Mi az a 6 szabály, amit még bestsellerszerzők is megszegnek?

Sokféle szabályt kell megtanulnia annak, aki jó író akar lenni. De hát nincs mit tenni, így van ez mindenféle kreatív szakmánál (is). Ám, mint a legtöbb kreatív szakma szabálygyűjteménye esetében, az írásra is igaz, hogy az egyik legfontosabb szabály mégis az: hágd át bátran a szabályokat! Ez tesz egyedivé, ez tesz felismerhetővé, ez mutatja meg a kreativitásodat, ettől lesz eredeti, nem pedig iskolás, tankönyvszagú, amit írsz. Nehéz persze megmondani, mikor éri meg valóban elhagyni a szabályok által kitaposott utat, és mikor tűnik ettől inkább nevetségesnek, esetleg amatőrnek a szerző. A saját utunk megtalálásában segíthet néhány jól ismert sztár nonkonform módszerének a megfigyelése.

* * *

Az első áthágott szabály: Mindig legyen koherens a nézőpont!

Ezt biztos mindenki az első leckék között tanulja meg, hogy ne váltogassuk a történet elmesélőjének nézőpontját (személyét). J. K. Rowling megmutatta, hogy ez sem szentségtörés:

  • Harry Potter és a bölcsek köve (magyar kiadás 1999) első fejezetét Harry nagybátyja, Vernon Dursley szemszögéből meséli el, ám a továbbiakban már a varázslótanonc szemszögéből folytatja, Dursley-ra többé nem tér vissza.
  • Miért teheti ezt meg Rowling? Azért, mert az első fejezetben Harry még kis baba volt, ezért nem lett volna hiteles az ő szemszögéből mesélni. Másrészt az első fejezet kicsit bevezetőszerű, és után az időbeli ugrás már nem teszi olyan képtelenné a mesélő megváltozását.
A második áthágott szabály: Sose kezdjük a sztorit azzal, hogy valaki felébred!

Bizony sokak számára eleve közhelyes az a történet, ami egy ébresztőóra csipogásával indul. Mégis van példa ennek ellenkezőjére, és nem is akárkitől.

  • Suzanne Collins bizony ezzel indítja a magyarul 2009-ben megjelent Az éhezők viadala című trilógiáját (amiből nagy sikerű filmet is készítettek): Katniss Everdeen felébred.
  • Ahelyett azonban, hogy az ébredés a halálosan unalmas fogmosás-reggeli kávézás-öltözködés rutinjával folytatódna, itt dramaturgiai célja és jelentősége van. Minden apró részletnek jelentősége van ugyanis, hiszen egy már zajló kegyetlen háttértörténet építőkövei: Katniss húgának, Primnek a félel a viadalra való kiválasztástól, megfáradt anyjuknak  megjelenése, az étel fontossága az életükben, stb.
A harmadik áthágott szabály: Kerüld a jelzőket, főleg idéző mondatokban!

Gyakori javaslat, hogy amikor idézünk egy párbeszédet, inkább kerüljük a „mondta”, „vélekedett” közbevetéseket, csak akkor írjuk le, ha másképp nem derülne ki, ki beszél. De ha mégis leírjuk őket, legalább ne tömjük tele jelzőkkel.

  • Másképp gondolja Stephenie Meyer, az Alkonyat-sorozat világhírű szerzője. Nála például sorjáznak az olyan közbevetések, mint „kérdezte hitetlenkedve”, „jegyezte meg leereszkedően”, „kérdezte lezseren”, „mondta ártatlanul”, stb.
  • Mi ennek az oka? Meyer azért használhatja ezt hitelesen az Alkonyatban, mert ez jól megfelel egy kamasz lány hangjának. Olyan ez, mintha Bella állandóan elemezné, hogy milyen hatást tesz a története Edwardra.
A negyedik áthágott szabály: Sose adj a szereplőknek azonos betűvel kezdődő nevet!

Alapvető hibaként szokták emlegetni, ha túlságosan hasonló nevűek a szereplők (például Judit, Júlia, Johanna), mert ilyenkor az olvasó bizony könnyen összekeveri őket egy idő után.

  • J. K. Rowling viszont mintha szerelmes lett volna a H betűs karakterekbe: Harry, Hermione, Hagrid, Hedwig, Madam Hooch.
  • Na jó, de akad-e bárki is az olvasók közül, aki összekeverné Harryt Hagriddel? Aligha. Méghozzá azért nem, mert eléggé erős karakterek, eléggé jellemző és jól megjegyezhető dolgok történnek velük, így aztán az olvasó memóriájába nagyon hamar beivódnak.
Az ötödik áthágott szabály: Ne zúdítsuk az információkat az olvasóra!

Nem könnyű megfelelni ennek a tanácsnak, különösen ha egy elképzelt világot kell gyorsan bemutatni az olvasónak. Ilyenkor aztán egymást követhetik azok az ügyetlen párbeszédek, amelyek így kezdődnek: „Mint tudod, …”

  • Az éhezők viadalában viszont a szerző az első oldalakon mégis szépen elmeséli, mi is a története Panemnek, milyen az élet a 12-es körzetben, hogy történik a sorsolás és hogy játsszák az Éhezők viadalát.
  • Azért működhet ez mégis, mert Collins kreatívan szövi bele mindezt a történésekbe. Hol Katniss konstatálja, miért üresek az utcák azon a napon, ezzel lehetőséget teremtve rögtön arra, hogy elmondja ennek hátterét. Hol keserűen jegyzi meg, hogy „így megy ez minden évben”, és máris részletezheti, mi is az a minden, ami rendszeresen megtörténik a körzetben.
A hatodik áthágott szabály: Irtsd a kedvenceidet!

Mindenkinek vannak rendszeresen visszatérő szavajárásai, kedvenc, berögzült mondatai, nyugodtan mondhatjuk: kliséi. Ezek ritkítása nagyon fontos – elvileg.

  • Stephenie Meyer a „hitetlenkedve” különféle változatait tucatszor „lőtte el” az Alkonyatban, de Edward is rendszeresen „kuncogott” a trilógiában.
  • Miért működnek ezek? A hitetlenkedés jól kifejezi, hogy Bella egy valóban hihetetlen, más-világban játszódó történet részese. Ez csak erősíti az érzéseit, élményeit. A kuncogás pedig végül ugyanazt szolgálja, amit az egész Alkonyat: hogy a tinilányok mind elepedjenek Edward után. Ez is része az ő imágójának, szexis, titokzatos egyéniségének.
Borítókép: Milos Tonchevski / Unsplash.com