Recenzió: Az „arctalan démon”: a meddőség
Ó. G. Marianna: Hogyan éljük túl a küzdelmet a terhességért? (Ad Librum Kiadó)
A könyv külső borítóját megnézve azonnal egy kérdés futott át a fejemen: miért pont hattyú? Éreztem, hogy ennek jelentősége van a könyv tartalmának szempontjából, így utánajártam a kérdésnek. A hattyú az élet madara, fehér színével az őszinteséget és a tisztaságot, illetve egyes filozófiák szerint az emberi lelket is jelképezi. Mindezt a címmel összekapcsolva nyilvánvalóvá vált, hogy egy személyes történeten alapuló könyvet tartok a kezemben.
Rögtön a köszöntőben erős felütéssel indít a szerző: „Ha ettől a könyvtől vársz csodát és megoldást, akkor ez nem a te könyved!”. Egyértelműsíti tehát, hogy a könyv nem szakkönyvként használandó, inkább – ahogy fogalmaz – „túlélési kisokosszerű iromány” leendő édesanyáknak és azoknak, akik nekik segítenek, hogy valóban anyává válhassanak. Az összesen 159 oldalas könyv két fő részre tagolódik, amelyekhez kapcsolódnak az inkább a gyakorlati élet szempontjából fontos mellékletek.
Az első érdemi rész a családalapítás gondolatának megfoganásától indul. Az teherbe esésért való küzdelem első időszakától eljutunk az orvosi vizsgálatok, a különböző kezelések és mellékhatásaik részletekbe menő leírásáig. A konkrétumokon túl kitér mindennek a lelki részére, hogy miként hat ez a teljes folyamat a társasági életre, a párkapcsolatra és az általános értelemben vett jóllétre.
A második részben olyan „depressziókezelő technikákat” oszt meg az olvasóval, amelyek saját tapasztalatán alapulnak és neki valóban segítettek. Itt az egészen gyakorlatiastól az inkább a gondolat szintjén működő tanácsokig, mindenfélét találunk.
A mellékletek pedig utóbbihoz nyújtanak segítséget. Találunk itt például receptet, hogy ha azáltal szeretnénk jobban érezni magunkat, hogy főzünk, illetve motivációs mondatokat is, melyeket az „örömbödön” technikához ajánl, mindennapi használatra.
A könyvnek összességében véve van egyfajta fanyar humora, illetve időnként elég nyersen fogalmaz, talán azért, hogy ezzel is közelebb érezhesse magát az olvasó az íróhoz. Az események végigkövetése és az élmények megosztása naplószerű, a szerző stílusa közvetlen, nem riad vissza attól, hogy a társadalomban alapvetően kényesnek számító témákról is nyíltan írjon. Ettől függetlenül nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy mennyire nehéz témát dolgoz fel, mégis egy könnyebben befogadható formában. Annak, akit sosem csapott meg a meddőség szele, azért lehet fontos megismerkedni ezzel a könyvvel, mert általa átélhetővé válnak azoknak a nőknek a mindennapjai, akik hosszú időn át, fáradhatatlan energiával, rengeteg fájdalmat elviselve küzdenek egy gyermekért. Azoknak pedig, akik élete bármilyen módon és mértékben kapcsolódik a meddőség témaköréhez, azért lehet jelentőséggel bíró olvasmány, mert láthatóvá válik belőle, hogy az, amit éreznek, nem szokatlan és nincsenek egyedül.
Összességében azt gondolom, lehetetlen küldetés összefogóan átadni a könyv jellegét, egyedül annak elolvasásából lehet megérteni. Addig is, álljon itt egy idézet, ami jól leírja a hangulatot, amely az egész könyvet áthatja: „De ne feledd, ha azt az utat választod, hogy feladod, akkor tedd le a könyvet! Ez a könyv nem a veszteseknek szól! És nem az önző alakoknak! Lehet sajnálni magad, lehetsz magad alatt, de mindennek van ám határa! Ha a könnyebbik útra lépsz, gyenge vagy és végtelenül önző! Mondj igent az életre, és küzdj tovább!”
*pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt (Facebook)