Nyáron is lehet karácsonyi novellát írni

“Mindig azzal dicsekedtem, hogy én sosem ülök töprengve a számítógép előtt, ha írni szeretnék valamit. Ugyanakkor karácsonyi mese írásához többnyire a mindennapok nem adnak ötletet, témát, ehhez egy kicsit több kell” – mesél az alkotás folyamatáról Mester Györgyi, akinek a napokban került a boltokba Kis karácsony, nagy karácsony novelláskötete. Az Ad Librum kiadó gondozásában megjelent új gyűjtemény szerzője Könyv Gurunak beszél arról, hogyan talál ihletet karácsonyi novellákhoz, hol van a képzelet és valóság határa a meséiben, mit gondol az ünnepek előtti rohanásról és melyik a kedvenc karácsonyi dísze.

A hónap elején, Zalaegerszegen, két 4. osztályos diák „A legkisebb cinke” történettel nevezett be a helyi mesemondó versenyre. Hogy bukkantak az Ön novellájára, miért épp ezt választották? Hogyan élte meg, hogy az írásai ilyen népszerűségre tettek szert?

Véletlenül, az interneten böngészve akadtam a hírre, hogy – idén 41. alkalommal – mesemondó versenyt rendeznek a zalaegerszegi könyvtárban, és az ajánlott adventi mesék között, nagy örömömre, „A legkisebb cinke” című mesém is szerepelt. Ketten is versenyfeladatul választották ezt a kedves, rövid mesét, két tízéves kislány. A történetre vélhetően úgy bukkantak, hogy végigböngészték az ajánlott mesék szövegét, és ez tetszett meg nekik. (Borítóképünkön a szerző a mesemondókkal.)

Én alapvetően novellaírónak tartom magam, de úgy tapasztaltam, hogy a néhány tucat mesém hamarabb vált ismertté, mint az egyéb témájú írásaim. Ennek az lehet az oka, hogy karácsonykor, visszatérően, szinte csak a klasszikus Andersen, Grimm, Jókai, Zelk Zoltán, Donászy Magda mesékkel találkozunk, ezért üdítő élmény lehetett kortárs író, mai témákat feldolgozó meséit olvasni.

Első látásra a „Kis karácsony, nagy karácsony” inkább gyerekeknek szól, de vajon olvashatják-e a felnőttek is, és ha igen, milyen tanulságokat vonhatnak le az írásokból?

Az USA-béli, gyermekeknek szóló Óperencia magazin honlapja évek óta népszerűsíti a könyveimet. Ezen a honlapon, az új kiadvány mellett olvasható ajánlásként, hogy a „Kis karácsony, nagy karácsony” tartalma egyaránt élvezetes gyermekek és felnőttek számára, illetve, hogy az írások mindegyike megható és tanulságos. A tanulság néha abban nyilvánul meg, hogy ajándékozni lehet egyszerű eszközökkel, pénz nélkül – például rajzzal, kézimunkával – is, és hogy az örömszerzés szándéka fontosabb, mint az adott ajándék pénzbeli értéke.

A kötet tucatnyi novelláját olvasva olykor Fekete István karácsonyi novellái juthatnak az olvasók eszébe. Kik a kedvenc “karácsonyi” írói, és mit gondol, hatott-e valaki az Ön írásaira e tekintetben?

Kicsit földhözragadtnak tűnhetek, de számomra is alapvetően a nagy klasszikusok – Grimm, Andersen – meséi hozzák el a karácsonyi hangulatot, ugyanakkor a kortárs Mentovics Éva meséit is szeretem. Talán az utóbb említett, gyermekeknek sok-sok szép verset és mesét író Mentovics Éva adott ihletet a saját, karácsonyi tárgyú írásaimhoz.

“Arra mindig odafigyelek, hogy egy az egyben ne azt a történetet vessem papírra, ami a valóságban megtörtént. Hiszen ezek lehetnek olyan személyes dolgok, amik nem tartoznak másra” – nyilatkozta előző interjúnkban. A karácsonyi történetek némelyike viszont annyira személyesnek tűnik, hogy az olvasó azt gondolhatná, egy az egyben Önnel esett meg. Mennyire támaszkodott a saját emlékeire és mennyire a fantáziájára a novellák írása közben?

Érdekes dolog, mivel hiába „mese a mese”, azért itt is visszaköszönnek néha a saját emlékek, élmények. „Az igazi ajándék” című mesém főhőse, a korábbi ismétlődő ajándékai – mackó, képeskönyv, játék bölcső, kis talicska, stb. – helyett, egy szerethető babára vágyik, és lám, élő hajas babát, vagyis testvérkét kap szüleitől karácsonyra, a legnagyobb örömére. Testvérem nincs, viszont gyermekként, karácsonyra, én is kisebb-nagyobb mackókat, könyveket kaptam, és nem babát.
Az „Édes kis semmiség” történetében, a nagymama a régen félretett, már porosodó, divatjamúlt függelékek között próbálja fellelni a legszebbnek tűnő karácsonyfadíszeket. Meg is találja azokat a kis törpék, arany- és ezüst halacskák, a kikirics sárga madárfiókák üvegfigurái között. Ezek az én gyermekkori díszeim, amiket féltve őrzök. A gyerekeim is nagyon szeretik őket, vigyázva rakják őket a fenyőre, nehogy eltörjenek. Az alaptörténetet azután a fantáziámból egészítem ki, mint általában, de valójában nincs testvérem, és a 2. történet főszereplőjével ellentétben, még nem vagyok nagymama, sem cukorbeteg.

Mikor születtek a mostani írások: a karácsonyi időszakokban vagy év közben is írt ilyen témájú szövegeket? És hány év termése került egybe most?

Mindig azzal dicsekedtem, hogy én sosem ülök töprengve a számítógép előtt, ha írni szeretnék valamit. A novellák esetében ez így is van. Ugyanakkor, karácsonyi mese írásához többnyire a mindennapok nem adnak ötletet, témát, ehhez egy kicsit több kell. Több szándék, és persze a fantázia megmozgatása. Hogy olyasmit ne írjak, amit már előttem, mások megírtak. Hogy azért érdekes legyen a történet, és ha lehet, legyen valami kis különlegessége, esetleg a végére kerüljön némi csattanó, mint a novelláknál.

Bevallom, idén nyáron, amikor ráértem, kiötlöttem néhány karácsonyi mesét, hogy ne decemberben kelljen ezen törni a fejemet. Az én meséim legtöbbjében olyasmiről esik szó, ami a valóságban is megtörténhetne. Eléggé életszerűek, elképzelhetők, talán ennek is köszönhető a viszonylagos népszerűségük. A „Kis karácsony, nagy karácsony” című kötetbe 6 már „bejáratott”, és 6 vadonatúj mese került. Összességében 7 év termése, hiszen „Az igazi ajándék” című mesém 2010-ben született, az Óperencia honlapján azóta tizenhétezren olvasták, „A legkisebb cinke” mesét pedig 2013-ban írtam, ez utóbbira is az említett honlapon már tizenhatezer ember volt kíváncsi. Az elmúlt években évente írtam egy-egy karácsonyi mesét, az idén rekordot döntöttem, mivel 4 új mesém is született.

Mi ad ihletet egy karácsonyi novella megírásához?

Mint említettem, karácsonyi meséim zöme életszerű. Többnyire olyan történetet foglalnak magukba, ami akár a való életben is előfordulhatott volna, például, hogy karácsonyra valakinek testvérkéje születik. Vagy cukorbetegként utazva, egy karácsonyi édesség ment meg valakit a rosszulléttől. Esetleg a tanyán élő kisgyermek, hóviharban, a közeli erdőbe téved, és ott éri a szenteste. De előfordulhatna – bár sajnos, manapság egyre ritkábban – az is, hogy kamaszok kalandvágytól hajtva „jótékonykodnak” rászoruló, idős felnőttekkel.

Korábbi köteteihez a fia készített borítógrafikákat, illusztrációkat. A karácsonyi kötetben is az ő rajzai találhatók?

Igen, az ő illusztrációi díszítik a kötetet, teszik élvezetesebbé az olvasási élményt.

Melyik a kedvenc írása a kötetben?

Minden írásomat kedvelem, de ami ebben a kötetben a legközelebb áll hozzám, az a mások által is szerethetőnek tartott, „A legkisebb cinke” című mese.

A novellákból idilli, békebeli karácsonyi hangulat árad, ami sajnos sok szempontból ellentétben van modern világunk karácsony előtti rohanásával, kapkodásával és az “ünnepi” habzsolással, kimerültséggel. Mit gondol a karácsonyról, és arról, ahogyan ma Magyarországon ünneplik? Hogyan lehetne jól ünnepelni?

Való igaz, az ünnep előtti ajándékvásárlási roham, na meg az azt követő karácsonyi trakta nem igazán a békéről és a nyugalomról szólnak. Halljuk, hogy egyre kevesebb az emberek pénze, mégis az üzletek, már hetekkel karácsony előtt, tele vannak a költekező vásárlók tömegével. Ugyanakkor, karácsony este, az ajándékok kiosztása és a vacsora után, a legtöbb helyen együtt marad a család egy kis bensőséges beszélgetésre, amire még az egymást nagyon szerető emberek között is, a hétköznapi rohanásban nem jut elég idő. Ez megmaradt a régi karácsonyokból, és ez jó hagyomány. Legalábbis nálunk otthon, a mai napig ez így működik.

Rendszeresen publikál írói honlapján is. Mit változtatott az olvasóival való kapcsolatán a honlap? Kap-e több visszajelzést, változtatott-e valamit az olvasókkal való kommunikációján?

Jó dolog a honlap. Azok az írások – novellák, mesék -, amelyek a szerzői honlapomon időről-időre megjelennek, a Könyv Guru oldalán is olvashatók. Ott lehetőség van a hozzászólásra, és így én is megtudhatom, kedvelik-e az írásaimat az olvasók.

Készül újabb kötettel, esetleg a novelláknál hosszabb szövegekkel a közeljövőben?

Regényt írni változatlanul nem szándékozom – egyelőre. Ugyanakkor már készen áll egy újabb novelláskötetem, illetve tervezem azt is, hogy a hasonló témájú – például különféle állatokkal kapcsolatos – írásaimból állítok össze egy gyűjteményt.