„Nem töröm a fejem, hogy feltétlenül kipasszírozzak magamból valamit”
Beszélgetés Mester Györgyivel írástechnikáról és hajnali történetszövögetésről
Még fejben eldől, milyen lesz egy-egy újabb írása, mert mire a számítógéphez ül, már szinte készen is vannak a novellái – meséli a műveit 2008 óta megjelentető novellaíró, Mester Györgyi, akit arról is kérdeztünk, milyen előtanulmányokra, tapasztalatra volt szüksége ahhoz, hogy íróvá válhasson.
Emlékszik, hogy mi volt az első írása?
A legelsőre nem, de három ilyen írásom van, amit azóta is a legkedvesebbeknek, a legszebbeknek, és az igazi, klasszikus novellának tartok. Belvárosi duplaablak az egyik címe, a másik egy hajléktalansággal kapcsolatos történet, a Más világ, és mivel imádom a természetes vizeket, a tengert, a harmadik, romantikus történet, a címe: A tenger.
És hogyan szokott írni? Van valamilyen kialakított munkarendje, módszere?
Ez általában ad hoc jelleggel működik. Nem mondhatnám, hogy rákészülök, vagy, hogy minden nap odaülök a számítógép elé, és töröm a fejem, hogy valami témát kitaláljak. Ez inkább a hétköznapokban adódik. Például olyasmikből, hogy találkozom valami érdekessel utazás közben, vagy hallok valahol egy történetet, esetleg velem történik valami. Ha viszont nincs ilyesmi, akkor nem töröm a fejem, hogy feltétlenül kipasszírozzak magamból valamit. Érdekes, de a legtöbb történetem úgy született, hogy elég rossz alvó vagyok, és amikor hajnalban felébredek, hogy ne a személyes problémáimon rágjam magam, inkább kitalálok egy jó címet vagy megformálok magamban egy történetet, ami valahol szembejött. Ilyenkor fejben megírom, és a géphez már úgy ülök le, hogy megvan a történet. Tehát olyankor egy félóra alatt legépelem. Nem szoktam a gép előtt ülni, várni, hogy most ezt a mondatot hogyan fogalmazzam meg, hanem folyamatosan leírom, aztán újraolvasom természetesen többször is, két hét múlva, és ha úgy látom, hogy az egyik mondatban ki kellene cserélni egy szót, mert stilisztikailag jobb, szebb lenne, vagy van benne szóismétlés, akkor javítom.
Ezek szerint az írás folyamata lényegében fejben zajlik le, és a szöveg papírra vetése, a számítógépbe írása már pusztán technikai feladat?
Igen, és ez kellemes elfoglaltság számomra, kikapcsolódás. Nagyon jó, mert ilyenkor az ember nem foglalkozik a saját problémáival, csak a munkára koncentrál. Egyébként annak ellenére, hogy, mint mondtam, folyamatosan szoktam írni, valakinek azért mondtam múltkor, hogy ha nem találták volna fel a számítógépet, kézzel soha nem írtam volna, annyira nagy technikai könnyebbség, hogy egy félmondatot kitörölhetek, beírhatok helyette egy másikat.
Mennyire törődik formai dolgokkal munka közben? A helyesírással, esetleg valami részlet, név ellenőrzésével?
A gépem mellett van egy helyesírási szótár, és ha valami olyasmit kell leírnom, aminek nem vagyok biztos a helyesírásában, akkor természetesen rögtön megnézem. De mivel pár reggelen át a történet már összeállt a fejemben, ha géphez ülök, azt mondhatnám, stilisztikailag szinte végleges formában, folyamatosan írok. Nem szoktam ott ülni a gépnél és gyötrődni, gyakorlatilag kész szöveget gépelek be.
A cím is mindig előre megvan?
Volt már olyan is, hogy a buszon utaztam, hosszan, három órán át, és hogy elfoglaljam magam, érdekes címeket találtam ki. Aztán egy-egy nagyon jópofa cím köré kerítettem egy történetet.
Emlékszik, hogy melyik volt ilyen?
Többre is, például a Fejcserés támadás, az Ihaj-csuhaj juhar, az Albérletben a halállal vagy a Bársonyos halál.
Fejlesztette valaha az íráskészségét? Például valamilyen tanfolyamon vagy esetleg utánanézett, hogy milyen technikákat ajánlanak novellaszerzőknek…
Soha ilyen jellegű képzésen nem vettem részt. Elég jó magyaros voltam iskolás koromban, a későbbi munkahelyeimen, még bűnügyes vizsgálóként pedig hosszú jegyzőkönyveket kellett megfogalmazni, és ilyenkor azért fontos volt, hogy az ember hogy fogalmazza meg vagy a helyesírása jó-e. Később pedig a közigazgatásban panaszügyek intézésével foglalkoztam, ahol egy-egy panaszosnak a válaszlevél stílusa, hangzása nem volt mindegy, hogy ne okozzunk további sérelmet, hanem inkább a meglévőket próbáljuk orvosolni. A legutolsó években aztán titkársági osztályon dolgoztam, ahol felső vezetői leveleket is kellett írni, képviselőknek, ombudsmannak, miniszternek vagy miniszter, kapitány nevében, és nagyon fontos volt a stílus. Az egész osztályon mindenki hozzám hozta a nehezebb leveket, hogy olvassam át, és ha lehet, egy kicsit stilizáljak, vagy ha valahol elakadtak, akkor segítsek. Tehát büszkén állíthatom, hogy a fogalmazásommal nem volt soha baj, de azért persze nem ugyanaz egy novellát megírni és egy hivatalos levelet megfogalmazni.
Nagyon rövid, sokszor másfél-két oldalas kis novellákat ír. Ez mennyire tudatos írásstratégia az ön részéről és mennyire a véletlen műve?
Nekem ez a testhez álló szöveghosszúság. Sokszor észreveszem magamon, hogy nekiállok írni, és másfél A4-es oldalnál pontot teszek a történet végére. Valahogy úgy alakul. Egyébként nem könnyű röviden megfogalmazni valamit, úgy, hogy sok minden benne legyen, érthető, de mégis rövid legyen. Én inkább hosszan nem tudok írni. Regényt, azt hiszem, soha nem fogok írni. Nekem a novellák a legmegfelelőbbek. Még korábban kérdezte, hogy utánanéztem-e, milyen írástechnikákat használnak, mi az etalon. Igazság szerint, már sok-sok novellát megírtam, miután egyszer az interneten rákerestem, hogyan néz ki egy klasszikus novella. És meglepő, hogy pontosan azt írták, amit én magamnak alapfeltételként előírtam: legyen rövid, legyen egy történeti magja, kevés szereplős, rövid címmel és a végén legyen egy csattanó. Megnyugodtam, hogy bár amatőr vagyok, de ezek szerint eltaláltam, hogy ahogyan én írok, az az alapkövetelmény a novellák esetében. Volt, aki egyszer azt hánytorgatta fel nekem, hogy az egyik szereplőmet nem részleteztem, nem írtam le pontosan, hogy milyen volt a ruházata, külalakja, beszédstílusa, egyebek, és azt mondtam, hogy ilyet is tudok, de ennél a történetnél ennek nem volt jelentősége, tehát felesleges lett volna túl sok jelzővel, körítéssel, leírással szaporítani a szöveget. De természetesen van olyan is, ahol a történet megkívánja, hogy az ember körülírjon dolgokat, részletesen láttassa, hogy még jobban elképzelhető legyen.
Van olyan téma, amiről azt gondolja, hogy még ön is hosszan írná meg? Akár olyan történet, ami fölmerült, és eljátszott a gondolattal, hogy?
Pár történetem van, amelyik nem másfél oldalas. Kicsit hosszabb a Háncsszatyor vagy a Kolompszó, mert ezekben így volt kerek a történet. Hosszabb időszakot írtam le, tehát ahhoz hosszabb szöveg kellett, de talán a leghosszabb egy kisfiúról és egy coyote-ról szól, de az is csak 6-7 oldal. Ennél hosszabb szövegeket nem írok, mert valahogy én is úgy szeretem, ha minél hamarabb a végére, a csattanóhoz jutok.
Mester Györgyi köteteit az Ad Librum Kiadó gondozza.