Krisz ötletei / Írói Facebook-oldal működtetése: mit tegyünk és mit ne!

Nemcsak kezdő írók tanakodnak azon, mit érdemes a Facebookos írói oldalukon posztolniuk. Azoknak a szerzőknek is gondot okoz a kérdés, akiknek nincsen (még) több ezres rajongótábora a neten. Nehéz ugyanis elfogadni a tényt, hogy igen, rám is kíváncsi valaki. Hogy vannak olyan emberek, akik szívesen olvassák a soraimat, nézegetik a fotóimat. Pedig igen! Sőt – akik kicsit jobban megismernek bennünket, egyenesen a barátaink szeretnének lenni. Mi pedig gondolkodhatunk rajta, hogyan intézzük, hogy a posztjaink személyesek is legyenek, meg professzionálisak is. Nagyon vékony a határ!

Nézzük, melyek a bevált ötletek!

  1. Írjunk az alkotói folyamatról!

Az olvasók még manapság is misztikusnak tartják, ha valaki ír. A barátaink ma is csodálkozva és büszkén néznek ránk: tényleg ezzel foglalkozol? Ha tehát arról fogalmazunk meg pár sort, hogy nem jön az ihlet, vagy milyen jól haladt ma a regény, vagy új ötletünk támadt – erre kíváncsiak lesznek az olvasók is.
Különösen érdekesek azok a gondolatok, amelyek azt mutatják, “emberből” vagyunk. Nekem például sok lájk és komment érkezik azokra az (őszinte!) felvetéseimre, amelyekben kínos témákat érintek – például azt, hogy aggódom, jó-e, amit írtam!

  1. Készítsünk képeket a környezetünkről!

Közelebb engedjük magunkhoz az olvasókat akkor is, amikor lefotózzuk a dolgozószobát, az íróasztalt, a számítógépet – tehát azt a helyet, ahol a művek születnek. Lefényképezhetjük a kéziratot is: kézírással, kinyomtatva, képernyőn, vagy a jegyzeteinket, vázlatokat. Én Instagramon rendszeresen teszek közzé olyan képeket is, amelyeket kirándulás közben készítek. Merthogy kikapcsolódás, feltöltődés, gondolat-rendezés végett indulok sétálni, itt alakítom ki fejben a vázlatokat, mondanivalókat… itt dolgozom.

Örökítse meg az élete és családja történetét 10 óra alatt!

  1. Készítsünk önarcképet!

Ugye mondtam már, hogy az olvasók az írót akarják látni? Ezen állítás tesztelésére mi sem egyszerűbb, mint lőni egy szelfit a készülő kézirattal, az e-könyvvel, vagy az írás előtt fogyasztott kávéval a kézben. Arra figyeljünk most is (akárcsak a profilképnél, amint arról múltkori, a Facebookos profil kialakításáról szóló posztomban írtam), hogy a háttérben rend legyen!

  1. Küldjünk blogposzt-linkeket!

Ha van saját blogunk, akkor az írások linkjeit tegyük közzé, akár többször is, hiszen egy-egy Facebook-követő sem lesz soha olyan nagy rajongónk, hogy végigpörgesse az összes posztunkat. Ha egy blogposzt három hónapos vagy még régebbi, hívjuk fel rá újra a követők figyelmét!

  1. Küldjünk más linkeket is!

Ha olyan írásra, információra vagy képsorozatra bukkanunk, ami az olvasóinknak érdekes lehet, posztoljuk. Aki például romantikus regényt ír, nyugodtan ossza meg azt a cikket, ami minden idők legjobb szerelmes történeteiről szól, vagy Jane Austen egy mostanában fellelt új kéziratáról számol be.

  1. Posztoljunk az olvasásról!

Szintén érdemes továbbküldeni könyvkiadók, terjesztők, könyves blogok olvasással kapcsolatos képeit, vicceit, idézeteit. Figyeljünk rá, hogy többféle oldaltól osszunk ilyesmit, ne csupán egy adott kiadó vagy egyéb oldal plusz reklámcsatornájaként üzemeltessük az írói oldalunkat. Túlzásba se vigyük az idegen tartalmat. Én például azt figyeltem meg, hogy amikor vásárlási akcióról vagy egy kiadó nyereménykönyvéről posztolok, akkor ezekre a posztokra sokkal kevesebben kíváncsiak, mint a saját írásaimra.
Ha van író barátunk, tegyük meg neki azt a szívességet, hogy megosztjuk posztjait a mi követőinkkel is.

  1. Posztoljunk a saját könyvtárunkról!

Az is érdekes téma, hogy mit olvas az író? Én szeretem lefotózni az éppen olvasott könyveket, és jó érzés olyan kommentet kapni: ó, én is éppen ezt olvasom, most fejeztem be, vettem meg, stb.

  1. Idézzünk az írásunkból!

Az idézetek főleg akkor működnek, ha tömörek (egy vagy két mondat, ami nagyon izgalmas vagy éppenséggel humoros, esetleg egyszerűen igaz), vagy ha kifejezetten hosszúak, viszont ritkán közlünk hasonlót. Havonta, kéthavonta egyszer érdemes megosztani a készülő könyvből egy jelenetet: olvasóink imádni fogják!

 

  1. Hozzunk egy szélsőséges állítást!

Vannak olyan kijelentések, amelyek mellett nehéz szó nélkül elmenni. Hozzuk be ezeket az írói oldalunkra, és kérdezzük meg követőinket. Ilyesmire gondolok:

  • Azt mondják, romantikus regényt szex nélkül ma már nem lehet eladni. Ti mit gondoltok?
  • Szuper könyvhöz csupán egy szuper téma kell. Szerintetek?
  • Az a jó könyv, aminek nincs mély mondanivalója, csupán kikapcsol. Tényleg?
  • Az igazi főhős mindig tévedhetetlen. Szerinted?
  1. Posztoljunk képeket a szereplőkről, a helyszínről!

A Facebook-felhasználók a képpel bíró posztokat sokkal nagyobb számban nézik meg, mint a kép nélkülieket. Keressünk hát olyan fotókat, amelyek szereplői hasonlítanak a fejünkben lakó regényhősökhöz. A helyszínünkről is posztolhatunk – tekintet nélkül arra, hogy a regény Dunaújvárosban, New Yorkban vagy Középföldén játszódik. Kereshetünk képeket a neten, vagy közzétehetjük az illusztrátorunk alkotásait – de mindig jogszerűen járjunk el.

  1. Kérjük az olvasók véleményét!

Amikor a könyvünk borítója, fülszövege, címe készül, mindenképpen tartsunk szavazást! Tegyünk fel két-három verziót. Kérdezhetjük olvasóinkat akár a szereplők jelleméről, a cselekmény bonyolódásáról is (mint ahogy a Dallas c. sorozatban Bobbyt életre keltették, mert a nézők kérték).

Ingyenes egyéni tanácsadás visszaemlékezések és családtörténetek megírásához

  1. Legyenek olyan posztok, amelyekben kifejezetten kérjük a követőinket a megosztásra.

Ha olyan témát hoznánk a Facebookra, amit minél több embernek szeretnénk kommunikálni (például ha végre rendelhető, vásárolható az új könyvünk, vagy tesztolvasókat keresünk, stb.), fogalmazzuk meg ezt úgy, hogy az írói oldalból kiemelve is értelmes legyen – és kérjük meg az olvasókat, osszák ezt a posztot! A Facebook-felhasználók ugyan szívesen osztják meg, ami tetszik nekik, de kétszer akkora az esélyünk, ha meg is kérjük őket.

  1. Legyenek olyan posztok, amelyekben szerepel vásárlási, rendelési link!

Persze, azért üzenünk rajongóinknak a Facebookon, hogy minél gyakrabban gondoljanak ránk. De végül is a könyvünket szeretnénk eladni – könnyítsük hát meg a helyzetüket azzal, hogy beírjuk a posztokba a vásárlási linket, hogy ha éppen az adott idézet, újságcikk hatására rendelnék meg a könyvünket, akkor ne kelljen keresgélniük. Szerintem minden olyan posztba, amiben nem szerepel más link (pl. blogposzt, külsős link), nyugodtan bele lehet tenni a könyvünk vásárlási linkjét. Akinek azonban ez túlzásnak tűnik, fogalmazzon külön posztokat, amelyek a vásárlóknak szólnak.

10 ok, amiért mindenkinek meg kellene írnia a memoárját
Krisz ötletei / Ezért lett kasszasiker A párválasztó - a fülszöveg jelentősége
5 ingyenes program, ami nem enged elkalandozni írás közben
Író-olvasó találkozó a telefonon - a Wattpad világa
Így írnak ők - klasszikusok napirendje
Krisz ötletei / Ó, az a gyönyörű borító!
Íróképző műhelyek - Mezey Katalin tanácsai tollforgatóknak
Mekkora a könyvünk ideális hossza?
Krisz ötletei / Most akkor sportoljak vagy írjak?
A kép akkor kerek, ha arról is említést teszek, mit ne posztoljunk. Íme az én listám:
  1. „Te vagy az első!”

Soha ne adjuk ki magunkat azzal, hogy eláruljuk, „még csak most” adtuk el az első könyvünket, hogy az adott illető az első olvasónk, első lájkolónk, első feliratkozónk. Amikor még csak tízen lájkolták az írói oldalunkat, akkor is fogalmazzunk úgy, mintha tömeghez beszélnénk, például: „biztosan akad köztetek olyan, aki…” vagy „mondjátok/írjátok meg nekem…”.

  1. Cuki képek

A Facebookon vírusként terjedő cicás képek, videók kaphatnak persze sok lájkot, de ha nincs mögöttük mondanivaló, akkor elijesztik az okosabb, igazi tartalomra vágyó olvasókat. Akkor osszunk meg cicás fotót, ha a macsek ráfeküdt a billentyűzetre, széttépte a vázlatot – tehát van köze az incidensnek az íráshoz.

  1. Magánélet

Az olvasókat érdekli, hogy az író hogyan vélekedik a világról, efféle gondolatokat tehát posztoljunk. Az is jó, ha írással, olvasással kapcsolatos élményről képet készítünk (íróval találkoztam, könyvhéten jártam, könyvtárban voltam, ez az a kifli, ami a „Fényevők” című novellámat ihlette). De ne írjunk, fotózzunk a családról, gyerekeinkről, háziállatainkról, vagy arról, ahogy sört iszunk, haveroknak grimaszolunk, alszunk. Az ilyesmi szigorúan a közeli ismerősökre tartozik! Az írói oldal legyen olyan, mint egy igényes, botránymentes képes magazin, egy marketing-brosúra. Csak egy leheletnyit legyen személyes, hogy a követőink érezzék, hogy közel engedjük őket magunkhoz. Gondoljunk abba bele, hogy rajongóinkkal szívesen találkozunk egy könyvvásáron vagy egy kávézóban, de nem invitálnánk be ezeket az ismeretleneket a lakásunkba, hálószobánkba – és nem is mennénk velük azonnal bulizni.

  1. Buta tesztek

Semmi gond nincsen azokkal a tesztekkel, hogy „olvastad-e ezeket a klasszikusokat” vagy „milyen olvasó vagy”. De ne osszuk meg a „melyik híres énekesre hasonlítasz” típusú kvízeket, amelyeknek nincsen köze a könyveinkhez, céljainkhoz, életünkhöz! Ugyanígy az egyéb irreleváns tartalmat (vicceket, mémeket) is csak abban az esetben továbbítsuk, ha van közük a munkásságunkhoz!

 

  1. Lejáratás vagy mérges elszólások

Ne az írói oldalunkon mondjuk el, hogy milyen csúnyán bánt velünk egy kiadó, nyomda, másik író. Szintén ne akadjunk ki olvasói értékelésen. A rossz érzéseinkből a félelmet vagy aggódást, tehát a saját magunk felé mutató érzelmeket meg lehet mutatni az olvasóinknak, sőt! De a mások felé irányuló, agresszív gondolatokat otthon hangoztassuk, vagy a barátainknak, ha személyesen találkozunk velünk. Isten ments, hogy olvasóink bosszúszomjas, kritikát nem bíró, konfliktushelyzetben becsődölő kezdőnek tartsanak minket! Az olvasóink összességének kollektív leszólását pedig nagyon remélem, hogy le sem kell írnom tiltó példaként, mert mindenki tudja, hogy ezzel évekre elvágjuk magunkat.

  1. „Gazdag vagyok!”

Szintén kelthet nemtetszést, ha többszintes házunkat, második autónkat, márkás tárgyainkat említjük meg vagy fényképezzük. Itt is vékony a határvonal, mert „szegény író” érzést sem akarunk kelteni, aki kuncsorog egy-egy eladásért, de ha esetleg van mit a tejbe aprítanunk, akkor ezt viszont ne dörgöljük olvasóink orra alá. Ha tartunk tőle, hogy egy adott információ már túl sok, inkább ne adjuk közre.

Itt egy lehetőség azoknak, akik komolyan veszik az írásukat

  1. Ne válaszoljunk a rosszindulatú kommentekre!

Nem a posztíráshoz, hanem a kommenteléshez tartozik, de nagyon fontosnak tartom: ha valaki kötekedve érkezik az írói oldalunkra, ne feleseljünk vele. A helyes reagálás: nagyon röviden, egy-két mondatban magyarázzuk el a helyzetet. Ha az illető tovább kötözködik, egyszerűen tiltsuk le (a személyes profilunkról is, nehogy megtaláljon és üzenetekben vegzáljon bennünket). Megoldás persze az is, ha hagyjuk, hogy a követőink vitatkozzanak vele, de ez is hamar elfajulhat. Jobb az elején elsimítani az ellentéteket.

Írjunk meg előre akár 10-20 posztot is, és ütemezzük be őket előre, hogy ne kelljen mindennap a netet bújnunk!

Jó Facebookozást kívánok:

Nádasi Krisz

Előző cikk a témában: Írói Facebook-oldal: 10 perc alatt 10 lépésben

Személyi Guru ajánlata: Szerzői honlapok készítése

Ha kérdése vagy véleménye van, írja ezt meg nekünk az alábbi űrlap használatával!