Miért veszik, ha nem olvassák az e-könyveket?
Könnyen lehet, hogy csalódniuk kell azoknak, akik az e-könyvek előretörésétől az olvasási szokások pozitív megváltozását remélték. Legalábbis egy nemrégiben készült felmérés arról árulkodik, hogy az e-olvasókhoz mellékelt vagy a felhasználók által ilyen-olyan formában megvásárolt, letöltött digitalizált könyveknek kevesebb mint a felét, mindössze 40 százalékát nyitják csak meg – számolt be a Goodereader portál az e-olvasókat gyártó kanadai Kobo cég vizsgálata alapján. A cég szakértői azt is kiolvasták az adatokból, hogy minél drágább egy e-könyv, annál nagyobb az esélye, hogy a tulajdonosa valamikor mégiscsak rákattint. Egy másik, hasonló vizsgálat némileg hízelgőbb eredményre jutott ugyan, de túl sok optimizmusra az sem ad okot. Eszerint
a digitális könyveknek jó, ha a felébe „lapoznak” bele legalább egyszer.
Még kényesebb kérdés, hogy ha egyáltalán kinyitottak egy e-könyvet, akkor vajon végigolvassák-e. Ezt a nyomtatott könyvek esetében sosem lehetett tudni (alighanem azok nagy részét sem olvassák el az utolsó betűig), az e-bookok esetében azonban már más a helyzet. Az Amazon például digitális olvasókütyüi, a Kindle-ek révén mindent tud a felhasználóiról: ki, mikor, hol tart a könyvben, és mi tetszett neki abban. Részben ezekre az információkra alapozva állította egy amerikai matematika professzor, hogy Thomas Pikettynek „a 21. század legfontosabb könyvének” kikiáltott művében, A tőke a 21. században című 700 oldalas munkájában az olvasók nagy része nemigen jutott tovább a 26. oldalnál.
Az internetes könyvkeresést támogató Jellybooks (amelyen bárki elolvashatja a könyvek 10 százalékát) szintén belelátott az olvasási szokásokba az Apple könyves alkalmazásán, az iBooks-on végzett kutatás révén. Ebből nemcsak az a közhely nyert megerősítést, hogy a cselekmény-orientált, fordulatos könyvekben az olvasók tovább jutnak, mint a szépirodalomban, hanem az is, hogy egyre hamarabb, sok esetben már 10-30 százaléknyi olvasás után eldől, magába szippantja egy e-könyv az olvasóját vagy sem. Ha viszont már valaki eljutott az olvasnivaló feléig, alighanem be is fejezi azt.
A gyakori „hűtlenség” talán azzal is magyarázható, hogy e-olvasni kicsit olyan, mint internetezni:
ha nem köt le egy regény, máris ott a csábítás, hogy kattintsunk a letöltött sok száz másik könyv valamelyikére.
Ezt a beidegződést erősíti, hogy egyre könnyebb hozzájutni az e-olvasmányokhoz. Ha az illegális letöltésektől és „megosztásoktól” el is tekintünk, sok gyártó százasával „dobja” a vásárló után (vagyis telepíti ajándékba a megvásárolt e-readerre) a köteteket, az Amazonnál pedig a második vásárlástól kezdve az előzőleg beállított névre és címre egyetlen kattintást követően automatikusan érkezhet a megkívánt tartalom, szinte idő sincs végiggondolni, hogy tényleg szükség van-e rá.
Az olvasás-kutatások egyébként szintén azt a trendet jelzik, hogy az emberek az évről-évre növekvő számú kiadott cím, és a terjedő elektronikus kiadványok dacára is egyre kevesebb könyvvel kerülnek kapcsolatba. Tavalyelőtt egy nagy amerikai kutatóintézet úgy találta, hogy 2014-ben az Egyesült Államok lakóinak negyede egyetlen könyvbe sem lapozott bele. A magyar olvasási szokásokról készült korábbi felméréseket pedig például itt, a fiatalokét meg külön itt olvashatja. Az aggasztónak látszó tendenciát azonban annyiban árnyalják a téma szakértői, hogy az emberek mégsem álltak le az olvasással. Sőt, rengeteg betűn rágják át magukat mostanában is naponta, csak éppen már nem papíron vagy e-readeren, hanem okostelefonon, illetve az interneten.