Krisz ötletei / Mitől jó egy „young adult” könyv?

Előző cikkemben  megmutattam, hogyan alakult ki, hogy mely korosztálynak milyen könyvet ajánlanak a kiadók. Folytassuk a témát azzal, hogy mitől lesz jó egy „young adult” könyv (tényleg érdemes visszakattintani az előző cikkre, ebben minden fogalmat pontosan elmagyarázok)!

Nézzük meg először az alapokat: egy tizenéveseknek szóló könyv milyen témát dolgozzon fel? Egyrészt érdemes végiggondolni a klasszikus témákat:

• új barátság
• első szerelem
• pénz (pénzhiány, gazdag-szegény családok közti különbség, szegénységben élni)
• családon belüli kapcsolatok
• szülők válása
• útkeresés, ki vagyok én

Másrészt ott vannak a kényesebb témák:

• nemi identitás, szexualitás
• kiközösítés, rasszizmus
• mentális betegségek, depresszió, öngyilkosság
• súlyos betegségek, gyilkosság, halál
• függőség, drog, alkohol
• bűncselekmény
• problémás családi viszonyok
• agresszió, családon belüli erőszak

A fiataloknak, akárcsak a felnőtteknek, megvan az az igénye, hogy a könyvekben szereplő hősök tettein és gondolatain keresztül feldolgozhassák a saját életük tapasztalatait, problémáit, ezért jó ötlet saját életünkből, illetve megtörtént esetekből építeni a témát, illetve a cselekményt, szereplőket is. Ne habozzunk végiggondolni saját kamaszkorunkat, mi minden foglalkoztatott bennünket! Ha van kamaszkorú gyerekünk, az ő problémáit is vegyük figyelembe, hiszen sokat változott a világ azóta, hogy mi voltunk tizenévesek.

Ha körvonalazódik a gondolat, miről is írjunk, adjunk neki struktúrát és mélységet. A YA könyvekre általában jellemzőek az alábbiak:

• a főhősnek van barátja, vagy a barátkozás fontos téma,
• valaki bajba kerül,
• az iskola fontos helyszín,
• fontos szál a romantika,
• a háttérben mindig ott vannak a szülők,
• a főhős foglalkozik vele, hogy népszerű-e a közösségben,
• központi téma, hogy a főhős először találkozik egy problémás helyzettel,
• a nyelvezete friss,
• a narrátor nem nézi le sem a hősét, sem annak problémáját; ha felnőtt is az író, nem prédikál, hanem a gyerekek szintjéről, az ő szájukkal mesél.

Ha igazán jó YA könyvet szeretnénk írni, tartsuk szem előtt az alábbiakat:

1. A főhős tényleg legyen tizenéves. Viselkedjen, reagáljon, beszéljen úgy, mint egy tizenéves, legyenek olyan problémái, mint egy tizenévesnek. Ne felejtsük el, hogy a hormonok csúf játékot űznek ezzel a korosztállyal, az ő rossz tulajdonságaik erősebbek, mint a felnőtt regényhősöké. Hamarabb fognak kiabálni a szüleikkel, mint a szülők velük. Rossz döntéseket hoznak, halomban. Nem képesek azonnal okosan és viccesen visszaválaszolni, ha (főleg egy felnőtt) valami sértőt vagy bántót mond nekik. Nem vonnak le felnőttes következtetéseket.
2. A fiú főhős ne legyen sötét, elvont, rovott múltú srác, aki utálja a világot. A lány főhős ne legyen csinos és magabiztos (aki aztán mégis megmentésre váró szende szűzzé lényegül át, amint megjelenik a színen az előbb említett alfa hím).
3. A környezete is tartsa a főhőst tizenévesnek. Ha például a főhős rájön, hogy a szomszéd Pista bácsi földalatti mozgalmat szervez, berohanhat a rendőrségre, de azok ne higgyenek neki.
4. Találjuk meg azt az érzelmi igazságot, ami rezonál majd az olvasókkal, amitől együtt tudnak rezegni valamelyik hőssel. Gondoljuk végig, mi az a hiteles probléma, amiről szívesen írunk, ki az a szereplő, aki ezt hitelesen tudja képviselni, és erről írjunk! A karakterünk olyan legyen, akire az olvasó rámondja: én ilyen vagyok, így gondolkodom, így érzek, így döntök.
5. Beszéljen minden szereplő normálisan. Szavajárása lehet minden karakternek, de a szlenget ne tegyük bele a szövegbe, mert mire kijön a könyv a nyomdából, már elavultak lesznek azok a kifejezések, amiket használtunk. Kísérletezzünk a nyelvezettel, keressük meg azt a hangot, ami valóban a főhősünké, figyeljük, hogyan beszélnek a mai fiatalok!
6. A kamaszok is egyéniségek. Ha sztereotipizáljuk a hőseinket, pl. a fiú rockzenét hallgat, motorozni tanul és fekete ruhákban jár, máris vesztettünk. John Green főhőse a Csillagainkban a hibában, Hazel például komoly, koraérett lány – aki a imádja a topmodelles valóságshow-t. Egy ilyen rapszodikus főhőssel sokkal többen tudnak azonosulni, mert a kamaszok nem válogatnak olyan tudatosan a kedvenceik közt, mint a felnőttek, természetes számukra, hogy egy komoly és egy könnyed könyv/film/zene is tetszhet nekik.
7. Figyeljünk a lezárásra. Egy olyan történet, amik akkor fejeződik be, amikor a főhős mondjuk 14 éves, egyáltalán nem a vége. Ne akarjuk például élethosszig tartó szerelem ígéretével zárni a könyvet, mert hőseink csupán járni fognak egymással, valószínűleg pár hónapig. Az sem biztos, hogy ha a hősünk elérte a célját és felvették egy külföldi csereprogramba, akkor innentől zászlós diadalmenetben lesz része. A YA könyvekben a vége mindig csak egy átmeneti megálló!

Érdemes végigböngészni a TIME magazin top 100 YA könyvét , a KULTER top 10 listáját (ebben szerepelnek az Eduline által ajánlott „ennek kellene kötelezőnek lennie” magyar kortársak is) és a HVG ajánlását . Ezek a könyvek már sikeresek – ha elolvassuk azokat, amelyeket hozzánk közelállónak érzünk, jobban megértjük, mire van szüksége a mai fiataloknak.

Nádasi Krisz

---

Könyv Guru pályázata ifjúsági regény témában.