítandó, fejlesztendő rész vagy aspektus, és mi az, ami az olvasó tetszését elnyerte.
Előfordul, hogy az olvasó által kifogásolt tényező olyasvalami, amin nem akarunk változtatni; egy olyan jellemző, ami nélkül nem érezzük teljesnek a könyvet (például hogy vérfarkas szerepel a könyvben).
Ez azt jelenti, hogy az olvasó nem tartozik a célközönségbe.
Neki egyáltalán nem kellett volna vérfarkasos könyvet olvasnia, hiszen nem szereti.
Ekkor azonban tegyük fel a kérdést: ez az olvasó egyáltalán miért vette a kezébe a könyvet? Lehet, hogy a borító tetszett meg neki? Vagy a fülszöveg alapján választhatott? Ha igen, ezeken szerepelt vérfarkas? Ugyanis ha kifelejtettük ezt a fontos tényezőt, az olvasónak van igaza: ahhoz, hogy megtudja, ő nem tartozott a könyv célközönségébe, el kellett olvasnia a könyvet. Ez rossz hír: azt jelenti, mások is el fogják olvasni, akik nem szeretik a vérfarkasos történetet, és ők is le fogják pontozni a véleményüket.
Ezzel az olvasóval lehet, hogy az történt meg, hogy valakinél látta ezt a könyvet, és mivel az a valaki nagyon belemélyedt az olvasásba, nosza, ő is megszerezte. Nem nézte meg alaposabban, pusztán az alapján döntött, hogy saját maga tapasztalta, ez a könyv mennyire leköt másokat.
Az is előfordulhat, hogy az olvasó sebtiben kapta fel a könyvtárban, amikor már kifelé sietett. Vagy ajándékba kapta. Tehát nem célközönség, de a kezébe került és elolvasta.
Az is előfordul, hogy az olvasó nem igazán erre a könyvre vágyott éppen akkor, amikor olvasta.
Nem ilyen hangulatban volt, de ez volt neki kéznél, így nem abban a pillanatban olvasta, amikor tetszett volna neki. Célközönség lehetett volna, mégis jobb lett volna, ha félreteszi a kötetet.
Akárhogy is, olvassuk el alaposan a véleményeket, melyeket blogokon, portálokon, a Molyon és a Goodreadsen kapunk. Egy őszinte véleményből ugyanis lehet tanulni. Ha az olvasónak nem tetszik a karakter, hihetetlennek tart egy fordulatot, logikai hibára mutat rá, akkor ezeket mind gondoljuk végig. A kritikákra nyilvánosan ne válaszoljunk, de ha van kérdésünk, és mód is van rá, magánúton megkereshetjük az olvasót, és megkérdezhetjük, szerinte mitől lett volna jobb a történet. Magyarázkodni nem tanácsos, de ha olyan véleménye van, mint például „volt olyan szereplő, aki nem illett a történetbe”, meg lehet kérdezni, ki volt az.
A véleményt adó olvasóval soha ne álljunk le vitázni.
Ne magyarázzuk meg neki, miért nincs igaza. Az olvasó véleményével nem lehet vitatkozni: ha nem ment át valamilyen üzenet, az bizony a mi hibánk is.
A negatív vélemény is lehet igaz.
Ha például elsőkönyves íróként a kiadóktól nem kaptunk visszajelzést a kéziratunkra és megjelentettük magánkiadásban, szerkesztő és borítótervező bevonása nélkül (vagy nem megfelelőt választottunk), akkor biztosan számos hibája akad a kötetnek, és ezt sajnos az olvasók fogják majd nekünk megmondani, nem a szerkesztő, a lektor, a kiadó. Ez esetben nagyon oda kell figyelnünk a negatív visszajelzésekre!
Sajnos fogunk találkozni féltékeny véleménnyel is, például amikor valaki már a megjelenés előtt lehúz egy könyvet, csupán azért, mert nem szereti az író korábbi könyveit, vagy nem tetszik neki a téma. Ezeket viseljük emelt fővel, és koncentráljunk inkább a segítő szándékú kritikákra!