Novellapályázat: dicséretes művek + játék!
Könyv Guru novellapályázatára 128 mű érkezett, amelyek közül 11 írást pontoztam jónak (8 pontra a 10-ből). Ezen pályázatok kapcsán játékra hívjuk kedves olvasóinkat!
A szerkesztőség döntése alapján ugyanis:
- a nyolcpontos novellák címét és szerzőit megnevezzük,
- kérdésüket, ha volt, megválaszoljuk,
- egy rövid értékelést is kapnak műveikre, valamint
- közülük egy novella megjelenési lehetőséget is kap! (Részletek a cikk végén.)
Íme tehát a dicséretes pályázatok:
Csáki Zsanett: A pokolmenza
Zsanett írása a pokolban tengődő rosszfiúkról szól, finom, abszurd humorral. Jó az ötlet, a sztori, a nyelvezet, a ritmus. A befejezésen még lehetne dolgozni, mert nem elég erős a csattanó.
Csenki Réka: Hibiszkusz
Réka története egy halottnak hitt hibiszkuszról szól, mely a padláson mégis életre kel. Réka egy végletesen egyszerű ötletből írt érdekes, aranyos, hangulatos, könnyed sztorit, melynek kifejezetten szép az íve. Fejlesztendő területként a stílust jelöltem meg. (Sok olvasással és érdekes szavakból írt szösszenetekkel javítható.)
Hrabovszky Dóra: Némafilm
Érdekes, figyelemfelkeltő kompozíció: Dóra hőse egy szürke világban ébred, ahol rajta kívül mindenki boldog, ami azért is furcsa, mert a színek mellett a hangok is hiányoznak. Az ötlet nagyon tetszett, a nyelvezet is megfelelő. Ami furcsa, hogy a csattanó túl hosszú, emiatt nem üt: a megoldás után még több mondatban is erről olvasunk, pedig elsőre is megértettük.
Inges Dorottya: Pusztába kiáltó
Dorottya egy kislány köré építette fel a történetet, aki egy fa tetejéről kiáltja a világba, amikor gondja van. Az ötlet itt is eredeti, a nyelvezet is megfelelő, amin javítani lehet, az a ritmus. A novella eleje nem elég kidolgozott, az alaphelyzetet kibontásra javaslom. Az idősíkok összecsúsztak (ugyanaznap temettük Klárát, mint ahogy apám hív magához?), túl gyors, hogy minden egyszerre, azonnal történik. A novella vége is hirtelen jön el, viszont hosszúra nyúlik, túl nagy hangsúlyt kap. Elég lett volna egy „jobbra-balra” forduló.
Mészáros József: Orosz Zsuzsi esete Bodor Ferivel
Zsuzsi férjválasztásáról olvashatunk ebben a novellában. Nagyon jó a tempó, de a sztori vége hosszabb kibontást igényelne, nagyobb hangsúlyt a teljes történethez képest még akkor is, ha adott terjedelembe kívánunk beleférni. A stílus egyedi, tetszetős, ám elsietett.
Péter Fruzsina: A fiú
Az írás egy külföldön (?) dolgozó feleségről szól, aki aggódva figyeli furcsa szomszédait: a hegedülő kisfiút és édesanyját. A nyelvezet erős közepes, de a téma érdekfeszítő, olvastatja magát a sztori. Fruzsi kérdezte, hogy végig fenn tudja-e tartani a figyelmet – a válaszom igen. Továbbá kérdés volt, hogy csattan-e a csattanó – igen, csattan, de elsietett, túl hirtelen történik, több szóval leírva érzékletesebb lenne. Ami engem zavart, hogy az olvasó nem tudja, hol is vagyunk. Hová ment dolgozni a nő? Szerepel a műben tengerpart, de nem elég hamar, eddig a pillanatig én vidéki környezetnek és vidékre történő költözésnek érzékeltem a leírtakat. Érdemes pár szóval utalni a helyszínre, a főszereplők nemzetiségére, hogy az olvasó könnyebben elképzelhesse ezeket!
Schvoy Bernadett: Úgy, mint a mesében
A történet egy leányról szól, akit egy sárkány őriz. Az ötlet zseniális, de a novella nyelvi szintje fejlesztésre szorul. A történet csak a legvégén csattan, addig kissé érthetetlen, illetve nem érdekfeszítő. Ezen úgy lehet segíteni, ha apró utalásokat varr a szerző az írás szövetébe, ami előkészíti a terepet a nagy csattanóhoz. A fogalmazás is gördülékenyebbé válik sok-sok olvasással!
Sever Borbála: Hajnalcsók
A történet főszereplője egy kislány, aki kiszökik az árvaházból és az utcán furcsa párba botlik. Érdekes a sztori, de az olvasó több nyomot igényel, ki ez a titokzatos pár. Ha az írónak pontosabb elképzelése van arról, amit leírt, érdemes leírni, mert az olvasótól csak azt várhatjuk el, hogy a teljesen egyértelmű megoldást találja ki, a legegyszerűbb következtetéseket vonja le. Például egy monda, amin a kislány mereng, miközben a naplemenetét nézi?
Ujszászi Alexandra: A szegény kisgyermek és a félkarú bohóc
Alexandra egy kisfiúról írt, aki a cirkuszban vállal alkalmi munkát cserébe azért, hogy jegyet szerezzen az előadásra. A címmel nem vagyok kibékülve, azonkívül furcsa volt a műben a nézőpontváltás. Az eleje például teljesen felesleges, a konkrét történettel érdemes kezdeni, illetve a végével még kellene dolgozni, szebben, egyértelműen kibontani.
Vágó Viktória: Fehér rózsa
A vőlegényt bemutató novella alapötlete tetszett. Azonban túl sok a részlet és nem elég jók az utalások: nem vezetnek el a megoldáshoz, a csattanó rossz értelemben lepi meg az olvasót. Ha például a menyasszony testvére könnyekkel a szemében nyit be a vőlegényhez, nem pedig mosolyogva, az máris hitelesebbé teszi a történetet: ilyen szemmel érdemes áttekinteni a szöveget.
Varga Tibor: Pöttyök
Talán Tibor ötlete a legeredetibb a nyolcpontosok közül: egy testvérpárról szól, akik elmegyógyintézetben élnek. A történet elejét érdemes átírni, mert nagyon homályos, könnyű itt elveszteni azokat az olvasókat, akik nem akarják mindenáron végigolvasni a művet. A megfogalmazáson is javaslok javítani. Olvasmányos, gördülékeny fogalmazásra törekedve a szöveg „szépirodalmiaskodó” jellege is eltűnne.
Ön melyik novellára kíváncsi a leginkább? Szavazzon most a Facebookon! Ebbe az albumba feltettünk 11 fényképet a novellákhoz, az írások első mondataival. Lájkolja azt a képet, amelyikhez tartozó novellát szeretné Könyv Guru oldalán elolvasni. Több képre is szavazhat! Ne felejtse, a határidő 2016. szeptember 31.!