Minden, amit tudni érdemes az ISBN-ről

Magyarországon nincs ugyan jogszabályban előírva a kötelező használata, mégis minden könyvhöz legalább úgy hozzátartozik, mint a borító, a cím vagy a fogyasztói ár. Könyv Guru ezúttal röviden összefoglalta mindazt, amit tudni érdemes a titokzatosnak tűnő ISBN-számról: ki találta ki, milyen művek kapnak ilyen azonosítót, mit jelentenek a számcsoportok és mi a kód gyakorlati haszna.

Mi az ISBN-szám?

Az ISBN betűszó az International Standard Book Number (azaz: Nemzetközi Szabványos Könyvazonosító) rövidítése. Ez a numerikus kód könyvek, hangoskönyvek, elektronikus könyvek, monografikus CD-ROM-ok és térképek egyértelmű azonosítására szolgál, amelynek használatát egy nemzetközi szabvány, illetve annak honosított változata írja elő.

Mikor és ki találta ki?

Nagyjából fél évszázada, az 1960-as évek derekán merült föl először egy nemzetközi könyvszámozási rendszer szükségessége és lehetősége. Az ISBN-kód egy ír statisztikus, Gordon Foster ötletén alapul, aki 1965-ben a legnagyobb brit könyvkereskedőcég, az új, számítógép-vezérelt raktárba költőző W H Smith számára fejlesztette ki 9 számjegyből álló, úgynevezett SBN könyvazonosítóját. Időközben mások is felfigyeltek a kezdeményezésre, és 1967-ben, szintén az Egyesült Királyságban, David Whitaker, a J. Whitaker & Sons Ltd. könyvesmagazin-kiadó tulajdonosa bevezette az összetettebb ISBN-t.

Az akkor még 10 számjegyből álló kód 1970-ben vált nemzetközi ISO-szabvánnyá. 2007. január elsejétől világszerte átálltak a 13 számjegyes ISBN-kódra, ami kompatibilis az EAN-13-al, vagyis az európai gyártmánykód vonalkódrendszerével. Magyarország 1974 óta tagja az ISBN-rendszernek, országkódja 963 és 615. Az azonosítót az Országos Széchényi Könyvtárban működő Magyar ISBN Iroda osztja ki.

Milyen kiadványok kapnak ISBN-számot?

Magyarországi ISBN-t magyarországi kiadású összefüggő szöveges tartalommal rendelkező könyvek kapnak, függetlenül a nyomtatás vagy terjesztés helyétől, a kiadvány nyelvétől. Eredetileg csak nyomtatásban megjelent könyveket azonosítottak így, használata azonban mára kibővült. ISBN-t kapnak a térképek (a szám végén fel kell tüntetni a CM, vagyis cartographic material rövidítést), a monografikus CD-ROM-ok, a hangos és elektronikus könyvek, Braille-kiadványok, brosúrák, az oktatási célú video- és diafilmek, a szoftverek és a multimédiás kiadványok (amennyiben a tartalom túlnyomó része szövegalapú).

Egy könyv csak egy ISBN-számot kaphat?

Nem. Egy kiadvány minden variációjának külön ISBN-azonosító dukál, tehát, ha például egy műből készítenek kemény- és puhatáblás változatot, valamint e-könyvet is, akkor mindegyik új számot kap. Sőt, ugyanannak a kiadványnak minden egyes különböző e-könyv-formátumát (EPUB, Amazon Kindle, PDF, stb.) is saját ISBN-számmal látják el.

Mi a helyzet a többkötetes művekkel?

Ebben az esetben valamennyi kötet kap egy közös számot, egy úgynevezett össz-ISBN-t, ugyanakkor minden egyes kötetnek kiosztanak egy önálló ISBN-t is. A köteteken mindkettőt fel kell tüntetni. Új (bővített, javított, stb.) kiadások esetében új számot kell használni. Utánnyomások megtarthatják az eredeti ISBN-jüket, akkor is, ha a nyomtatás éve eltér. Kötésváltozatokra és nyelvi változatokra szintén új számot kell adni.

Mit jelentenek a számok?

Az ISBN-szám részei; forrás: wikipédia
Az ISBN-szám részei; forrás: wikipédia

Az ISBN 5 számcsoportból, összesen 13 számjegyből áll.

  1. Az első az előtag, jelenleg 978.
  2. A második a származási országot vagy egy nyelvi területet jelölő kód. (0 vagy 1 például az angol anyanyelvű országokban, 2 a francia, 3 a német, 4 a japán, 5 az orosz anyanyelvű országokban, Magyarországon pedig 963 vagy 615.)
  3. A harmadik a kérelmezőelem: a kiadó azonosítója, illetve azonosítóval nem rendelkező kiadók esetében gyűjtőszám. Ez a számcsoport 2-5 számjegyű lehet.
  4. A negyedik a kiadvány sorszáma az azonosítón belül; 1-4 számjegyből állhat.
  5. Az utolsó egy ellenőrző számjegy. Matematikai képlet alapján generálják, és az az elgépelések, a sajtóhibák kiszűrésére szolgál. (Szemben a 10 számjegyű ISBN-nel, az új, 13-jegyű rendszer nem minden esetben képes jelezni a helycserélési hibákat.)

Az ISBN-t lehetőleg a címlap hátoldalára vagy a kolofonba kell nyomtatni. A számcsoportokat kötőjel választja el.

Mi a gyakorlati haszna az ISBN-számnak?

  • A gyártás első pillanatától kezdve egyértelműen azonosíthatóvá teszi az adott kiadványt.
  • Kiváltja a hosszú bibliográfiai leírásokat.
  • Lehetővé teszi naprakész címjegyzékek (katalógusok) összeállítását és használatát.
  • Egyértelműen azonosítja a köteteket a kiadói katalógusban, a hirdetésekben, a weboldalakon, a jegyzékekben.
  • Rendelési számként egyszerűsíti a könyvvásárlást és -terjesztést, valamint a raktári készletek ellenőrzését.
  • Megkönnyíti a könyvelést és a számlázást, az eladási adatok figyelését, a jogdíjak kezelését és a különféle statisztikák készítését.
  • Az ISBN beépítése a géppel olvasható EAN vonalkódba gyors és hibátlan azonosítást tesz lehetővé.
  • Segíthet a kiadók azonosításában is.

Milyen más, hasonló azonosítók vannak?

Az ISBN-hez nagyon hasonló az időszaki kiadványok nemzetközi azonosítója, az ISSN (International Standard Serial Number). Ezzel a kétszer 4 számjegyből álló számkóddal „folytatódó dokumentumokat”, újságokat, havilapokat, magazinokat azonosítanak, és ellentétben az ISBN-el, a számok nem utalnak a kiadóra vagy az országra.

Egy másik kód a szintén 13-jegyű ISMN (International Standard Music Number), amivel a kottakiadványokat jelölik, függetlenül attól, hogy kereskedelmi forgalomba kerülnek, bérelhetők vagy ingyenesen hozzáférhetők. Külön ISMN-t kapnak a partitúrák, az önállóan hozzáférhető szólamok és a szólamgarnitúrák. Nem lehet viszont ISMN-nel azonosítani a zenei témájú könyveket (ezek ISBN-t kapnak) és a hangfelvételeket.

 

Aki még többet szeretne megtudni az ISBN-kód rejtelmeiről, az böngéssze az Országos Széchényi Könyvtár útmutatóját.