“Legyen egy alapgondolat, és ahogy elkezdesz írni, kikristályosodik a történet”

Egy bántalmazó kapcsolatban már a legelején vannak figyelmeztető jelek, például a nővel szembeni tiszteletlenség – hangsúlyozza V. Kiss Orsolya, A herceg fekete lovon érkezik című új romantikus regény szerzője. Az írónő, aki a saját élettapasztalatát osztja meg történetében, az interjúban választ ad arra is, mit tanult a könyv szerkesztőjétől, hogyan alakította át a valóságot fikcióvá és miért írja le a gyengébb ötleteit is az ihletszegény időszakokban. 

Romantikus regénynek indul, de egy bántalmazó kapcsolat gyötrelmeit, és az attól való szabadulást mutatja be A herceg fekete lovon érkezett kötete. A honlapján azt is elárulja, hogy személyes ihletésű a történet. Terápiaként írta meg (a saját gyógyulása céljából), vagy inkább másokat elrettentő, figyelmeztető tanpéldázatként?

Igen, romantikus regénynek indult, és úgy gondolom, azért még mindig az. (Nevet.) Bár a szerelmet valóban eltérőbb szemszögből közelíti meg, mint a hagyományos romantikus könyvek. Igazából az inspirált, hogy felhívjam a figyelmet a bántalmazói kapcsolatra, hiszen sokan még nem ismerik. Amikor én éltem át, össze voltam zavarodva és nem értettem mi történik. Éppen ezért, ha valaki ilyen kapcsolatban találja magát és ezáltal választ kap a gyötrelmeire, akkor talán könnyebb lesz szembenéznie a valósággal és újra megerősödnie. Szerencsére nekem már teljes mértékben sikerült feldolgoznom a történteket.

A cím az ismert mondás parafrazeálása. Nekem azt sugallta, hogy az a bizonyos regénybeli herceg bizony már első látásra gyanút kell, hogy keltsen, hiszen nem fehér lovon érkezik. A történetben viszont mégsem tűnt föl semmi, ami miatt meg kellett volna szólalnia a vészcsengőnek. Mennyire volt ilyen szempontból tudatos a címválasztás?

Tudatosan választottam a címet. Pontosan azt sugallja, amit a nők egy ilyen férfiról először gondolnak, hogy,

„Hú, de szerencsés vagyok, hogy egy ilyen tuti pasi engem választott!

Na, most találtam meg álmaim férfiját!” Aztán kiderül a herceg sötét oldala.

Mit gondol, van olyan jel, amiről (általánosságban) fel lehet ismerni egy később bántalmazóvá váló férfit? Mikor kell menekülőre fogni a dolgot még az ismerkedési szakaszban? És vajon meg lehet-e a kapcsolatban változtatni egy ilyen embert? 

Igen, vannak figyelmeztető jelek, néha kicsit várni kell, de legtöbbször már a kapcsolat elején kiderülnek. A regényben egyébként már az elején voltak figyelmeztető jelek. Például az, hogy Dávid az első randin elviszi Jankát egy bárba, aztán faképnél hagyja húsz percre, később pedig egy fogadásra is elviszi, de nem árulja el Jankának, hova mennek, hogy a lány fel tudjon készülni rá, sőt, egyáltalán meg sem kérdezi, hogy Janka akarja-e. Ezek mind a nővel szembeni tiszteletlenség jelei. Általánosságban véve ezekre kell figyelni és még időben lépni. Egy nő nem képes egy ilyen embert megváltoztatni, maximum annyit tehet, hogy kijelöli a határait és következményeket állít a férfi tetteinek. Az már csak a bántalmazón múlik, hogy ezzel mit kezd, változtat-e a viselkedésén vagy sem.

Első két kötete gyerekkönyv volt. Miért váltott ekkorát a műfajokban? Ki akarja próbálni magát másban is, vagy mostanra érett meg a “komolyabb” műfajra?

Igen, ki szerettem volna magam próbálni más műfajban. Gondoltam, hogy ha már foglalkoztam gyerekekkel, ráadásul az írást is szeretem, akkor miért ne írnék egy mesekönyvet. Aztán, ha egyszer mesét írtam, miért ne írhatnék egy hosszabb történetet is, és akkor kezdtem bele a regénybe.

Mennyiben más gyerekkönyvet írni, mint felnőtteknek szóló, romantikus regényt? Mi volt a nehéz az egyikben, és mi a másikban?

A mesekönyv rövidebb, ezért gyorsabban meg is írtam, viszont megtalálni a gyerekek nyelvét, és azt, ami őket leköti, na, az az igazi kihívás… A regény hosszabb hangvételű, így viszont volt idő kibontani a történetet, de az összetettsége miatt többször át kellett néznem, javítanom. Természetesen nagyobb erőfeszítés volt.

Elvégzett egy forgatókönyvírói tanfolyamot és írt forgatókönyvet is. Mit gondol, ad valamilyen pluszt az írásaihoz, hogy nem íróiskolába járt, hanem egy sokkal vizuálisabb műfaj felől közelít a regényíráshoz? 

Nekem rengeteget segített a forgatókönyvírói tanfolyam, ott tanultam meg történetet alkotni. Kötött szabályok vannak arra, hogyan kell egy sztorit felépíteni, legyen eleje, közepe, vége, fordulópontokkal összekötve. Igaz, hogy a forgatókönyvet tőmondatokban kell megírni és szimplán azt, ami látunk, emiatt vizuálisabb a leírás. Ennek hatása talán picit érződik a regényem nyelvezetén is, viszont a regény megírásakor, a történet kibontásában ezekre a szabályokra tudtam támaszkodni.

A regényben szereplő hétköznapi és munkahelyi szituációkat a saját élettapasztalatából dolgozta bele a kötetbe vagy mindez írói fantáziájának a műve?

Javarészt kitalált helyzetek, szituációk. De például én is dolgoztam pincérnőként, azért választottam Jankának ezt a szakmát, mert ismertem és így könnyebben bele tudtam élni magam a főszereplő helyzetébe.

A kötet történetét ihlető események nagyon más kultúrkörben zajlottak. Az alapötleten túl mennyire dolgozta bele a sztoriba a saját életét?

Nem igazán dolgoztam bele a saját történetem, inkább az érzéseket, amiket én is megtapasztaltam, igyekeztem Janka történtén keresztül belevinni. Például, hogy iszonyú egyedül érzi magát a kapcsolatban, hogy

Dávid viselkedését a sztársággal, tehát valami külső tényezővel magyarázza,

hogy nem érti, miért bánik így vele, az önhibáztatást és a fájdalmat, amit egy ilyen kapcsolat okozhat. Ezeket, úgy gondolom, minden bántalmazott nő átéli.

A főszereplő, Janka belső monológja önironikus humorral kommentálja a történéseket – mindvégig egyes szám harmadik személyben. Felmerült, hogy nem így, hanem egyes szám első személyben mesélje a sztorit? Hogy a szerző legyen Janka? És ha igen, miért döntött emellett a megoldás mellett?

Valahogy képtelen lettem volna egyes szám első személyben írni. Nekem sokkal hitelesebb úgy egy történet, ha egyes szám harmadik személyben mondják el, szerintem az olvasónak is könnyebb beleélnie magát a főszereplő helyzetébe. Bár ki tudja, lehet, egyszer kipróbálom majd az egyes szám első személyt, de ennél a könyvnél semmiképp nem szerettem volna.

Honlapján azt írja: “Szeretem, ha a történet nemcsak szórakoztat, de azon túlmutatva tanulsága is van.” A herceg fekete lovon érkezik regényben mi az a tanulság, amit leginkább szeretne az olvasói lelkére kötni?

Az, hogy hova vezet egy bántalmazói kapcsolat, és hogy az önbecsülésünk növelése segíti egy ilyen kapcsolaton túljutni és a boldogság útjára lépni.

Elárulta azt is, hogy megmutatta egy külső szerkesztőnek, a Könyv Gurun állandó rovattal rendelkező Nádasi Krisznek a szövegét, aki sokat segített a regény készre formálásában. Milyen fogásokat tanult el tőle? Mi az, amiben másképp áll hozzá a következő könyvéhez, mint ehhez?

Azt kell, hogy mondjam Krisz közreműködése jobbá tette a regényt. Hálás vagyok érte!

Javasolta például, hogy a mellékszereplők is alakítsák a történetet, gondoljam át a karakterek jellemét és Jankának is legyen több önbizalma.

A javaslatait be is építettem a történetbe, utána pedig a kész szöveget is átnézte, javította. A következő könyvemnek már eleve ezzel a tudással fogok nekiállni.

Készül következő könyvre? És ha igen, azt milyen műfajban írja? Megismerjük Janka boldogságát is, vagy egészen más sztoriban gondolkodik?

Még nem döntöttem el, lesz-e folytatás vagy, hogy mi legyen a következő könyv témája. Most még a megjelenéssel kapcsolatos teendők töltik ki az időmet. Viszont nagyon boldog vagyok, hogy nemrégiben megjelent. Az írással, a kiadókereséssel, az átírással és végül a könyv nyomtatásával így egy hosszú folyamatnak értünk a végére és szuper érzés a kezemben tartani ennek eredményét!

Az elkezdett könyvön való munkát – írja honlapján – sokáig halogatta, majd egyszer csak belevágott, és 2-3 hónap alatt megírta az egészet. Csak elhatározás és motiváció kérdése lenne az írás? És naponta mennyit kellett dolgozni ezalatt az időszak alatt?

Igen, igen! Azt vettem észre, ha nem tűzök ki konkrét időpontot, hogy mikorra legyek meg a könyv írásával, hanem „majd idén valamikor”, akkor halogatom az egészet. Szinte minden nap írtam valamennyit, hétköznap kevesebbet, hétvégén többet. Másrészt valóban aranyszabály, hogy írás közben jön az ihlet. Legyen egy alapgondolat, és ahogy elkezdesz írni, kikristályosodik a történet.

Összesen mennyi időbe telt a a kezdetektől eljutni a kiadásig?

Idén január végén vettem elő és döntöttem el, hogy most már tényleg megírom a regényt. Így végül is 10 hónap alatt jutottam el a könyv kinyomtatásáig.

Mikor tud időt szakítani az alkotásra? Van erre egy kialakult „menetrendje”?V. Kiss Orsolya

Mivel napközben én is dolgozom, ezért munka előtt vagy után, a szabadidőmben írok. Kialakult menetrendem nincs, de úgy vettem észre, hogy reggel könnyebben állok neki írni.

Mi inspirálja az írásra? Milyen körülményeket teremt, hogy jól menjen az alkotás?

A zene nekem sokat segít a ráhangolódásban, később, amikor koncentrálok, kikapcsolom, de például ötleteléskor mindig szól a háttérben. Szeretem a pop, a dance és az elektronikus zenét, de a könyv írásakor a Coldplay: Hymn for the weekend számát hallgattam sokat. Az lett a regényem himnusza.

Mit tesz, ha nehézségekbe, mondjuk alkotói válságba kerül? Milyen nehézségek tudják a leginkább kizökkenteni?

Ha túl sok más elintéznivalóm van, azok tudják elvonni a figyelmem. Egyébként az írói válságra a megoldás, hogy írni kell valamit. Merthogy ilyenkor az van az ember fejében, hogy nincs semmi ötlete, vagyis hogy van, de az hülyeség. Nos,

nálam az vált be, hogy ilyenkor a hülye ötletet is leírom, és majd később javítom, a lényeg, hogy írjak valamit,

így már tovább is lendültem a válságon. Sokszor utólag kiderül, hogy nem is volt olyan gyenge az az ötlet.

Kik az írói példaképei? És kiket olvas szabad idejében szívesen?

Mostanában leginkább önfejlesztő, önmotiváló témájú könyveket olvasok, de szeretem Szabó Magda írásait is.