Ízelítő / Megszámlálhatatlan

Könyv Guru egy egészen friss regényből idéz, Krencz Nóra Megszámlálhatatlan című fantasyjából. Egy kis ízelítő a fülszövegből: Te mit tennél, ha minden, ami az életedet jelentette, minden, amit magadénak tudtál, egyik pillanatról a másikra megsemmisülne, s ebben a szorult helyzetben belebotlanál valaki felfoghatatlanul különlegesbe, aki új értelmet adhat az életednek?

– Miért nem alszol? – kérdeztem.

– Most nem megy. Gondoltam, kijövök a friss levegőre és így, hogy társaságom is van, unatkozni sem fogok – mosolygott rám –, de ha aludni akarsz, akkor…

– Nem! Nem, én sem tudok. Maradj csak.

Ezután csak csendben ültünk egymás mellett, és hallgattuk a lágy szellő és a mozgó levelek hangját. A meg-megzörrenő avart. Egy harkály kopogását, s a közeli patak halk csobogását. A természet éjjel sem pihent meg.

Corinna odafordult hozzám.

– Mesélj magadról, Fabyen! Honnan jöttél?

– A falum olyan kicsi, hogy talán sosem hallottál róla.

– Milyen életed volt ott?

– Unalmas, de rendezett. Egyedül éltem. Nem nősültem még meg, mert úgy gondoltam, ráérek. Egyébként a faluban nem sok kelendő hölgy van, csak olyan, aki jóval fiatalabb nálam. Várnom kellett volna még egy pár évet, hogy elvehessem. Mint mondtam, a falu kicsi, így kevés a választék.

– A családod? Nincs családod, rokonaid, akiket most otthagytál?

– A szüleim még kisgyermekkoromban meghaltak, és egyébként is, a falumból valószínűleg nem maradt semmi, így hát nincs miért visszamennem.

– Ez szomorú, Fabyen. Sajnálom.

– Ne sajnáld! Ki tudja, mi vár még rám. – Rámosolyogtam. – Veletek sok kalandban lehet részem.

Az arckifejezése egy kissé megváltozott.

– Kaland? Én ezt nem nevezném kalandnak. Hányatott sorsunk van. Nekünk nincs otthonunk, és soha nem is volt, és lehet, hogy soha nem is lesz. Hallgass rám, Fabyen, keress magadnak feleséget, nemzz gyerekeket! Telepedj le! Válassz emberibb életet, és ne minket! Hidd el, tudom, mit beszélek!

– Drága Corinna, te egy nagyon jólelkű lány vagy, de kérlek, érts meg! Tudnom kell, mi ez az egész, és hogy kik vagytok ti! Belecsöppentem, és most önként lépjek ki belőle, úgy, hogy sohasem értem meg, mi történt? Hogyan élhetnék emberként azok után, hogy tudom, zajlik a háttérben valami egész más is. Meg szeretném érteni!

Corinna lenézett, és úgy figyelte a lábait, mintha azok érdekesek lettek volna, de nem nézett rám. Nem akartam, hogy megint megfutamodjon, mint legutóbb, és nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy ismét kettesben vagyunk, és talán bizalmába fogad. Ő volt az egyetlen reményem, mert csak ő kedvelt engem a társaságból.

– Corinna, kérlek, mondj valamit!

– Fabyen, tudod, hogy nincs veled semmi bajom, de még soha senkinek nem beszéltem erről. Pontosan azért, mert üldöznek minket.

– Corinna, hidd el nekem, hogy soha nem mondanám el senkinek, különösen nem olyan embereknek, akik ártani akarnának nektek.

– Tudom – mondta, de csak halkan, suttogva.

Vártam.

– Valamilyen szinten emberek vagyunk, hiszen emberi ételt eszünk, és úgy is nézünk ki, de mégsem, mert nem tudunk…

– Mit?

– Nem tudunk meghalni.

A fiatal szerző honlapja ezen a linken keresztül érhető el. Érdemes minden héten visszatérni hozzá, mert folyamatosan posztol valami újdonságot.

A cikk illusztrációját Gédai Karolina készítette.