Krisz ötletei / A sikerkönyvek butítanak?
Az egyik legolvasottabb cikk, amit Könyv Guru oldalára írtam, arról szól, miért olvassunk magyar szerzőktől.
A cikk megírása óta az is kiderült, hogy
azok az amerikai best sellerek, amelyeket magyarra fordítanak, eleve butának számítanak, amerikai sztenderd szerint is.
Az USA-ban létezik egy abszolút képlet a könyv olvasási nehézségének megmondására (Flesch-Kincaid tesztnek is nevezik). Így néz ki:
hányadikos gyerek tudja elolvasni a könyvet nehézség nélkül =
(szószám / mondatok száma x 0,39) + (szótagok száma / szószám x 11,38) – 15,59
Ha megnézzük a képletet, akkor az látszik belőle, hogy minél kevesebb szótagú egy szó, és minél kevesebb szó van egy mondatban, annyival egyszerűbb a könyv. Gyakorlatban könnyen kipróbálhatjuk, itt van például ez az internetes alkalmazás, ahová bemásolhatjuk a szöveget és megkapjuk a képlethez szükséges számokat. Ez a program számol olvasási szintet is (reading level), de más módszerrel, ami figyelembe veszi az iskolában tanított és elvárt szókészletet is minden korosztályban, emiatt ez az adat csak angol nyelvű szövegek esetében érvényes (Dale-Chall teszt).
Próbaképpen beírtam azt a Tamara Ireland Stone szöveget, amit a fent említett cikkben beidéztem: a program szerint ez az angol nyelvű szöveg 149 szó 7 mondatban, az olvasási szint pedig mondatszerkezet alapján: ötödikes.
Tehát egy best seller elolvasásához elég az a szint, amit tízévesen hoztunk.
Érdekes, ugye?
Sajnos ez a helyzet kifejezetten jellemző a mai könyvekre. Egy amerikai újságíró, Ben Blatt fogta az összes New York Times best sellert és lefuttatta ezekre a könyvekre az olvasási szintmérést. Elképesztő adatokat kapott: az elmúlt 40 évben két évet süllyedt a könyvek olvasási szintje. 1960-70 között a best sellerek jellemző olvasási szintje 8 volt, azaz elég volt hozzá az a tudás és gyakorlat, amit az amerikai általános iskola végére összeszedett egy jól teljesítő diák. No de az olvasási szint egyre csökkent, ahogy telt az idő, és 2000-2014 között már elég volt annyi gyakorlat ezen könyvek elolvasásához, amit egy hatodikos összeszedett a suliban. Az átlagos szószám egy mondatban 17-ről 12-re csökkent (a magyar szerzőkről szóló cikkemben két részletet idéztem be, az egyikben 16, a másikban 18 szó volt az átlagos szószám egy mondatban).
A nyolc legegyszerűbb nyelvezetű amerikai sikerkönyvet egy negyedikes is simán el tudná olvasni: ezeket Nora Roberts, James Patterson és Janet Evanovich írta. (Ha tehát angolul szeretnénk tanulni, az ő műveikhez bátran nyúlhatunk. Ismeretlen szó ugyan valószínűleg lesz benne, de legalább a mondatszerkezet egyszerű lesz.)
Egyértelmű, hogy az amerikai szövegek általánosságban egyre egyszerűbbek. Az amerikaiak lefuttatták a Flesch-Kincaid tesztet a kormányzati beadványokra is, és egy színes infografikán ábrázolták, amiből egyértelműen látszik, hogyan csökken a színvonal.
Érdekességképp lefuttattam a Flesch-Kincaid tesztet Tamara Ireland Stone szövegének magyar fordítására is: ez a részlet 124 szót és 8 mondatot tartalmaz, és 15.-es olvasási szintű. (Azaz az amerikai közoktatásban felnőtt, de magyarul tudó olvasónak kerek 10 évvel később lehetne ezt a könyvet a kezébe adni, mint az eredeti nyelvűt: 21 éves korában. Ha eddig volt bárkinek kétsége afelől, hogy a magyar nyelvre hosszabb szavak és hosszabb mondatok jellemzők, mint az angolra, most elfeledheti őket.)
Leteszteltem a cikk Jókai-részletét is: ennek megértéséhez még két évvel idősebbnek kell lenni (23 éves), és Fejős szövege még bonyolultabb, 18 lett az eredmény (24 éves olvasó érti meg). Ezen a ponton érdemes belegondolni, hogy a magyar lakosság már általános iskolában találkozik Jókai szövegeivel, de valószínűleg Fejős Éváéval is…
Érdemes tehát továbbra is magyar szerzők könyveit olvasni, az amerikaiaktól pedig válasszunk eredeti műveket, és inkább régieket, mint maiakat!