A hatásos recenziók titka – 10 egyszerű lépésben
Bár mindenkinek van véleménye egy elolvasott könyvről, nem is olyan könnyű azt úgy megfogalmazni, összefoglalni, hogy eléggé sokoldalú, informatív, mi több, kedvcsináló legyen mások számára. Ráadásul egészen más szabályoknak kell megfelelnie egy recenziónak attól függően, hogy milyen könyvről és milyen közönségnek szól az írás. A kifejezetten tudományos munkákról készített ajánlókkal egy későbbi alkalommal foglalkozunk, most egy általánosabb módszert mutatunk be, amellyel mindenféle recenziónak neki lehet kezdeni, elsősorban is a szépirodalmi és szórakoztató művekéhez. Az egyszerű – vagy annak tűnő – lépésekben az a jó, hogy nagy részük hamar rutinná válik, de elfeledkezni egyikről sem szabad.
1. Ne olvasd el a könyvet!
Mármint ne rögtön. Ehelyett érdemes egy kicsit forgatni, nézegetni a könyvet. A borítója, kiállítása alapján kiknek készülhetett? Milyen ajánlásokat, reklámokat tett rá a kiadó? Mit árul el a címlapja a tartalmáról? Hova sorolta be a kötetet a kiadó? Mindezek alapján sokat meg lehet tudni a célközönségről.
2. Még mindig ne olvasd el a könyvet!
Most már ki lehet nyitni, de még mindig nem olvasni kell, hanem csak átlapozni. Ilyenkor lehet megfigyelni a tördelést, a szöveg tagolását, mennyiségét, de az sem árt, ha megvizsgáljuk a bekezdéseket, a párbeszédek és a leírások arányát, stb. Az ilyesmi sokat elárul a könyv olvashatóságáról, meg arról is, hogy a szerző milyen jól strukturálta a művét.
3. Készülj föl a jegyzetelésre!
Hasznos, ha a recenzens előre kitűzi, mire akar figyelni az olvasás és az ajánló írása közben. Az egyszerű dolgoktól az összetettebbek felé haladva kell felépíteni a saját szempontrendszerünket: például a fejezetek számától odáig, hogy „mi tette klasszikussá ezt a művet”, vagy, hogy „mitől lett ez a regény egy csapásra közbeszéd tárgya”.
4. Most lehet végre elkezdeni az olvasást…
5. Figyelj!
Nem, ez nem a „ne kalandozzon el a figyelmed olvasás közben!” típusú felszólítás, és nem is a 3. pont megismétlése. Sokkal inkább arra vonatkozik ez a sokak számára komoly kihívást jelentő tanács, hogy olvasás közben elengedhetetlen figyelni az érzéseinket és benyomásainkat. Például, hogy mely ponton feledkeztünk bele a könyvbe, és hol kezdtünk unatkozni, fel tudta-e csigázni az érdeklődésünket a szerző, vagy, hogy melyik szereplők tetszettek?
6. Gondold át a könyvet, és készíts jegyzeteket!
Ez sem mindig könnyű feladat. Ekkor kell „kitölteni” a 3. pontban elkészített kérdőívet, és röviden lejegyzetelni, milyennek találtuk a könyvet. Ebben a fázisban fog kiderülni, hogy milyen hatással volt a recenzensre az olvasmány, és ezt milyen eszközökkel érte el a szerző. De ebben a fázisban kell kifejteni, miként hatott egymásra tartalom és forma, vagy, hogy a szereplőknek milyen funkciója és kapcsolatai voltak.
7. Foglald össze a tartalmat!
Ez talán a legkönnyebb munkafázis, amiről sokan azt hiszik, ebből áll a recenzióírás. Néha azonban nem is olyan könnyű tömören és érthetően megrajzolni egy regény fő vonalait. Ha sikerül, lehet például ezzel kezdeni a recenziót. De azért nem szabad elfelejteni, hogy tilos elmondani, hogy „ki a gyilkos”! Egyes álláspontok szerint a mű tartalmát legfeljebb a cselekmény feléig kívánatos felvázolni.
8. Alkoss véleményt!
Ez a lépés legalább olyan fontos, mint az előző, a legtöbben ezért olvassák a recenziókat. A jó recenzens azonban ezt is úgy teszi, hogy álláspontját a korábban készített jegyzetei alapján alkotja meg, és ezt alátámasztva tárja az olvasói elé. A vélemény még meggyőzőbb, ha a könyvből vett példák és idézetek támasztják alá.
9. Helyezd a könyvet összefüggésbe!
Ehhez néha elég információt lehet találni a könyv borítóján, de többnyire nem árt kicsit kutakodni is. Ebben a fázisban kell egyebek mellett tisztázni a könyv pontos műfaját, a szerző munkásságát (az első vagy a 12. írása ez?), és nem árt összehasonlítani néhány, ugyanebbe a kategóriába tartozó művel. De lehet, hogy érdekes felidézni a kiadás történetét, vagy épp a könyvről folyó vitát.
10. Ellenőrizd a célkitűzéseidet!
Egy lépést lépjünk hátra, és olvassuk el újra a kész recenziót. Nem maradt-e ki valamilyen fontos szempont, hűek voltunk-e saját szempontrendszerünkhöz. Ilyenkor jó, ha még egyszer tisztázzuk magunk számára, ki is az írásunk célközönsége. Elképzelhető, hogy ennek fényében eszünkbe jut egy új szempont, amit érdemes még hozzáfűzni (hiszen másképp írunk a szerzőt vagy a műfajt jól ismerőknek, mint egy a téma iránt általánosan érdeklődő publikumnak).