Krisz ötletei / A szinopszis rejtelmei
Aki írt már könyvet, egészen biztosan találkozott ezzel a fogalommal: szinopszis. Ezt kérik a kiadók, amikor a kéziratot szeretnénk átadni nekik, illetve előfordul, hogy a megbízott szerkesztő kéri el, hogy a végkifejlet tudtával végezze a módosításokat már a könyv elején is.
Mégis, mit rejt ez a fogalom?
A szinopszis görög eredetű szó, és alapvetően áttekintő összehasonlítást jelent. Érdemes ezen elgondolkodnunk egy pillanatra. Hiszen amikor a könyvkiadók információt kérnek a könyvünkről, akkor nem pontosan ezt kérik? Dehogynem. Azt várják tőlünk, íróktól, hogy tulajdonképpen hasonlítsuk össze a könyvünket a piac többi könyvével, és bizonyítsuk be, hogy a miénk jobb, mint a többieké!
Érdemes tehát a szinopszis szó eredeti jelentését szem előtt tartani, amikor megírjuk ezt a dokumentumot.
Lássuk, mi kerüljön bele!
Talán mindannyian hallottuk már, hogy a szinopszis alapvetően a cselekményről szól: azaz a történetről, a fordulatokról (ha regényről van szó), illetve összefoglalja a tartalmat.
A szinopszis ennél egy kicsit több.
A szinopszis az, ami eladja a kéziratot a kiadónak (tehát nem csak ismerteti).
Ügyesen kell hát bánnunk a szavakkal: a lehető legjobban használjuk ki a terjedelem adta korlátokat!
1. Az egész dokumentum legyen két oldal
Times New Roman betűtípussal, 12 pt betűmérettel, normál margókkal, normál vagy legfeljebb másfeles sortávolsággal.
2. Kezdődjön az alapadatokkal
Adjuk meg a könyv tervezett címét, a saját nevünket, a műfajt, írjuk le, hogy a kézirat hány szóból, illetve hány karakterből, hány fejezetből áll, milyen a fejezetek beosztása (ha ez lényeges, mert például több nézőpontból írtad, vagy több történeti szálon fut a cselekmény stb.). Ha van rá hely, írhatunk nagyon röviden a keletkezés körülményeiről, és hasonlíthatjuk a kész művet konkrét könyvekhez (akár a kiadó könyveihez, akár rivális kiadványokhoz). Már az adatokat is olyan szemmel írjuk le, hogy „áttekintő összehasonlítást” adjon a kiadónak. Mutassuk meg, hogy a mi könyvünk milyen – hogy beleillik a kiadó profiljába, mégis más, mint a meglévő könyvek. Azokat az apróságokat, amelyeket versenyelőnynek érezünk a könyvünk kapcsán, tegyük ki a kirakatba, a nem igazán kreatív ötleteket pedig ne hangsúlyozzuk.
3. Regény esetén következzen a háttér bemutatása
Azaz írjuk le, milyen helyszínen, milyen korban játszódik a történet. Ha elképzelt világban járunk, akkor meséljük el, nagyjából milyen ennek a berendezkedése, milyen népek lakják. Itt is a különlegességekre hívjuk fel a figyelmet, kerüljük a kliséket. Inkább egy kisebb helyszínt írjunk le részletesen, mint az egész világot annyira nagy vonalakban, hogy így pontosan olyannak tessék, mint A Gyűrűk ura vagy egy egyéb, már leírt világ.
4. Ezután jöjjenek a szereplők.
Adjuk meg, kik a főszereplők, jellemezzük őket egy-két erős, különleges mondatban. Mindenképp írjuk le, mi a vágyuk, azaz vetítsük előre, mi lesz a konfliktus. A fontosabb mellékszereplőket is megemlíthetjük, és a szereplők közti kapcsolatot is tegyük egyértelművé.
5. Ha ügyesen, tömören fogalmaztunk, akkor maradt még legalább egy oldalnyi helyünk.
Ha nem, akkor tömörítsük az eddig leírtakat. Ezt a maradék legalább egy oldalt használjuk a tartalom bemutatására. Mutassuk meg, mi minden történik a könyvben, mi a regény cselekménye.
Szerepeljen benne a nyitó és a záró fejezet leírása, ha minden fejezeté nem is, és foglaljuk össze a köztes csavarokat is, mutassunk rá a kapcsolódási pontokra. Ha érezzük, hogy klisé jellegű fordulat van a regényünkben, ne hívjuk fel rá a figyelmet, erősítsük inkább az egyedi fordulatokat.
Szigorúan tilos elhallgatni a poént, nem felfedni az összefüggéseket!
A szinopszis célja az, hogy a szerkesztő lássa, milyen a gondolkodásmódunk; őt nem kell felcsigáznunk, szigorúan tilos fülszöveg-jellegű leírást tenni a szinopszisba. (A fülszövegről korábban ebben a cikkben írtunk.)
6. Ha szakkönyvet adunk le a kiadónak
Ebben az esetben értelemszerűen a cselekmény helyett azt mutatjuk be, miről szólnak az egyes fejezetek. Látszódjék, hogy a kézirat blokkjai logikusan épülnek egymásra, és hogy elviszik az olvasót a problémától a megoldásig, a tudatlanságtól a megértésig. Szakkönyv esetén nagyon fontos, hogy leírjuk, milyen célközönséget szólítunk meg a könyvünkkel. Nőket, férfiakat? Milyen életkorban, gazdasági helyzetben, családi állapotban lévőket?
7. Ne felejtsünk a szinopszis mellé levelet is fogalmazni!
A levél legyen egyedi: pontosan annak a kiadónak szóljon, akit címzünk. Írjunk frappánsan, röviden az írói múltunkról (ha van), a kézirat keletkezéséről, szerzői céljainkról, hogy mióta írunk és mennyi ötletünk van –
ezt valószínűleg elolvassák, főleg, ha kellemes stílusban fogalmazzuk meg;
és felkelthetjük vele az érdeklődést a kézirat iránt. A bemutatkozásban azt is érdemes megemlíteni, ha van már írói nevünk, jelenlétünk: hányan olvassák a blogunkat, hány követőnk van Facebookon, milyen díjakat, pályázatokat nyertünk, jelent-e meg művünk irodalmi folyóiratban. Ha vannak ötleteink a könyv marketingjével kapcsolatosan, ezeket is megoszthatjuk a kiadóval. Az a fontos, hogy nyújtsuk önmagunkat, tűnjünk ki a tömegből!
A kész szinopszist véleményeztessük néhány ismerősünkkel, és kérdezzük meg tőlük, eléggé kidomborodik-e benne, hogy ebben a könyvben van valami különleges. Addig alakítsunk a leírásokon, amíg azt a választ nem kaptuk, hogy igen, ez a könyv érdekesnek hangzik!
Tekintsünk a szinopszis írására izgalmas kihívásként, ne pedig mumusként, mert valójában egyszerű feladat. Hiszen ki más ismeri olyan jól a történetet, mint aki írta?
(A szinopszis írásával kapcsolatban további tippeket is talál korábbi cikkünkben!)