Lapmargó / A múlandó idő cirógatni való tárgyai
Ollók és ollóféleségek
Elfogultan szeretem a Tandemesek – a tipográfus-házaspár, László Zsuzsa és Faragó István grafikai műhelyében formálódó – Anno sorozatát. A tervezők kikezdhetetlen profizmusát és ötletdús megoldásait más, patinás kiadók köteteiből jól ismerhetik mindazok, akiknek még fontos a külcsín, a magyar könyvművészet, s nem restek a kolofonhoz lapozni.
Az Anno azért más, azért áll a szívemhez, ízlésemhez, érdeklődésemhez valahogy még közelebb, mert az említett mesterségbeli tudás keveredik a szent amatőrizmussal, ez utóbbin ezúttal a szenvedélyt és a tárgy, pontosabban a tárgyak iránti mérhetetlen szeretetet és a kiapadhatatlan tudásvágyat értem.
Az alapötlet roppant egyszerű: nézzünk körül szobánkban, házunkban, hobbiként gyűjteni kezdett, aztán, netán, szekrénymélyre süllyesztett kollekciónkban, valamely múzeumban, vagy az utcán és fedezzük fel az érdekes, titkokat, a múltat sejtető tárgyakat, a sportérméktől, a kapukilincseken és a gyűszűkön át, a zsebórákig vagy a nagyanyáink táncrendjét őrző kisnyomtatványokig, kapualjak fölött, a házfalakon az anno domini feliratokat. Aztán már „csak” el kell merülni a tárgytörténetben, meg „kell” keresni a megszállott gyűjtő(ke)t, feltúrni egy-egy adatért a könyvtárakat, a netet, kitalálni az egyes kötetek vezérmotívumát, majd megírni, megíratni a „szent örültekkel”, és fényképezni, fényképezni.
És akkor ámulatból ámulatba esik az alkotógárda csakúgy, mint aztán az olvasó, amikor kézbe veszi a kis (majdnem) négyzet alakú, általában másfélszáz oldalas könyvecskét. A „múlandó idő cirógatni való” tárgyairól immár hatodik éve készített könyvsorozat negyvenedik darabját ajánlhatnám kvízkérdéses formában is.
Tudja-e, kedves olvasó, hogy melyik ősi szerszámnak van hegyháta, pajzsa, szegecse, pengegyöke és záráshatárolója?
E direkt csalafinta felsorolás alapján nem biztos, hogy sokan rávágnák, de hisz ez a „csuklós olló”. Mint ahogy alighanem az is csodálkozást kelt, hogy az ollónak 35 alap- és körülbelül ezer altípusa van. Ezek a haszontalanul (mert érdek nélkül) hasznos tudnivalók az Ollók és ollóféleségek című könyvecskéből, ollózhatók ki. Mint ahogy az is Tóth György „szakirányú kutakodásaiból” tudható, hogy a közismerten gazdag szókincsű magyar nyelv meglepő módon mindössze egyetlen összefoglaló kifejezést, a bolgár-török eredetű négybetűs szócskát használja erre a meglehetősen hétköznapi eszközre. Igaz, előtagként tengernyi „pontosítás” kapcsolható hozzá, úgymint manikűr, metsző, szabó, haj, bajusz- vagy szivarvágó (olló).
A színvonalából percentnyit sem engedő, megszokottan remek zsebkiadvány ezúttal is tobzódik az izgalmas illusztrációkban. Szemet gyönyörködtető kincsek kerültek közszemlére: a Hans Vischer XVI. századi üvegablakán felfedezhető kengyeles olló csakúgy, mint a szolnoki ferences templomnak a helyi szabócéh által szponzorált oltárdíszítése, a Dültgen cég „Solingen” gyártmányába préselt két profilkép Ferenc József császárról és nejéről, Sissyről. A könyvet böngészők remek felvételek alapján vehetik szemügyre a jól ismertnek vélt alkalmatosság egyszerű és díszített variánsait, valamint az olyan metamorfózisait, mint például a szüléseknél használt, s a gólya alakjára hasonlító köldökzsinórvágó vagy a befogandó pillangó (sz)épségét megóvó lepkefogó ollót.
S nem állhatom meg, hogy ne idézzek (ahogy a könyv alkotóinak sem volt szíve kihagyni) egy az ollóhoz valójában nehezen kapcsolható anekdotát, amely állítólag Molnár Ferenccel esett meg. A pályakezdő színpadi szerző első felesége és némiképp vetélytársa, a tollal és ecsettel egyaránt jól bánó Vészi Margit volt, s egyfolytában rivalizáltak egymással. „Egyik este – olvasom a kötet végi ráadást – egy elegáns vacsora adására készülődve is összekaptak. A kellően felhergelődött férj erre ollót ragadott, kivágta szmokingjának térdeit és lyukas nadrágban fogadta a vendégeket. Azok kínos kérdésére, hogy mi történt, azt a magyarázatot adta, hogy a feleségem zseniális festőművésznő [tehát nem író – jegyzem meg én, az idéző – M. G.], ezért nincs ideje arra, hogy a férje nadrágjait megstoppolja.”