Sem befelé, sem kifelé nem kell fizetni

Arany helyett platina. Ez lehetne a nemrégiben indult új amerikai tudományos könyvkiadó, a Lever Press szlogenje. A kiadó ugyanis nem hagyományos értelemben vett nyílt hozzáférésű (open access) kiadványokat készít, hanem még egyet csavar a publikációs modellen.

A képzeletbeli szlogen megértéséhez tudni kell, hogy az open access kiadási sémában (az olvasók ingyen férhetnek hozzá a szellemi termékhez) “arany útnak” nevezik azt, amikor a megjelentetés költségeit a szerző (vagy valamely érintett intézmény) állja. Ezzel szemben a Lever Press alapítóinak elgondolása szerint az itt megjelenő tudományos munkákért sem az olvasónak, sem a szerzőnek nem kell pénzt kiadnia. Ezt nevezik az open access platina útjának (aminek létjogosultságát egyesek vitatják).

De akkor ki fizeti meg a kiadási költségeket?

A Lever Press esetében a szisztéma valamiféle ösztöndíjrendszerhez hasonlít, amit a kiadó, pontosabban a mögötte álló csoport “dob össze” az arra érdemesnek tartott munkák megjelentetésére. Az évek óta tervezett projektbe az Amherst College Press és a Michigani Egyetem könyvtára, illetve az Oberlin Groupot alkotó bölcsész “college”-ok közül több tucat kis oktatási intézmény könyvtára társult be, akik együttesen különítettek el egymillió dollárt a következő 4 év kiadásaira. Az egyenként évi 10-40 ezer dolláros hozzájárulásokból 2020-ig 60 monográfiát szeretnének megjelentetni.

Az ötlet onnan jött, hogy egyre több tudományos kutató elégedetlen a monográfia-publikálási lehetőségekkel: a nagy egyetemi és egyéb kiadók egyrészt igen drágán dolgoznak, másrészt előnyben részesítik a hagyományosabb kutatásokat, idegenkednek a formabontó, újszerű munkáktól. Ez utóbbi lehetőség biztosítása érdekében a Lever Press szerkesztőbizottsága olyan tudományos kutatások publikálását preferálja, amelyek feszegetik a hagyományos könyvek határait, “digitálisan innovatívak”, magyarán: multimédiás kiadványok (képekkel videókkal, hanganyaggal, linkekkel, stb.). Az open access kiadók közül mások is az efféle interaktív könyvekben látják a jövőt, amint arról nemrégiben beszámoltunk.

Az egyik alapító intézmény, az Amherst College parkja
Az egyik alapító intézmény, az Amherst College parkja

A végső cél az, hogy ne csak a tehetős, komoly állami vagy magánforrások fölött diszponáló kutatók tudjanak publikálni. Ez ugyanakkor korántsem jelenti azt, hogy bármelyik kutatót “kikövezett platina út” vár a Lever Pressnél. Ellenkezőleg. A kiadó ars poeticája szerint ugyanis a “platina út” szellemisége – no meg projekteket finanszírozó tudományos közösség elvárása – az, hogy a szerkesztőbizottság minden erejével ügyeljen arra, hogy

csak a legmagasabb szakmai minőségi kívánalmaknak megfelelő írások kapjanak lehetőséget a megjelenésre,

olyanok, “amelyeket éppen azért választottak ki, mert megéri beléjük fektetni”. A kiadó szándékai egyébként nem feltétlenül mennek szembe a nagy egyetemi és egyéb kiadókéival. Mi nem akarjuk őket megtörni – hangsúlyozta Bryn I. Geffert, a Massachusetts-i Amherst College könyvtárának vezetője -, csupán bele akarunk szólni ezzel a kezdeményezéssel a tudományos kiadásról szóló tágabb párbeszédbe.

Az eredményességüket pedig csak részben mérik az egyes kiadványok letöltésének számával. Az is legalább ilyen fontos szempont – nyilatkozták a kiadó illetékesei -, hogy a kezdeményezés által mennyire válik szélesebb körben is népszerűvé a “platina út”.

 

(Magyarországon, mint arról beszámoltunk, nemrégiben indult hasonló, a nyílt hozzáférésre alapozott kiadói vállalkozás StormingBrain néven.)