Lapmargó / Képes krónikások

Az év fotói 2015

Olvasva-hallva a híreket, a politikusok hisztérikus kirohanásait, szellemi nagyságok riadt esszéit, nyilatkozatait, a televíziós pániktudósításokat az Európát végveszélybe sodró újkori népvándorlásról, szinte észrevétlenül szivárog agyunk hátsó féltekéjébe a félelem. Amely, mint tudhatjuk, lefegyverez, védtelenné tesz, s még demokrataságunkat is megkérdőjelezi.

Emlékszik még valaki a rendszerváltás bizakodó éveiben ön- és közbátorítás okán elcsépelt Bibó István citátumra? Bibó ugyanis nem bátorításként, sokkal inkább figyelmeztetésként fogalmazott úgy, hogy…, de következzék inkább a csonkítatlan gondolatsor:

„Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni.”

Jutott mindez eszembe a múlt évi sajtófotókból összeállított Capa múzeumi tárlaton, no meg a pályázati anyagból bővebben merítő Az év fotói 2015 címet viselő album lapozgatása közben.

Részlet Bánkuti András Szigeti sorozatából (kattintás után nagyobb méretben is)
Részlet Bánkuti András Szigeti sorozatából (kattintás után nagyobb méretben is)

Természetesen a migránsokról van szó. Bármennyire más jellegű is történelmileg, földrajzilag, kulturálisan a probléma, a lényeg, azt hiszem, ugyanaz.

Így érezhette ezt az évenkénti sajtófotó-kötet örökös szerkesztője, az esztendők óta csupán pályázaton kívüli anyaggal szereplő Bánkuti András is, mivelhogy, újításként, külön tematikai blokkot szentelt a „kiemelt” témának.

A Menekültválság című fejezetben tizenhárom érzékeny szemű-lelkű fotós – köztük a tavalyi nagydíjat a szerb-magyar határon beszivárgó menekültekről készített sorozatáért elnyerő Béli Balázs (Barikád Magazin) és az idei nagydíjas, Fazekas István (HVG) –

emblematikus felvételek garmadájával tette átélhetővé a kizökkent életű százezrek drámáját.

Szögesdrótok alatt átbúvó, reménytelenül reménykedő tekintetű öregasszonyok, a sokaságban végtelenül magányos férfiak és elcsigázott gyermekeiket holtfáradtan is óvó örök-anyák és kilátástalan, vég nélküli várakozás, várakoztatás a fegyverek árnyékában.

Fazekas István egyik díjnyertes felvétele (a képre kattintva megtekintheti nagyobb méretben is)
Fazekas István egyik díjnyertes felvétele (kattintás után nagyobb méretben is)

Mindeközben vannak „emberibb”, ha úgy tetszik örök emberibb felvételek is. Zsíros István objektíve a Keleti pályaudvar közepén felállított alkalmi sátor nem becipzárazott „ajtaján” lesett be, s örökítette meg a zsivajgó tömegről, helyzetükről megfeledkező, önfeledten csókolódzó párt.

Menekültek csókja; Zsíros István fotója (kattintás után nagyobb méretben is)
Menekültek csókja; Zsíros István fotója (kattintás után nagyobb méretben is)

A fotóalbum egyébként, immár „megszokottan” magas színvonalú képes sűrítménye a múlt esztendőnek: brüsszeli merényletestül, a kudarcos Biszku- és a bohózatos vakkomondoros bírósági perestül, a nézőhódító Saul fiaistul, a boldogságos Down-szindrómás házaspárostul.

Egy kép Mohai Balázs Down-kórosokról készített riportjából (kattintás után nagyobb méretben is)
Egy kép Mohai Balázs Down-kórosokról készített riportjából (kattintás után nagyobb méretben is)

Az idei tárlatot és albumot lapozgatva ismét megfogalmazódott bennem az a kérdés, vajon a három és fél évtizedes múltú sajtófotó pályázatra beküldött remek felvételekkel miért találkozni oly ritkán az újságokban, illetve az internetes honlapokon? Miért van az, hogy a napi robotjukba belefáradt szerkesztők – irányultságuktól függetlenül – nem ezeket a remekül komponált képeket favorizálják? Vagy ezt csak én látnám így? Persze, még az is előfordulhat, hogy a fotósok ezeket ma már inkább az évenkénti megmérettetésre jegelik…

Az idei másik nagydíjas fotográfus, Déri Miklós A roma test politikája – Nincs ártatlan kép című sorozata például már nem is riportfotó, sokkal több annál. Az előítéletekkel való látványos és szellemes szembesítés azáltal, hogy beilleszkedett cigány értelmiségiek egy képpárban a romantikus sztereotípiák szerinti, „hagyományos” öltözékbe bújtatva és „civilként” is láthatók.

Daróczi Ágnes kétszer - Déri Miklós felvételén (kattintás után nagyobb méretben is)
Daróczi Ágnes kétszer – Déri Miklós felvételén (kattintás után nagyobb méretben is)

Az év sajtófotói sorozat újabbkori misszióként betölti az ismeretlen (vagy „csak” kevésbé ismert) képek tárháza funkcióját is. Ezzel pedig némiképp más évkrónikát hagyományoz az utókorra, mint amit a kortársi emlékezet őriz. Nem szebbet vagy megszépítőbbet, de mindenképp mívesebbet, s főleg: kevésbé szájbarágósat. Viszont, számomra legalább is, úgy tetszik: maradandóbbat.

MUOSZ-VIVA MÉDIA

(A 34. Magyar Sajtófotó Kiállítás május 29-ig megtekinthető még a Capa Központban.)

Ha máskor is szeretne hasonló értékelést olvasni, iratkozzon fel Könyv Guru hírlevelére!


Írt egy könyvet? Olvassa el, hogyan adhatja ki!