Lapmargó / A „Tovarisi konyec” és elődei

Parlamenti választási kampányok Magyarországon

 

„2. számú minta az 51.005/1947. B. M. számú rendelethez.
…… i országgyűlési képviselőválasztó kerület.
…… vármegye.
…… járás.
…… város/község.
…… sz. számú szavazókör.
Névjegyzék kivonat
a saját szavazóköre helyett más körzetben szavazó részére. (1945: VIII. tc. 36. §-ának (2) bekezdés.
A választó
névjegyzékben feltüntetett sorszáma:
családi és utóneve (férjezett nőnél a leánykori családi és utónév):
születési helye és éve:
Megjegyzés:”

 

Mi ez? Még találós kérdésnek is elmenne egy történelmi vetélkedőn, s a megfejtés – talán – nem is olyan nehéz. A válasz ugyanis ott van a sorokban, a névjegyzék kivonat és az 1947-es évszám árulkodik: bizony ez a nevezetes „kékcédula”, amellyel a Magyar Kommunista Párt 1947. augusztus 31-én a becslések szerint legkevesebb 30 (bár az is lehet, hogy 40) parlamenti mandátum sorsát „befolyásolta”.

Hogy miként és hogyan történt a törvényesített választási csalás arról könyvek, tanulmányok sora szól, ezúttal nem is érdemes a részletekben elmerülni. Hiszen „csak” arról van szó, hogy a most megjelent választási képeskönyvben (hadd pontoskodjak: a 93.oldalon) szemügyre vehető a jellegtelen negyedíves nyomtatvány, amelyen első alkalommal könnyen átugorhat a szem.

A képeskönyv tüzetesebb lapozgatója azonban nem tud betelni a részletekkel, ahány oldal, annyi meglepetés

(vagy ráismerés). 1848-as hirdetmény: „a II. Törvényczikkely” a „Julius 2-ára kihirdetett Pesten tartandó közös hongyűlésre küldendő Erdélyi követek népképviselet alapjáni választása” tárgyában. Amelynek 1 §.-sa azzal kezdi, hogy kik „nem részesülnek a választási jog gyakorlatában általán”, s ott is első helyen a „Nő személyek”.

Aztán nagy ugrás időben előre, 1926. december 10-én Szőke Gyula, Budapest székesfőváros III. képviselőválasztó kerület választási bizottságának elnöke aláírásával kihirdetett négynapos szesztilalom, melynek „kihágóira” egy hónapig terjedő elzárás vagy/és 600 aranykorona pénzbüntetés szabható ki.

Visszaugrás, visszalapozás, hogy is volt a szeszhelyzet 1869-ben? Hát úgy, ahogy arról a Borsszem Jankó című politikai élclap karikatúrája „tudósít”. A háromfigurás rajzon két, láthatóan részeg férfiút támaszt a középső alak, aki könnyen beazonosítható, merthogy a korabeli olvasó számtalanszor találkozhatott Jókai Mór fizimiskájával. Aki netán nem ismerte volna fel a nagy mesélő – s nem mellesleg politikai szerepet is vállaló – írót, annak segített a képaláírás: „Jókainak sikerült nehany ingadozót az ellenzék táborába vonzani”.

Fidesz-plakát, Tessék választani, rendszerváltás
Rendszerváltás kori Fidesz-plakát

S ha az ifjabb (még ha nem is a legifjabb) generáció „csak” emlékezni akar, felfrissíteni a memóriáját, kihagyhatja a „történelmi” áttekintést. A könyv utolsó harmadában megtalálja a legújabb kort, a rendszerváltás utáni bő két és fél évtized képi lenyomatait: az emblematikussá lett (s mostanában a nagypolitika által megkérdőjelezett) „Tovarisi konyec” üzenetet, a reményt hozó új generáció „Tessék választani” felszólítását (mármint, hogy Brezsnyev és Honecker vagy a fideszes pár csókja a kívánatosabb).

Az említettek mellett még sok száz illusztráció, valamikor egymással perelő plakátok, gúnyversek, röp- és szavazócédulák férnek meg békésen egymás mellett a választási kampányok most megjelent képeskönyvében. A rendkívül jó minőségű képekkel, míves tipográfiával készült krónika az 1848-as népképviseleti választásokkal kezdődő több mint másfél évszázadot tekinti át. Noha hosszan és joggal lehetne méltatni az egyes korszakokat velős tömörséggel, közérthető rezümékkel összefoglaló hat történész teljesítményét, ezúttal csak annyit: tőlük ezt a szakmai tökélyt korábbi munkáik alapján már „megszokhattuk”.

A tizenöt fejezetből négyet maga a szerkesztő, Feitl István jegyez, a rendszerváltás utáni – legrészletesebben taglalt – választási históriák hét fejezetét pedig a korszak egyik legjobb ismerője, Ripp Zoltán foglalja össze, a többi fejezetet Kedves Gyula, Cieger András és Ignácz Károly írta, a bevezető mini-esszét pedig Z. Karvalics László.

Az album igazi truvája az illusztrációk – még ha ezt a jellegtelen borító „jól” leplezi is. Merthogy a képanyag testközelbe hozza, átélhetővé teszi a négy-öt évenként felforrósodó politikai hangulatot. Az utókorból visszatekintve (s persze a győztesek választások utáni politikai cselekedeteinek ismeretében) az „emlékkönyv” nézegetője gyakorta elcsodálkozhat a politika, s az egyes politikusok álszent csalfaságán. Résztvevő kortársként pedig ismét rádöbbenhet egykori naivságaira, rémülten konstatálhatja például, mivé torzultak az egykori tisztaígéretűek, tisztatekintetűek.

NAPVILÁG

Véleménye van? Írja meg nekünk!

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Javaslat