THE NAME IS…VILLAX

Családtagjaimhoz hasonlóan már én is így reagálok a hivatalnokok szenvedő ábrázatára: “írja le kérem, hogy villa, mint evőeszköz, majd tegyen egy x-et a végére”. Hogy ebből azután hogy lesz mindig “Wilax”, igazi misztérium!

További “nagy előnye” vezetéknevemnek, hogy remek szóvicceket lehet gyártani belőle. Ha már evőeszköznél tartunk, ott a Kanalax, de a férfiemberi önérzetet aligha táplálja a Vilma megszólítás.

Nem ennyire vicces, mikor “műveltebb” honfitársaim light-osan céloznak rá: talán bizony nem is vagyok igazán magyar (!). A sors humorérzékére vall, hogy nevelő-nagyapám, amikor fel akarta göngyölíteni szàrmazásunk fonalát, 1704-ig hátrált az időben, de még mindig nem jutott Magyarország határain kívülre. Ha valakit ez sem nyugtatat meg: nem vagyok “igazi” Villax, “csupán” annyi történt, hogy édesapámat adoptálta egy dr. Villax Ernő nevű, áldott emlékű orvos, az én nevelő-nagyapám. Ha ez nem így történik, Mészáros Richárd vagyok, kezitcsókolom. Mit ad Isten, éppen a Mészáros vonalon csörgedezik szerb vér!

A különös nevűek átka, hogy időnként bepróbálkoznak náluk. Kaptam már fb-üzenetet ál-rokontól, hogy éppen pereskedik a “Viĺlaxok örökségéért”, de pont elfogyott a pénze ügyvédet fizetni. Mai napig sérti büszkeségem, miért képzelte a facebook-csaló, hogy ilyen primitív történetet le tud nyomni torkomon.

Viszont engem nézhetett szélhámosnak egy Buenos Aires-i “másik” Richard Villax, akivel a felfedezés örömének hevében próbáltam felvenni a kapcsolatot. Választ nem kaptam, csak az illúzióim rombolta le létével, mely szerint én lennék az egyetlen ezen a néven a bolygón.

Még egy személyre szabott előnye a Villax Richárd névnek: ha az ember (az írói tevékenységen kívül) “civilben” villamos-iparban tevékenykedik, vérig lehet sérteni vele embereket, akik abban a tudatban élnek, hogy te csak céged nevét árulod el, hiszen nyilvánvaló (!) a Villax-villany szójáték. Egy fokkal előnyösebb, ha írsz, mert akkor csak annyit konstatálnak, hogy nem méltók bizalmadra, hisz nem feded fel: ki áll az elmés írói álnév mögött?! De bizonyságul, íme, befotóztuk e poszt mellé original születési anyakönyvi kivonatomat.

A Richárd utónevet apám Baradlay Richárdtól, a Kőszívű Ember egyik fiától vette kölcsön. Jókaira senki sem asszociál, Oroszlánszívűre sem, ellenben, közősségei kultúrális eszmélésekor azonnal elnyeri az ember a “púpos” becenevet.

Minden tiszteletem Shakespeare-é, új történetemben fel is használom legismertebb művét, a III. Richárd kapcsán mégis azon gondolkodom: hogyan lehetséges, hogy a gnómnak ábrázolt karaktert a dráma végén egy férfias erőt követelő csatában éri utol végzete?

Akár kinyírta rokonait druszám, akár nem, nekem a Richárd név bejövős! A Villax megváltoztatásán már gondolkodtam, de nem hiszek benne, hogy egy nevet le lehet cserélni hasonlóképpen, mint egy ruhadarabot.

“Zseniális” megoldásnak tetszett, hogy ha könyvem kiadásra kerül, majd kibújok bőrömből. Csak úgy játékból. Gondoltam, egy “V” betűt meghagyok, s mellé biggyesztem feleségem családi nevét. Így lettem volna V. Kovács. A kovács szakma egyébként is romantikus érzetet keltett bennem – persze, csak távolról; nem hiszem, hogy a bazi nehéz kalapáccsal csapkodva ugyanígy vélekednék.

Azonban Gábor, kiadóm vezetője olyan kategórikusan mondott nemet a könyvborítót terveim szerint dìszítő névre, hogy már maga a határozottság elbizonytalanított. Így névváltoztatási és írói álnévgyártási kísérleteim emlékét a Fanyűvők regény főhősének (Mészáros Edvárdnak) neve őrzi csupán.