Regényújság / Földönkívüliek a Pénzverem utcában ÷ Antirózsa, avagy szép dolog az őszinteség

Rácz Katalin novelláskötetét sokan Örkény egyperceseihez hasonlítják. A történeteket különösen ajánljuk mosógépszerelőknek, kozmetikusoknak, alkoholista vagy absztinens fogorvosoknak, levéltárosoknak, rendszergazdáknak, festőknek, íróknak, boldogságkeresőknek és földönkívülieknek, valamint ezek minden rendű és rangú rokonainak, barátainak és hozzátartozóinak. A mai darab egy idősödő házaspár szerelmét mutatja be.

– Egy szál piros rózsát szeretnék! – nézett körbe bizonytalanul a kis virágüzletben Kovács László mosógépszerelő.

– Sajnos, nincs, elfogyott. Az üzletember reggel mind megvette a feleségének – mentegetőzött a fiatal eladónő, majd közelebb hajolt az öreg szerelőhöz, és úgy suttogta: Biztos tegnap megint jól elverte! De tudok ajánlani rózsaszínt vagy bordót – tette hozzá kedvesen.

Kovács tanácstalan volt. Csaknem negyven éve voltak házasok a feleségével, Lenkével, és eddig minden évben egy szál piros rózsát és egy nagy doboz konyakosmeggyet vett a születésnapjára. Most mit tegyen? Keressen másik virágüzletet, vagy vegyen más színű rózsát?

Bár csak egyszerű mosógépszerelő volt, azért szeretett eltöprengeni az élet dolgain. Most ezek a rózsák jelentették éppen az élet dolgait, hát rajtuk töprengett. Az igaz, hogy mindig pirosat vett, de eddig Lenke még sohasem volt 63 éves, vagyis ez a születésnap nem olyan, mint a többi. Miért ne lehetne a virág is más? Lehetne, állapította meg, de melyik? A rózsaszín vagy a bordó?

Ha a piros a szerelmet jelképezi, akkor a rózsaszín jelentheti a megfakult szerelmet. Ez így teljesen igaz, hiszen az ő szerelmük már réges-régen megfakult. De hátha az asszony megsértődik? És mit jelenthet a bordó rózsa? A pirosnál sötétebb. Ha az alma sötétebb, érettebb is, de vajon így van-e ez a rózsáknál, illetve a szerelemnél is? – töprengett tovább. És mit jelent az érett szerelem? Jót, vagy rosszat? Megérett vagy túlérett? Majd megkérdezem Ottót, határozta el, ő biztosan tudja, mert egyetemet is végzett, hiszen fogorvos. De Ottóval szerdán találkozik a kocsmában a szokásos kártyapartin, ma viszont még csak hétfő van, a feleségét ma kell megköszöntenie.

– Egy bordót kérek – döntötte el. Nem tudta, mit jelképez, csak azt, hogy megfakult szerelmet mégsem vehet Lenkének, mert, még ha úgy van is, más dolog az igazság és más az igazság bevallása. Szép dolog az őszinteség, de nem születésnapokon.

Az üzletből kilépve, lógó cipőfűzőjét megkötve vette észre, hogy két lábán nem egyforma a zokni. Az egyik rózsaszín-szürke csíkos, a másik szürke-rózsaszín csíkos. Kovács László nagyon megdöbbent. Gyorsan a sliccéhez nyúlt, a cipzárja fel volt húzva, megnézte az inggombjait is, azok sem voltak rézsútosan begombolva. Kicsit megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ez a zokni dolog talán mégsem a vég!

Kovács, aki szeretett eltöprengeni az élet dolgain, mostanában gyakran elgondolkodott azon a sok furcsaságon, ami történik vele. Egyre inkább motoszkált benne a kérdés (tényleg, miért motoszkál a kérdés, miért nem tud nyugton maradni?), hogy mi van, ha ezek az öregkori elbutulás jelei? Most csak a zokni, tegnap a fordítva felvett alsónadrág, azután meg az a sok furcsa felirat, amivel újabban találkozik. Egyik nap azt látta egy házra írva: Boldogság eladó!, előzőleg meg egy másik házon: Öleléspótló Kft. Reggelente, felébredve a sok zavaros álom után, már nem is tudja, hogy valóban látta-e őket, vagy csak álmodta. Mindez azóta tart, mióta az a fogatlan öregasszony, akinek a mosógépét szerelték, olyan kedvesen bánt vele.

Hirtelen megtorpant, amikor pillantása a kis ház falán díszelgő táblára esett:

Öleléspótló Kft.

Ügyfélfogadás naponta 8-tól 18 óráig.

Ebédszünet: 12-13 óráig.

Szünnap: vasárnap

– Akkor hát mégsem álmodtam! – állapította meg Kovács, megállva a ház előtt. – Még nincs hat óra, nyitva vannak, talán be is csengethetnék.

Állt és bámult, nézte a táblát, elolvasta még egyszer, majd harmadszor is, de akkor sem értette. Mi lehet ez?

 

 

Meglebbent a függöny, egy szőke lány nézett ki rajta. Meglátva Kovácsot, kisietett a kapuhoz.

– Tessék, segíthetek? – kérdezte a kapu előtt álló ősz hajú, ritkafogú embert.

– Hm, izé, hogy is mondjam… – rakta zavartan a rózsát egyik kezéből a másikba Kovács. – Van itt valami elromlott mosógép?

– Elromlott mosógép? Az nincs – felelte a lány. – De a hűtőszekrényünk már nagyon kerreg.

– Ahhoz sajnos nem értek – válaszolt az öreg. – Én csak egy egyszerű mosógépszerelő vagyok.

– És mi szél hozta erre? – kérdezte a lány, aki sejtette, hogy valami másról lehet szó.

– Csak erre jártam – mentegetőzött a mosógépszerelő, miközben nem tudta szemét levenni a gyönyörű fiatal lányról. Igen, gyönyörű volt, így festék nélkül, egyszerű fehér ruhában és kicsit kócosan is. Valami szokatlan melegség futott át rajta, majd minden bátorságát össze szedve, átnyújtotta a lánynak a virágot.

– Ezt magának hoztam – mondta, majd megkérdezte: – Tulajdonképpen mivel foglalkozik ez a kft.?

– Hát ki van írva! – csodálkozott a lány. – Öleléseket pótlunk. Ha vágyik valaki ölelésére, de nem kaphatja meg, akkor jöjjön hozzánk, tőlünk megkapja, mi pótoljuk. Bármikor jöhet a nyitvatartási időben. Jöjjön bátran, ha úgy érzi, hogy szüksége van ránk, nem kerül semmibe!

– Majd gondolkodom rajta – mondta Kovács, és értetlenül fejét csóválva, köszönés nélkül eloldalgott.

– Köszönöm a rózsát! – kiáltott utána a lány.

A mosógépszerelő megkönnyebbülten ballagott tovább. Csodálkozott iménti vakmerőségén, de megúszta, már túl van rajta. Most már csak a virágot kell megoldania valahogyan, hiszen anélkül mégsem mehet haza a felesége születésnapján!

Május volt, gyönyörű tavaszi este. A kertekben virágoztak a tulipánok, illatoztak az orgonabokrok. Mindenfelé csak virág!

Hirtelen elhatározással befordult a sarkon és az egyik kertből kilógó orgonaágakat kezdte letördelni olyan helyről, ahonnan nem láthatták a házbeliek. Kétféle is volt: lila szimpla és fehér dupla. Kedves kis csokor lett belőle, de valami még kellene mellé. Eszébe jutott a templomkert, ott mindig sok virág van, kerítés sincsen. Odasétált, talált is rengeteg tulipánt, mindenféle színben pompázót.

– Csak hármat, édes Istenem! – suttogta. – Csak hármat, a többit meghagyom neked! – Letépett három szál tulipánt, elrendezte a csokrot. Madzagja nem volt, kihúzta hát az egyik cipőfűzőjét, és azzal kötötte össze.

Enyhe bűntudatot érzett, nem tudta eldönteni, a lopott virágok vagy a Lenkének szánt rózsa elajándékozása miatt-e. Vagy talán a melegség miatt, ami a lánytól elkapta?

Kissé sántikálva indult hazafelé. Vigyáznia kellett, ki ne lépjen a bal lábán lévő fűző nélküli cipőből. Az utca északi vége felől közelítette meg a házukat. Nem szívesen tette, de hát az üzletember késztette erre. Kovács László mosógépszerelő egyformán szerette az utca mindkét végét, elsősorban azért, mert úgy tudott végigmenni rajta (az elejétől a végéig és a végétől az elejéig egyaránt), hogy egyetlen mosógépet sem látott útközben. De az a galád üzletember az utca közepén, a háza előtt álló bukszust nem átallotta mosógép alakúra vágatni!

– Egyik éjszaka úgyis kivágom! – fogadkozott Kovács. Egyébként nagyon jámbor ember volt, nehezen lehetett kihozni a sodrából, de most úgy érezte, ekkora sértést már igazán nem viselhet el önbecsülése elvesztése nélkül.

Belépve a kapun, megcsapta orrát a csülkös bableves illata. Mindig ezt főzte Lenke a születésnapján, káposztás cvekedlivel. Lenke direkt őmiatta készítette, így hálálva meg a megemlékezést meg az ajándékot.

De Kovács, bár nagyon szerette mindkettőt (mármint a csülkösbablevest meg a káposztás cvekedlit), kora előrehaladtával egyre jobban megsínylette a nehéz vacsorákat. Borzasztó álmai voltak tőle hajléktalanokról, zoknikról, sőt néha még elromlott mosógépekről is. Másnap alig tudott lelket verni magába a munkához. Ám ezt nem merte megmondani Lenkének. Majd egyszer, de ma nem, mert más dolog az igazság, és más az igazság bevallása. Szép dolog az őszinteség, de nem születésnapokon.

Lenke, a felesége szépen kiöltözve, kifestve várta. Nemrég jött a fodrásztól és a kozmetikustól. Az asztal megterítve, a rózsának egy hosszú váza kikészítve.

Kovács gondosan letörölte cipőjét, mielőtt belépett a házba. Ma igazán nem akart veszekedést rendetlensége miatt. Hátulról halkan megközelítette rántást kavargató feleségét, és hirtelen indíttatásból egy csókot nyomott az asszony feje búbjára.

Lenke meglepetten fordult hátra, meglátta férje kezében a cipőfűzővel összekötött, láthatóan frissen szedett csokrot, elhomályosodó szemmel ölelte át Lászlót.

– Milyen kedves vagy! – súgta – Éppen, mint fiatal korunkban!

– Isten éltessen, kedves feleségem! – karolta át Kovács a feleségét, maga is elcsodálkozva hirtelen érzelemkitörésén.

Lenke gyorsan kicserélte a vázát egy öblösebbre, és a virágot az étkezőasztal közepére helyezte, hogy vacsora alatt gyönyörködhessen benne.

László teljesen meghatódott felesége elérzékenyülésén. Vacsora után jóllakottan köszönte meg a finom étket, és így sóhajtott:

– Bárcsak többször lenne születésnapod!

– Te kis csacsi – simogatta meg Lenke férje pocakját. – Ha akarod, mindennap főzök neked csülkösbablevest káposztás cvekedlivel.

Kovács László mosógépszerelő, aki már előre félt az előtte álló éjszaka borzalmaitól, ami a sok nehéz étel után várt rá, semmit sem mert szólni. Meg kéne magyaráznia, hogy nem a vacsorára vágyik többször, hanem a meghitt hangulatra, de most nem lehet.

Mert más dolog az igazság, és más az igazság bevallása. Szép dolog az őszinteség, de nem születésnapokon.

Majd ha elmúlik a születésnap, talán vesz Lenkének egy szál piros rózsát…

A KÖTET ELŐZŐ NOVELLÁJA ELOLVASHATÓ ITT.

@ Ad Librum Kft. Minden jog fenntartva. A könyv nyomtatott változata megvásárolható a kiadó könyvesboltjában.