Mogyorósi Vivien: Miután meghaltatok nélkülem

Hat év – hosszú idő, pláne ha magányosan töltöd. Pontosan ennyi évvel ezelőtt Sev élete szilánkokra hullott, miközben ő megpróbálta felvenni a harcot egyre súlyosbodó drogfüggőségével. A barátai meghaltak, szerelmének nyoma veszett, az apja pedig magára hagyta. Azóta magányosan vergődik az emlékek és az őt kísértő rémálmok és hallucinációk között. Képtelen továbblépni, és legyűrni a depresszióját, mert nem tudja elengedni a múltat. Nem tudja elengedni őket.

Egészen addig, míg fel nem bukkan egy ismerős arc. Ő beindítja az eseményeket, Sev pedig kénytelen belátni, hogy menekülnie kell a múlt kísérteteitől, a gyötrelmes magánytól.

Sev tudja, hogy jól dönt, mikor végre hátat fordít a múltnak.

Az élet viszont nem egészen ezt a sorsot szánta a lánynak.

A történeten keresztül megismerkedhetünk a drogokkal való harccal, azoknak hosszan tartó káros hatásaival, az örök, maradandó sebbel, amit a barátok elvesztése ejt, és az olyan sötét mentális betegséggel, mint a depresszió. És persze a soha el nem múló szerelemmel.

Részlet

– Egyszer, amikor még hajlandó voltam tudomást venni és szembeszállni a depressziómmal, olvastam egy… egy önsegítő könyvet, vagy, hogy is hívják ezeket. Fogalmam sincs, mi okból, valószínűleg nem akadt épp jobb dolgom. Az egész zagyvaságnak tűnt, de egy rész megmaradt belőle – mondtam, majd haraptam egy óriásit a pizzámból. – Azt írta, ahhoz, hogy elérjünk valamit, el kell hinni, hogy már megkaptuk. Vagy valami ilyesmi – legyintettem teli szájjal. – Szóval úgy döntöttem, eljátszom az új életemet, hátha így megszabadulok a múltamtól. Jobb ötletem már nincs – fejeztem be, a papírdobozra szegezve pillantásomat. [...]

“Mindig is a “miért” foglalkoztatott a leginkább”

“Olyan ez, mintha mindig csak letolnánk a gazt fűnyíráskor, ahelyett, hogy a gyökerénél fogva rendesen kiirtanánk” – hoz hasonlatot a drogfüggőségre Mogyorósi Vivien, akinek első, Miután meghaltatok nélkülem című regényének hősei kábítószerrel élő kamaszok. A Könyv Guru kiadónál megjelent kötet szerzője az interjúban mesél a cím- és témaválasztás nehézségeiről, a takarítás közben született “legjobb ötletekről” és a kiadói hírlevelekre való feliratkozás hasznáról.