“Elképzeltem, amint a szerkesztő lelkesen nyomná a DEL gombot”

“Az író a művében, a művével legyen jelen, nem akartam, hogy kirakatban, könyvespolcon lássák a nevemet” – fogalmaz a Tiltott győzelem című sci-fi regény szerzője, T. H. Fabling. A Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent kötet álnéven alkotó szerzője ezúttal sem fedi fel valódi kilétét (ezért közöltük fotó helyett könyvének borítóját), viszont egyebek mellett beszél arról, mit gondol az írói és a civil identitás szétválasztásáról, mivel próbálta magát leszoktatni a bőbeszédűségről, és hogyan működne a valóságban a regényben alkalmazott, de ma még csak a fantázia világában létező teleportáció.

Regénye egy izgalmas kérdéssel is foglalkozik: az emberi teleportációval. Ez a lehetőség sokféle, a technikain túl etikai és filozófiai kérdést is felvet. Mit gondol, ha egyszer megvalósulna a teleportáció, milyen esetekben lehetne alkalmazni, mit kellene szabályozni ezzel kapcsolatban?

Legtöbb ember úgy képzeli, belép egy ajtón Budapesten, aztán kilép Londonban. Miközben valójában leginkább az történne, hogy itt információvá alakul, aztán ott az információból újra anyag lesz. Ki mondja meg, az ott létrejött ember ugyanaz-e mint az eredeti? Mi történik, ha sérül az információ az átsugárzás során? Ha netán szándékosan megváltoztatják? Az világos, hogy nagyon szigorú ellenőrzés szükséges, ráadásul ma már néhány óra alatt bárhová el tudunk jutni a Földön, tanácskozni, szerződést kötni a saját szobáinkból is képesek vagyunk. Tehát csak akkor kéne használni, ha például azonnali életmentő műtétre van valakinek szüksége. Persze, kérdés, van-e ott éppen transzporter a közelben. Az pedig, hogy a regényben leírt célra alkalmazzuk a technikát, tényleg több kérdést vet fel, mint amennyit biztonsággal kezelni tudunk. Ma is létezik a szervkereskedelem…

A regényében többféle műfaj elemeit is fel lehet fedezni. Ön hová sorolná a Tiltott győzelmet?

A használt technikák (időutazás, egyebek) miatt alapértelmezésben SF (science-fiction). Viszont ezek nem célok, csupán eszközök, én inkább gondolom kalandregénynek. Nekem Asimov Elijah Baley-történetei is inkább bűnügyi regények SF alkalmazásokkal. Nem a technika, hanem az emberek a lényeg.

Mi a jelentősége annak, hogy magyar szál is keveredik az egyébként nem Magyarországon játszódó regénybe?

Magyar vagyok. Nem tudtam megállni. De, lehet, más oka is van…

A Tiltott győzelmet álnéven jegyzi. Miért és hogyan választott írói nevet?

Az ilyen történeteket alkotó ember mesél. Fabling mesélő, ha tetszik fabuláló.

Mit gondol az írói és a “civil” identitás szétválasztásáról? Ön szerint az olvasóknak mi az, amit tudniuk kell és lehet a szerzőről?

Ez erősen egyéni. Biztos van, aki szereti, ha emlegetik, nincs ezzel semmi baj, de én nem vagyok ilyen. Én azt gondolom, az író a művében, a művével legyen jelen, nem akartam, hogy kirakatban, könyvespolcon lássák a nevemet. Természetesen nem baj, ha tudja valaki, hogy én írtam a könyvet, de ne ez legyen az első. Az olvasónak azt hiszem tudni semmit sem kell a szerzőről, ha számára jó a könyv, akkor jó, ha meg nem, attól, hogy XY írta, aki ilyen magas, ilyen a haja, a bármije, a családi állapota, nem fogja jobban élvezni. Ahhoz pedig, hogy hogyan él a szerző, mit csinál, amikor nem ír, végképp nem gondolom, hogy köze lenne. De persze ez csak az én véleményem.

Milyen munkamódszerrel ír? Milyen körülmények segítik leginkább elő az Ön számára az ihletett alkotás légkörét?

Nem emlékszem ki volt az az író, aki azt mondta, nem ő írja a történetet, csak rögzíti, ami a szereplőkkel történik. Nos, nálam hasonlóan van, támadt egy-egy alap ötletem, elkezdtem leírni, aztán már ment magától. Persze, ha valami megzavart, elég nehéz visszazökkenni, szóval ha írok, nem jó, ha bejön valaki, leginkább akkor tudok írni, ha senki más nincs itthon.

Mi okozta a regényírás közben a legnagyobb nehézséget, és hogyan lendült át rajta?

Az, hogy ne legyek túl bőbeszédű, egy-egy kedvenc részlet ne legyen hosszabb, mint amit elbír a könyv. Ilyenkor elképzeltem, amint a szerkesztő lelkesen nyomná a DEL gombot.

Milyen szempontok alapján választott kiadót első regényéhez?

Eredetileg a saját szórakozásomra írtam. Aztán, amikor befejeztem, azt gondoltam, semmit sem vesztek, ha elküldöm néhány kiadónak, leginkább véletlenszerűen, legfeljebb kedvesen megköszönik. És mind a három kiadásra alkalmasnak ítélte. Az Ad Librum kiadónál éreztem azt, hogy nem csak üzleti vállalkozás, tényleg szeretik a könyveket, valóban gondozzák, segítőkész, rugalmas, igazi partneri kapcsolat alakult ki. Nem fényezni akarom őket, tényleg ezt érzem.

Készül-e már a következő regényére, esetleg a folytatással a Tiltott győzelemhez?

Igen. A Tiltott győzelem folytatása már szépen iperedik, az első részhez képest több magyar szállal, néhány meglepetéssel, és kicsit más megközelítéssel. Azon kívül egy kedves ismerős adott egy teljesen más ötletet, de előbb Vidus Éváék története van soron. Persze, az olvasók kezében vagyok, gondolom, ha a Tiltott szabad szemmel is látható mennyiségben fogy, a Kiadó nyitottabb lesz a második kötetre.