Decens Recenzens / Miként látna egy fát egy művész?
Tristan Gooley: Hogyan találjunk vissza a természethez?
Bukta Tünde*
Egyre több tanulmányból derül ki, hogy a jóllétünk egyenes arányban áll azzal, hogy mennyire állunk, vagy nem állunk kapcsolatban a természettel. Az is bizonyított tény, hogy a természetben eltöltött idő erősíti az ember önbecsülését és javítja a konfliktuskezelési képességét. Sőt egy óra a természetben arra is képes, hogy akár 20%-kal javítsa a memóriánkat, és a koncentrálóképességünk időtartamát.
A szerző Tristan Gooley navigátorként tanfolyamain azt tanítja az embereknek, hogy hogyan lehet a világunkat a megszokott élőhelyükön egy másfajta szemlélettel – a természetes navigáció szemüvegén át nézni. Ebben a könyvben betekintést kapunk gondolkodásmódjába, és abba is, hogy hogyan teremt kapcsolatot ő a természettel. Ezért Gooley 15 gyakorlat elvégzésére inspirál bennünket, amelyek a látásunkat, a hallásunkat, az emlékezetünket és a gondolkodásunkat is fejlesztik.
A 6. gyakorlatban például a következőket ajánlja: ”Szánjunk rá tíz percet, és rajzoljunk le egy fát! Aztán írjunk egy novellát arról, milyen élmény volt egy „művész” szemével nézni a fát. Ha konfliktust látunk a színen, az remek, használjuk fel. Ha nem látunk, keressük a jeleit. Lehet, hogy egy régmúlt erőszak nyoma is, olyan traumáé, amelyet rovarok vagy más állatok okoztak a fának, netán egy villámlás, egy ág letörése, vagy lassú korhadása.”
A következő lépések mentén haladva tárja fel nekünk a természettel való kapcsolódás folyamatát. Kezdetben ismeretlen dolgok kipróbálására inspirál, s az érzékszerveink megdolgoztatását kéri tőlünk. Majd a természetben rejlő finomabb összefüggések feltárásával és a fellelhető küzdelmekre való rálátás kialakításával folytatja. Végül pedig azt mutatja be nekünk, hogy milyen szerepe van az időnek a természetben, s hogyan válhatunk a természeti élmények részévé.
Rámutat arra, hogy a természet nem más, mint jelek, és egymásba fonódó kapcsolatok láncolata. S szükséges némi türelem ahhoz, hogy feltárjuk egy-egy új jel titkát, de a megfejtéséért járó jutalom gazdagabbá tehet bennünket.
Bemutat számos természeti történést, amelyek mind azokról a konfliktusokról szólnak, amelyekkel az emberek a leginkább és a legszélesebb körben azonosulni tudnak. Arra inspirál, hogy elismerjük, a konfliktus szükségszerűen része a természetnek, az segíthet nekünk abban, hogy észrevegyük egy adott terület kényes egyensúlyi helyzetét. Például mesél arról, hogy
számos növény igenis képes megvédeni magát az állatok támadásaival szemben,
méghozzá úgy, hogy figyelik, milyen vegyi anyagokat bocsátanak ki a körülöttük élő, másfajta növények, s bemutat néhány módszert, amellyel meg is tudják előzni a támadást.
Több példával érzékelteti a természetben lezajló folyamatok ok-okozati összefüggéseit is, ami lehetőséget ad az olvasónak arra, hogy párhuzamot vonjon a lelki fejlődése egy-egy pillanatával. Ősszel például, ha a lehulló levelek aranyos-vöröses színeiben gyönyörködünk, akkor arra is érdemes figyelnünk, hogy a fák ezt az időszakot használják arra, hogy kiszűrjék szervezetükből a méreganyagokat: minden mérgező fémet, amelyet az előző év során felszívtak a talajból, ilyenkor mindezeket gyorsan a lehullajtandó levelekbe áramoltatják, és megszabadulnak tőlük. Talán nekünk is érdemes lenne ősszel, ezt a tisztító folyamatot belső lelki életünk kapcsán megvalósítani.
Gooley megosztja velünk azt a tapasztalatát is, hogy aki valami rendkívülit ért el az életben, annak a válaszaiban megtaláljuk a természet iránti lelkesedést. Érteni akarták, hogy ami lenyűgözi őket, az hogyan illeszkedik bele a rendszerbe, s úgy látja, hogy a legnagyobb és a legmerészebb ötletek még mindig ott gyökereznek, ahol az állatok és a növények.
Példaként megemlíti Albert Einsteint is, akinek szenvedélyévé vált, hogy naponta hosszú sétákat tegyen a Princeton egyetem környéki erdőkben.
A szerző a könyv végére azt is megpróbálja bebizonyítani nekünk, hogy a természethez való visszatalálás hatására megváltoznak a gondolkodási sémáink, ennek hatására új dolgokat veszünk észre, amely kissé módosítani fogják a gondolkodásunkat, majd a viselkedésünket is. S ennek a végeredménye az lehet, hogy érdekesebbnek látjuk mindazt, ami a szemünk előtt van, a megváltozott viselkedésünk hatására igazán eredeti és különleges egyéniséggé válhatunk.
* A szerző pszichológus, egészségfejlesztő szakpszichológus.