Krisz ötletei / Írjunk szépirodalmat!
Egy korábbi cikkemben már kifejtettem, hogy a szépirodalom valójában mást jelent, mint ahogy azt gondolni szoktuk. Ennek ellenére, illetve éppen ezért, ebben a cikkben is az általános értelmezése szerint használom ezt a szót, azaz a magas irodalom szinonimájaként.
Sokan szeretünk, szeretnénk olyan könyvet írni, ami elgondolkodtatja az olvasót, amiben a legfontosabb a főszereplő jellemfejlődése. A főszereplővel már foglalkoztunk ebben a cikkben, a mondanivalóval is fogunk – most nézzük meg, hogy milyen kezdés illik egy szépirodalmi műhöz.
A válasz nem egyszerű.
Ugyanis a szépirodalmi regény esetében is fontos, hogy már az első szavakkal, első mondattal, első bekezdéssel behúzzuk az olvasót, de némi játékterünk van – hiszen az olvasó eleve egy elgondolkodtató, lassan hömpölygő történetre készíti elő a lelkét, amikor beleolvas a könyvünkbe. Kijelenthetjük tehát, hogy szépirodalomban nem baj, ha nem párbeszéddel vagy nem akcióval kezdünk, de az is igaz, hogy hosszú tájleírással, személyleírással nem javasolt borzolni a kedélyeket, mert ezt csak az edzett olvasók tűrik el, és ők is csak befutott íróktól, kedvencektől.
Nézzünk meg hat nagyon különböző regényt, hogyan is kezdődnek!
Balogh Boglárka: Love Commando
„Két órával az elhurcolása előtt még vele voltam. Mosolyogva kért, hogy maradjak, de nem tehettem. Csak később tudtam meg, hogyan törtek rá a férfirokonai a ház ajtaját és rángatták ki az utcára. Nem adta meg magát egykönnyen, így a hasára mért rúgások az arcán folytatódtak. A sikoltását mindenki jól hallotta, de senki nem sietett a megmentésére. Teste felismerhetetlenné vált, a baseballütők felszaggatták a bőrét, a füléből vér szivárgott. fekete haja, mely mindig fényesen csillogott a válla körül, most ragacsosan súrolta a járdát. Azt hiszem, már akkor haldoklott. A felbőszült rokonokkal senki nem mert szembeszállni.”
Nos, ez a kezdés meglehetősen drámai. Még úgy is, hogy tudjuk, miről szól a könyv (Indiában megbüntetik a szerelembe esett nőket), sokkoló. Nem hisszük el. Tényleg így van? Tényleg nem menekülhet a nő? Tényleg megöli a családja csak azért, mert szerelmes lett? Ugye nem? Ugye a Love Commando megmenti?
Azt kívánjuk, azt akarjuk, hogy ne halhasson meg senki amiatt, hogy beleszeret valakibe, hiszen ez a XXI. század! És ha eléggé feldúl bennünket a téma, bizony továbbolvassuk a könyvet.
Jonas Karlsson: A számla
„Hihetetlen összegről, 5 700 000 koronáról szólt. Nem lehetett komolyan venni. Arra gondoltam, biztos ez is egy olyan kamuszámla, amiről annyit hallani a tévében és olvasni az újságokban. Amivel arcátlan vállalatok pénzt csalnak ki az emberektől, leginkább persze a nyugdíjasoktól.”
Ugyan nem tudjuk, hogy a majdnem hatmillió korona mennyi, de a szövegkörnyezetből azt gondoljuk, sok, és felkelti a kíváncsiságunkat, mi lehetett az oka, hogy a főhős szokatlan nagy értékű számlát kapott.
Franz Werfel: A nápolyi testvérek
„Minden városban más-más arccal jelenik meg a vasárnap, s nemcsak önmagában alakul át, de minden évszakban cseréli arcát; nemcsak a városok szerint változik, de más és más minden kerületben és plébánián.”
Ez a kezdés eleve elgondolkodó, merengő, jól megadja az alaphangulatot, illetve távolról közelít a témára, kíváncsivá tesz, hová is lyukadunk majd ki – és emiatt kétszeresen érdekes. Figyeljük meg, hogy a mondat közel sem semleges hatású: a csupa általános szó közt vajon miért szerepel a plébánia?
Cseres Tibor: Hideg napok
„– Hogyan tudták megszámolni a halottakat? Az mégiscsak képtelenség! Háromezer-háromszázkilenc! Ebből kettőszázkilencvenkilenc elaggott! Képtelenség! Mi az, hogy elaggott? Ezt sem lehet megállapítani! Utólag. Tetszik ezt érteni? Százados úr, tisztelettel. Mi a különbség olyan vakhidegben javakorabeli és öreg meg elaggott között. Már megbocsásson a világ…”
Ha nem is tudjuk, hogy a regény az újvidéki vérengzésről számol be, akkor is, Balogh Boglárka regényéhez hasonlóan, sokkoló a kezdet. Tényleg ennyi ember halt meg? Hogy? Mikor? És katonák beszélgetnek róla ilyen hangnemben? Mi lehet emögött?
Itt láthatjuk, hogy szépirodalmi művet is nyugodtan kezdhetünk párbeszéddel, alkalmazhatjuk azokat az eszközöket, amelyeket szórakoztató irodalomnál, hiszen a tartalom a lényeg.
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem is ismerik érzéseit vagy nézeteit.”
Austen is elgondolkodó, távolról közelítő mondattal kezdte regényét, itt azonban Werfellel ellentétben már a második mondatban (illetve a következő bekezdésekben) azonnal a tárgyra tér. (Werfel egyébként a lap közepén hozza be főhőseit, addig tart nála az elgondolkodó felvezetés.) Az is fontos különbség, hogy Austen szemernyi humort is csempész mondataiba, szóhasználatába, ami érthető is, hiszen alapvetően romantikus regényről van szó – míg Werfel a fasizmus kialakulásáról mesél, tőle nem várunk játékosságot.
Émile Zola: Igazság
„Marc Froment jonville-i tanító feleségével, Geneviéve-vel és kislányával, Lousie-zal előző nap, szerdán este érkezett Maillebois-ba.”
Ez a regénykezdés meglehetősen jellemző a szépirodalmi könyvekre: tárgyilagos, olyannyira, hogy akár egy újságcikk felvezető sora is lehetne. Adatokat ad meg: ki, mit, mikor. Az efféle kezdés erénye a megszokás, hozzászoktunk, hogy ilyen regényeket olvasunk, hozzászoktunk, hogy érdekeljen minket a karakter, akiről az író ír, hiszen érdektelen emberekről sosem írnak könyvet.
Vonjunk le néhány következtetést e hat kezdés alapján, hogyan is indítsuk saját szépirodalmi regényünket!
- Szabad távolról indítani, de ebben a zsánerben is működik, ha azonnal a közepén kezdjük mesélni a történetet.
- Némi elgondolkodás, merengés az első sorban, fejezetben is megengedett, de térjünk mihamarabb a tárgyra.
- A humor sem kerülendő, de csak akkor alkalmazzuk, ha a téma megengedi.
- A sokkoló igazság mindig felkelti a kíváncsiságot.
- Az érdekes karakter szintén továbbolvasására csábít.
- A kezdés kérdéseket vessen fel az olvasóban.
- Jellemző a narrációval való kezdés, de ne ijedjünk meg a párbeszéd alkalmazásától sem.
- Éljünk nyugodtan a megszokott, tárgyilagos, ki-mit-mikor kezdéssel.
- A kezdőmondat hangulata alapozza meg az egész regényt.
Szépirodalmi műnél is előfordul, hogy az egész történet ívét átgondolva rájövünk, hogy nem azon a ponton kellett volna elkezdeni a történetet, amit választottunk. Ne féljünk váltani, ne féljünk újraírni, mert a kezdés alapvetően befolyásolja a könyv és az olvasó viszonyát!