4 trükk, hogy rossz könyveket olvasva is jobb íróvá váljunk
Sokan kötik a kezdő (és haladó) írók lelkére, olvassanak minél többet, minél jobb szerzőktől, hiszen abból lehet a legtöbbet tanulni. Mi is írtunk már többször erről a témáról, de ezúttal egy másik oldalát nézzük meg a kérdésnek. Lehet-e tanulni abból is, amit nem tartunk követendő példának, magyarán: a rossz könyvekből? Kis túlzással azt mondhatnánk, a gyerekeket is sokszor az „elrettentő példával” nevelik, és ez igaz lehet felnőttekre, sőt, az írókra is. Nézzük meg, mi az 4 módszer, amelynek segítségével mi is hasznunkra fordíthatjuk a közepesen vagy még annál is gyengébben sikerült alkotásokat.
* * *
Tanuljunk a kiszámítható történetekből!
Ki ne ismerné – szinte már elolvasás előtt – a romantikus vígjátékok szokásos felépítését. A fiú találkozik a lánnyal. A lány utolja a fiút (eleinte). A fiú csinál valami cukit, amire a lány nem számít (mi persze abszolút). A lány (is) belezúg a fiúba. A fiú elügyetlenkedi a dolgot, de a lány valahogy mégis megbocsát neki. Örökre. Megcsókolják egymást. Először. És itt a könnyes vége.
Nem okoznak csalódást ezek a történetek (vagyis: pontosan tudjuk, hogy mi, mikor és hogyan fog alalkulni), mert hiszen olvasóként szeretjük a biztonságos, ismerős sztorikat, íróként viszont tanulhatunk belőlük.
Tény, hogy jó cselekményívet szerkeszteni nem könnyű. Ezek a habkönnyű történetek ugyanakkor megmutatják nekünk, mi az alap. Konfliktus, csúcspont, megoldás. Ha ezt sokszor látjuk-olvassuk, hozzászokunk, és nekünk is könnyebb lesz eddig eljutnunk. Fontos viszont, hogy ne elégedjünk meg ennyivel, és próbáljunk meg továbblépni. Kérdezzük meg magunktól: mi az, amitől kevésbé kiszámítható lesz a történet? Hol lehet csavarokat vinni a cselekmény menetébe? Melyik szereplőnek kellene egy váratlant húzni, valami olyat csinálni, amit nem várnánk tőle (de mégis belefér a személyiségébe, a történet tágabb logikájába)? Magyarán: lessük el az alapokat a rossz történetekből, de az igazán egyedi, izgalmas regény felépítéséhez tanuljunk a legjobbaktól is!
Tüntessük el a nyomainkat!
A rossz könyvekben állandóan az íróba botlunk. Mindenütt megérezzük, hogyan próbált valamilyen hatást elérni, hogy próbálta tovább taszigálni a cselekmény menetét. Ilyenkor tűnnek fel száraz okfejtések a „nyugati civilizáció értékeinek hanyatlásáról”, amelyek nyilvánvalóan a szerző személyesen beleerőltetett nézetei. Vagy jönnek az ügyetlenül beiktatott, modoros párbeszédek, amelyek egyetlen látható célja, hogy elspoilerezzenek valamit a háttértörténésekből, nehogy az olvasó megakadjon a cselekmény követésével.
A jó regények ezzel szemben nem tűnnek megírtnak, egyszerűen csak működnek, olyanok, mintha valóban megtörténtek volna. És sehol sem érezzük az író erőlködését. Elveszünk a cselekmény követése közben.
A rossz technikákat nem kell követni, de abból sokat tanulhatunk, ha megértjük, mit miért tett (vagy akart ügyetlenül tenni) az író, hogyan fejlődtek a szereplői, hogyan sejtetett, hogyan rejtett el jeleket a szövegben. Ezeket aztán felhasználhatjuk a saját szövegünkben is.
Csináljuk jobban!
Az már előrelépés, ha fel tudjuk ismerni, miért nem működik valami. De ennél jobban is hasznunkra fordíthatjuk a rossz könyveket. Kezdjünk kicsit foglalkozni velük. Ne csak azt próbáljuk megállapítani, valami miért nem működik, miért cseng hamisan, hanem azt is mondjuk meg, mit kellett volna csinálni. Hol lógott ki a lóláb egy gyenge párbeszédben? Hol volt már mindenkinek egyértelmű, mi lesz a következő „fordulat”? És ha ezeket megtaláltuk, miért ne javítanánk rajtuk? Vegyünk kézbe egy szöveget, és dolgozzunk kicsit rajta, mintha mi lennénk a szerkesztői. Lehet, hogy csak egy párbeszédet, egy jelenetet írunk át, de már ebből is rengeteget fodunk tanulni. De akár nagyobb elemeket is átszerkeszthetünk egy könyvben. Minél többet foglalkozunk vele, annál többet profitálhatunk belőle. Külön előny, ha olyan sztorit választunk, amelyik hasonlít a miénkhez, mert így valóban a saját alkotásunkhoz végzünk előtanulmányokat.
Könnyebb a rosszat észrevenni, mint a jót
A jó műveket nehéz utánozni, hiszen minden zseniálisan a helyén van bennük. Nehéz arra kitalálni valami formulát, hogy utánozzuk őket. Sokkal könnyebb egy rossz regényhez hozzányúlni. Első lépésként tehát érdemesebb egy tucatkomédiát vagy átlagos romantikus regényt kézbe venni, és végiggondolni: mit tudnánk kezdeni vele, ha eldobnánk a végletekig kiszámítható történetét, a súlytalan szereplőket, a modoros párbeszédeket? Hogyan lehetne ugyanebből az alaphelyzetből valami izgalmasabbat kihozni?
Legközelebb, ha hétvégi pihenésünkre könyvet választunk, ne féljünk valami olcsó ponyvát a kezünkbe venni. Lelkiismeretfurdalás helyett inkább figyeljünk nagyon rá, lehet, hogy többet tanulunk belőle, mint egy klasszikus remekműből.
Borítókép: Toa Heftiba / Unsplash.com